Mózes harmadik könyve a léviták egyházi szolgálatáról

24 ¹Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
²Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak néked tiszta • faolajat, a melyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égő lámpákat gyújthassanak.• 2Móz. 27,20.  
   ³A bizonyság függönyén kivül, a gyülekezet sátorában úgy helyheztesse el azokat Áron, hogy estvétől fogva reggelig az Úr előtt legyenek. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél.
   ⁴A tiszta arany gyertyatartóra rakja fel a mécseket; • az Úr előtt legyenek szüntelen.• 2Móz. 25,37.  
   ⁵És végy lisztlángot, és süss abból tizenkét lepényt; két tized efából legyen egy lepény.
   ⁶És helyheztesd el azokat két rendben; hatot egy rendbe, a tiszta arany asztalra az Úr elé.
   ⁷És tégy mindenik rendhez tiszta tömjént, és legyen emlékeztetőül a kenyér mellett, tűzáldozatul az Úrnak.
   ⁸Szombat napról szombat napra rakja fel azt a pap az Úr elé szüntelen; örök szövetség ez Izráel fiaival.
   ⁹Azután legyen az Ároné és az ő fiaié, • a kik egyék meg azokat szent helyen, mert mint igen szentséges, az övé az, az Úrnak tűzáldozataiból, örök rendelés szerint.• rész 21,22.  
   ¹⁰Kiméne pedig egy izráelbeli asszonynak fia, a ki égyiptomi férfiútól való vala, Izráel fiai közé, és versengének a táborban az izráelbeli asszonynak fia és egy izráelbeli férfi.
   ¹¹És káromlá az izráelbeli asszony fia az Isten nevét és átkozódék; elvivék azért azt Mózeshez. Az ő anyjának neve pedig Selomith vala, Dibrinek leánya, Dán nemzetségéből.
   ¹²És őrizet alá • veték azt, míg kijelentést nyernének az Úr akarata felől.• 4Móz. 15,34.  
   ¹³Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván:
   ¹⁴Vidd ki az átkozódót a táboron kivül, és mindazok, a kik hallották, tegyék kezeiket annak fejére és kövezze agyon azt az egész gyülekezet.
   ¹⁵Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az ő Istenét átkozza, viselje az ő bűnének terhét.
   ¹⁶És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon.
   ¹⁷Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon.
   ¹⁸Ha pedig barmot üt agyon valaki, fizesse meg azt: barmot baromért.
   ¹⁹És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint ő cselekedett, vele is úgy cselekedjenek:
   ²⁰Törést • törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.• Mát. 5,38.  39.  
   ²¹A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de a ki embert üt agyon, halállal lakoljon.
   ²²Egy törvény legyen nálatok: a jövevény olyan legyen, mint a benszülött, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
   ²³Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és kivivék az átkozódót a táboron kivül, és agyonverék azt kővel. És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.