Királyok (Sámuel) I. könyve

11 ¹És lőn körűlbelűl egy hónap mulva, fölméne az ammonita Naasz, és hadakozni kezde a gálaádi Jábesz ellen. És mondák mindnyájan a jábeszi férfiak Naásznak: Legyünk szövetségeseid, és szolgálunk neked.
²És felelé nekik az ammonita Naasz: Úgy kötök veletek szövetséget, hogy kivájjam mindenitek jobb szemét, és gyalázatossá tegyelek titeket egész Izraelben.
   ³És mondák neki Jábesz vénei: Engedj nekünk hét napot, hadd küldjünk követeket Izrael minden határaira; és ha nem lesz, a ki védelmezzen minket, kimegyünk hozzád.
   ⁴Eljövének tehát a követek Saul Gábaájába, és elbeszélék ez igéket a nép hallatára; és az egész nép fölemelé szavát és síra.
   ⁵És íme Saul jő vala az ökrök után a mezőről, és mondá: Mi lelte a népet, hogy sír? És elbeszélék neki a jábeszi férfiak igéit.
   ⁶És az Úr lelke Saulra szálla, mikor ez igéket hallotta, és haragja igen fölgerjede.
   ⁷És megragadván mind a két ökröt, darabokra vagdalá, és elküldé Izrael minden határaira követek által, mondván: A ki csak nem jő, és nem követi Sault és Sámuelt, ez fog történni ökreivel. Az Úr félelme azért a népre szálla, és kimenének, mint egy férfiú.
   ⁸És megszámlálá őket Bezekben; és Izrael fiai háromszáz ezeren valának. Júda férfiai pedig harminczezeren.
   ⁹És mondák a követeknek, kik jöttek vala: Igy szóljatok a férfiaknak, kik a gálaádi Jábeszben vannak: Holnap leszen szabadúlástok, mikor a nap fölmelegszik. Elmenének tehát a követek, s ezt hírűl vivék a jábeszi férfiaknak, kik megörűlének.
   ¹⁰És mondák: Reggel kimegyünk hozzátok, és mindazt cselekedjétek velünk, a mi nektek tetszik.
   ¹¹És lőn, mikor a más nap eljött, Saul a népet három részre rendelé; és a reggeli vigyázatkor beméne a tábor közepére, és megveré Ammont, míg a nap fölmelegedék, a többit pedig elszéleszté úgy, hogy nem hagyaték közőlük kettő együtt.
   ¹²És mondá a nép Sámuelnek: Kicsoda az, ki mondotta: Saul uralkodik-e rajtunk? adjátok elé a férfiakat, és megöljük őket.Kir. I. 10,12  ¹³És mondá Saul: Senki sem öletik meg e napon, mert az Úr ma szabadúlást tett Izraelben.
   ¹⁴Mondá pedig Sámuel a népnek: Jertek, és menjünk Galgalába, és újítsuk meg ott a királyságot.
   ¹⁵És elméne az egész nép Galgalába, és ott királylyá tevék Sault az Úr előtt Galgalában, és békeáldozatokat tőnek az Úr előtt. És igen örvendeze ott Saul és Izrael minden férfia.