A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

14 ¹És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.• 2Móz. 20,12-17.  
²És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.• Mát. 23,14.  Márk 12,40.  
   ³És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é • szombatnapon gyógyítani?• Mát. 12,10.  
   ⁴Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
   ⁵És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, • a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?• Mát. 12,11.  
   ⁶És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.
   ⁷És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:• Mát. 24,1-42.  Márk 13,1-37.  
   ⁸Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a • fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,• Péld. 25,6.  7.  
   ⁹És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.• Mát. 19,27-29.  
   ¹⁰Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.• Márk 10,29.  30.  
   ¹¹Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, • megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.• rész 18,14.  Jób 22,29.  Mát. 23,12.  
   ¹²Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők • is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.• rész 6,33.  
   ¹³Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, • csonkabonkákat, sántákat, vakokat:• Mát. 25,34-36.  40.  
   ¹⁴És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.• rész 12,11.  
   ¹⁵Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
   ¹⁶Ő pedig monda annak: Egy ember készíte • nagy vacsorát, és sokakat meghíva;• Mát. 22,2-10.  Jel. 19,7-9.  Péld. 9,2-5.  
   ¹⁷És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja • a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!• Mát. 15,24.  10,5.  6.  Csel. 13,46.  
   ¹⁸És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!• Mik. 7,5-7.  † Csel. 7,59.  12,2.  
   ¹⁹És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!• Mát. 10,30.  
   ²⁰A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.• Mát. 10,22.  
   ²¹Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.• Mát. 12,38.  16,1.  Márk 8,11.  Luk. 11,29.  1Kor. 1,22.  
   ²²És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.• rész 19,43.  44.  
   ²³Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.• rész 7,50.  8,48.  17,19.  Mát. 9,22.  Márk 5,34.  10,52.  
   ²⁴Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos • férfiak † közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.• 4Móz. 13,3.  26.  32.  34.  14,1.  4.  21.  23.  † vers 17.  
   ²⁵Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:• Józs. 6,2.  20.  26.  1Kir. 16,34.  
   ²⁶Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és • anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.• Mát. 10,37.  38.  
   ²⁷És valaki nem hordozza • az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.• rész 9,23.  Mát. 10,38.  Márk 8,34.  
   ²⁸Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
   ²⁹Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,• Ján. 10,3.  
   ³⁰Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!• vers 31.  
   ³¹Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?• Mát. 24,32.  Márk 13,28.  
   ³²Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
   ³³Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.• Mát. 13,55.  Márk 6,3.  Luk. 4,22.  
   ³⁴Jó a só: de ha a • só megízetlenül, mivel sózzák meg?• Mát. 5,13.  Márk 9,50.  
   ³⁵Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek • van füle a hallásra, hallja.• Mát. 11,15.