Szólítá Mózest és beszéle vele az Úr a gyülekezet sátorából, mondván:
Mikor valaki ételáldozatot akar áldozni az Úrnak, lisztlángból áldozzék, és öntsön arra olajat, és temjént is tegyen arra.
Hogyha hálaáldozattal áldozik valaki, ha tulokféléből, akár hímmel, akár nősténynyel áldozik: ép barmot vigyen az Úr elé.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
Ha azzal vétkezik valaki, hogy hallotta a káromló beszédet, és bizonyság lehetne, hogy látta, vagy tudja: ha meg nem jelenti azt, de hordozza az ő vétségének terhét;
Ez pedig a vétekért való áldozatnak törvénye; igen szentséges az.
Szóla továbbá az Úr Mózesnek, mondván:
És lőn a nyolczadik napon, hogy szólítá Mózes Áront és az ő fiait, és Izráelnek véneit.
Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, a melyet nem parancsolt vala nékik.
Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván nékik:
Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
Szóla ismét az Úr Mózesnek s Áronnak, mondván:
És szóla az Úr Mózesnek, az Áron két fiának halála után, a kik akkor haltak meg, a mikor az Úrhoz járultak vala.
Szóla ismét az Úr Mózesnek: Szólj a papoknak, Áron fiainak, és mondd meg nékik: Senki közülök meg ne fertőztesse magát • halottal az ő népe között;
Szóla ismét az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, mondván:
Ne csináljatok • magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok fel a ti földeteken, hogy meghajoljatok előtte, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.