János apostolnak mennyei jelenésekről való könyve

19 ¹És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és • a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!• rész 7,10.  12,10.  
²Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, • és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta † az ő szolgáinak vérét annak kezén.• rész 16,7.  Zsolt. 19,10.  119,137.  † rész 18,20.  5Móz. 32,43.  
   ³És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy • örökkön örökké.• Ésa. 34,10.  rész 14,11.  18,18.  
   ⁴És leborula a huszonnégy Vén • és a négy lelkes állat, † és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja!• rész 4,4.  † rész 4,6.  
   ⁵És a királyiszéktől szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok!
   ⁶És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik • az Úr, a mi Istenünk, a mindenható.• rész 11,15.  17.  12,10.  
   ⁷Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát,
   ⁸És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a • fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.• Ezék. 16,10.  
   ⁹És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány • menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.• Mát. 22,2.  
   ¹⁰És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd •, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele † van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.• rész 22,8.  9.  † rész 1,9.  6,9.  20,4.  1Ján. 5,10.  
   ¹¹És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, • és a ki azon ül vala, hivatik vala † Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.• rész 6,2.  † rész 3,14.  
   ¹²És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; • és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga.• rész 1,14.  2,18.  
   ¹³És vérrel hintett • ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének † neveztetik.• Ésa. 63,3.  † Ján. 1,1.  1Ján. 1,1.  
   ¹⁴És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és • tiszta gyolcsba öltözve.• vers 8.  
   ¹⁵És az ő szájából éles kard • jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat † legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének •• borsajtóját.• vers 21.  rész 1,16.  2,16.  † rész 2,27.  12,5.  •• rész 14,19.  20.  Ésa. 63,3.  
   ¹⁶És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és • uraknak Ura.• rész 17,14.  
   ¹⁷És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jőjjetek el, • és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára;• Jer. 12,9.  Ezék. 39,17.  
   ¹⁸Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok űlőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.
   ¹⁹És látám, hogy a fenevad • és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül vala és az ő serege ellen.• rész 13,1-11.  17,11-14.  
   ²⁰És megfogaték a fenevad, • és ő vele együtt a hamis próféta, † a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba •• vettetének:• rész 13,1.  † rész 13,11-16.  •• rész 20,14.  
   ²¹A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, • a mely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind † megelégedének azoknak húsával.• vers 15.  † vers 17.