Jézus Krisztus kijelentése, melyet Isten adott neki, hogy szolgáinak hirdesse, a miknek csakhamar meg kell történni, s melyet ő szolgájának, Jánosnak, angyalt küldvén hozzája, kijelentett,
Az efezusi egyház angyalának írd meg: Ezeket mondja, ki a hét csillagot tartja jobbkezében, ki a hét arany gyertyatartó között jár:
És a szárdisi egyház angyalának írd meg: Ezeket mondja, a kinél az Istennek hét lelke van és a hét csillag: Tudom cselekedeteidet, csak a neved, hogy élsz, de meg vagy halva.
Ezek után látám, és íme egy ajtó nyílt meg az égen; és amaz első szózat, melyet mint harsonaszót hallék velem beszélni, mondá: Jőj fel ide, és megmutatom neked, a miknek ezután kell történni.
És láték a királyiszéken ülőnek jobb kezében egy könyvet, belül és kivül beírva, hét pecséttel lepecsételve.
És látám, hogy a Bárány felnyitott egyet a hét pecsét közől, és hallám, a mint egyik a négy élőlény közől mennydörgés hangján ezt mondá: Jöszte, és lásd.
Ezek után láték négy angyalt állani a föld négy szegletén; kik feltartóztaták a föld négy szelét, hogy ne fújanak a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.
És mikor a hetedik pecsétet fölnyitotta, csendesség lőn mennyben mintegy félóráig.
És az ötödik angyal megfúvá a harsonát; és láték az égből leesni egy csillagot a földre, és annak adaték a mélység kútjának kulcsa.
És láték más erős angyalt leszállani mennyből, felhővel körűlvéve, fején szivárványnyal, és arcza olyan vala, mint a nap, és lábai mint a tüzes oszlopok;
És vesszőhöz hasonló nádszál adaték nekem, ezen mondással: Kelj föl, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt és az abban imádkozókat;
És nagy jel tűnék fel az égen: Egy asszony, kinek öltözete vala a nap, lábai alatt a hold, és fején tizenkét csillagú korona.
És láték a tengerből feljőni egy vadállatot, melynek hét feje vala és tíz szarva, és szarvain tíz korona, és fején a káromlás nevei.
És láték, és íme egy Bárány álla Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezeren, homlokaikon írva lévén az ő neve, és Atyja neve.
És láték az égen más, nagy és csodálatos jelt, hét angyalt, kiknél a hét utolsó csapás vala; mert azokkal hajtatik végre az Isten haragja.
És nagy szózatot hallék a templomból, mely ezt mondá a hét angyalnak: Menjetek, és öntsétek ki az Isten haragjának hét csészéjét a földre.
És eljöve egy a hét angyal közől, kiknél a hét csésze vala, és szóla velem, mondván: Jöszte, megmutatom neked ama nagy parázna asszonynak kárhoztatását, ki a sok vizeken ül,
És ezek után láték más angyalt leszállani mennyből, kinek nagy hatalma vala; és a föld megvilágosíttaték az ő dicsőségétől.
Ezután hallám mennyből mint nagy seregek szózatát, mely ezt mondá: Alleluja! Üdv és dicsőség és erő a mi Istenünknek!
És láték egy angyalt leszállani mennyből, a mélység kulcsa és nagy láncz lévén kezében.
És láték új eget és új földet; mert az első ég s az első föld elmúlt, és a tenger nincs többé.
És megmutatá nekem az élet vizének folyóját, mely fényes vala, mint a kristály, s az Istennek és Báránynak királyiszékéből fakada.