Sámuel első könyve

11 *Segítségnyújtás Jábesnek¹Ezután körülbelül egy hónap múlva az történt, hogy az ammonita Naás felvonult és hadba szállt Jábes-Gileád ellen. Errea jábesi emberek valamennyien azt mondták Naásnak: „Fogadj el minket szövetségeseidnek, s szolgálni fogunk neked.” ²Ám az ammonita Naás azt felelte nekik: „Csak úgy kötök szövetséget veletek, ha kivájathatom mindannyiatok jobb szemét, s így meggyalázhatlak titeket egész Izrael előtt.” ³Azt mondták erre neki Jábes vénei: „Engedj nekünk hét napot, hogy követeket küldhessünk Izrael minden határába: s ha nem akad, aki megvéd minket, akkor kimegyünk hozzád.” *⁴Elmentek tehát a követek Saul Gibeájába, s elmondták e szavakat a nép hallatára. Erre az egész nép hangos sírásra fakadt.
   ⁵Íme, azonban éppen akkor jött meg Saul, aki marháit terelte haza a mezőről és azt mondta: „Mi baja van a népnek, hogy sír?” Erre elbeszélték neki a jábesi emberek szavait. ⁶Amikor e szavakat hallotta, nagyon fellobbant haragja, az Úr lelke pedig megszállta Sault. ⁷Erre ő vette mind a két marhát, darabokra vagdalta, s követekkel elküldte Izrael minden határába és azt mondta: „Aki nem vonul ki és nem követi Sault és Sámuelt, annak marháival ugyanígy fog történni.” Elfogta erre a népet az Úr félelme, és egy emberként kivonultak. ⁸Ő meg is számlálta őket Bezekben, s Izrael fiai háromszázezren, Júda emberei pedig harmincezren voltak. ⁹Azt mondták erre az odajött követeknek: „Ezt mondjátok a jábesgileádi embereknek: Holnap, mire az idő felmelegszik, megszabadultok.” Elmentek tehát a követek, s hírül vitték ezt a jábesi embereknek, s azok megörültek. ¹⁰Ki is üzentek az ammonitáknak: „Holnap kimegyünk hozzátok, s tehettek velünk akármit, ami nektek tetszik.”
   ¹¹Amikor aztán a másnap elérkezett, az történt, hogy Saul három részre osztotta a népet, s a hajnali őrködés idején behatolt a táborba és mire az idő felmelegedett, megverte az ammonitákat; a megmaradtak is úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt.
   *¹²Ekkor a nép így szólt Sámuelhez: „Ki az, aki azt mondta: »Hát Saul fog uralkodni rajtunk?« Adjátok ki azokat az embereket, s öljük meg őket.” ¹³Ám Saul azt mondta: „Senkit sem szabad megölni ezen a napon, mert ma az Úr szabadulást szerzett Izraelnek.”
   *Sámuel elbúcsúzik a néptől¹⁴Azt mondta erre Sámuel a népnek: „Gyertek, menjünk Gilgálba, s újítsuk ott meg a királyságot.”
   ¹⁵El is ment az egész nép Gilgálba, s ott királlyá tették Sault az Úr előtt Gilgálban, s békeáldozatokat vágtak ott az Úr előtt és nagyon örvendezett Saul s Izraelnek valamennyi embere.