A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

15 ¹Közelgetnek vala pedig ő hozzá a vámszedők • és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt.• Mát. 9,10.  11.  Márk 2,15.  16.  
²És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez • bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik.• rész 7,39.  
   ³Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:• 1Thess. 5,5.  6.  
   ⁴Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül • elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja † azt?• Mát. 18,12-14.  † Luk. 19,10.  
   ⁵És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.• vers 31.  
   ⁶És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, • a mely elveszett vala.• 1Pét. 2,25.  
   ⁷Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre.• Mát. 26,3-5.  Ján. 11,47-50.  
   ⁸Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?• Ján. 11,27.  
   ⁹És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!• Mát. 26,14.  15.  Márk 14,10.  
   ¹⁰Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.• rész 4,14.  
   ¹¹Monda pedig: Egy embernek vala két fia;• 2Sám. 1,16.  
   ¹²És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.• 2Móz. 12,6.  
   ¹³Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.• Mát. 26,17-20.  Márk 14,12-17.  
   ¹⁴Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.• rész 3,13.  
   ¹⁵Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.• rész 8,18.  Mát. 13,12.  25,29.  Márk 4,25.  
   ¹⁶És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
   ¹⁷Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!• Márk 10,32.  
   ¹⁸Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.• Márk 16,19.  Luk. 24,51.  Csel. 1,9.  
   ¹⁹És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!• Mát. 27,1.  2.  Márk 11,1.  2.  Ján. 12,1.  
   ²⁰És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.• rész 2,25.  † rész 13,11.  
   ²¹És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!• rész 22,13.  
   ²²Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
   ²³És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.• Márk 14,25.  
   ²⁴Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.• 2Kir. 9,13.  Ján. 12,12-14.  
   ²⁵Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.• Mát. 16,16.  Márk 8,29.  Luk. 9,20.  
   ²⁶És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?• Mát. 26,21-23.  
   ²⁷Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.• Zsolt. 118,26.  
   ²⁸Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.
   ²⁹Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.• Józs. 24,27.  
   ³⁰Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.• Mát. 20,25-27.  Márk 10,42-44.  
   ³¹Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
   ³²Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.• Mát. 20,28.