Jelenések könyve

19 ¹Ezután hallám mennyből mint nagy seregek szózatát, mely ezt mondá: Alleluja! Üdv és dicsőség és erő a mi Istenünknek!
²Mert valók és igazak az ő itéletei, ki elitélte ama nagy paráznaasszonyt, ki megvesztegette a földet paráznaságával, és számon kérte szolgái vérét az ő kezéből.
   ³És ismét mondák: Alleluja! és annak füstje felszáll mindörökön örökké.
   ⁴És leborúlának a huszonnégy vének és a négy élőlények, és imádák a királyiszéken ülő Istent, mondván: Amen, Alleluja!
   ⁵És a királyiszékből szózat jöve ki, mondván: Dicséretet mondjatok Istenünknek, minden ő szolgái! és a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok!
   ⁶És hallám mint nagy sereg szózatát, és mint sok vizek zúgását, és mint nagy mennydörgések robaját így szólani: Alleluja! Mert uralkodik a mi mindenható Urunk Istenünk.
   ⁷Örűljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget őneki, mert eljött a Bárány menyekzője, és az ő jegyese föl van készűlve.
   ⁸És adatott neki, hogy fényes és fehér bíborba öltözzék; mert a bíbor a szentek megigazúlása.
   ⁹És mondá nekem: Irjad: Boldogok, kik a Bárány menyekzői vacsorájára meghivattak. És mondá nekem: Ezek Istennek igaz igéi.
   ¹⁰És leborúlék lábai előtt, hogy imádjam őt. És mondá nekem: Vigyázz, ne cselekedjed ezt; én a te szolgatársad vagyok és atyádfiaié, kiknél a Jézus bizonyságtétele vagyon. Az Istent imádjad. Mert a Jézusról való bizonyságtétel a jövendölés lelke.
   ¹¹És látám az eget nyitva, és íme egy fehér ló, és ki azon ül vala, hivaték hűnek és igaznak, ki igazságban itél és harczol.
   ¹²Az ő szemei pedig, mint a tűz lángja, és fején sok korona vala, oly névirása lévén, melyet senki nem értett, hanem csak önmaga.
   ¹³És vérrel hintett ruhába vala öltözve, és az ő neve: Isten igéje.
   ¹⁴És a mennyei seregek követék őt fehér lovakon, fehér és tiszta bíborba öltözötten.
   ¹⁵És szájából kétélű kard jő ki, hogy azzal verje a nemzeteket. És ő fogja azokat kormányozni vasvesszővel, és ő tapodja a sajtót, melyből a mindenható Isten elbúsúlt haragjának bora ömlik.
   ¹⁶És az ő ruháján és ágyékán írva van: Királyok Királya, és uralkodók Ura.
   ¹⁷És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagyszóval, mondván minden madaraknak, melyek az ég körében röpűlnek vala: Jertek és gyűljetek egybe az Isten nagy vacsorájára,
   ¹⁸hogy egyétek a királyok húsát és a vezérek húsát, az erősek húsát és a lovak húsát és a rajtok ülőkét, és minden szabadok húsát és a szolgákét, a kicsinyekét és nagyokét.
   ¹⁹És látám, hogy a vadállat és a föld királyai és azok seregei egybegyűltek harczolni a lovon ülő ellen és annak serege ellen.
   ²⁰És megfogaték a vadállat és vele együtt a hamis próféta, ki a jeleket cselekedte őelőtte, melyekkel elcsábította azokat, kik fölvették a vadállat bélyegét, és a kik imádták annak képét. Elevenen vetteték e kettő a kénkővel égő tüzes tóba.
   ²¹A többiek pedig megölettek a lovon ülőnek kardjával, mely az ő szájából jő ki; és minden madarak jóllaktak azok húsával.