25
1És szóla az Úr Mózesnek Sinai hegyén, mondván:
2Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: Mikor bementek a földre, melyet én nektek adok, ünnepeld meg az Úr szombatát.Móz. II. 23,10
3Hat esztendeig vesd be földedet, és hat esztendeig messd meg szőlődet, és szedd annak termését,
4a hetedik esztendőben pedig a földnek, az Úr nyugalmának szombata legyen; a földet be ne vesd, és a szőlőt meg ne messd.
5A mit a föld magától terem, le ne arasd; és zsengéidnek szőlőjét le ne szedd, mint szüretkor; mert az a föld nyugalmának esztendeje;
6de még is legyen élelmetekre, magadnak és szolgádnak, szolgálódnak és béresednek és a jövevényeknek, kik nálad tartózkodnak;
7marháid és barmaid eledelére legyen mind, a mi terem.
8Számlálj azonfölül magadnak hét év-hetet, azaz hétszer hét esztendőt, melyek mindössze negyvenkilencz esztendőt tesznek.
9És a hetedik hónapban, a hó tizedik napján szólaltasd a harsonát a kegyelem idején egész országtokban.
10És szenteld meg az ötvenedik esztendőt, és nevezd földed minden lakója szabadúlásának; mert az örvendetes év az. Ekkor minden ember jusson birtokához, és kiki térjen vissza előbbi családjához;
11mert ez az örvendetes év, az ötvenedik esztendő. Ne vessetek, és ne arassátok le a mi magától terem a földön, és a szőlő zsengéit meg ne szedjétek
12az örvendetes esztendő megszentelése miatt, hanem azt egyétek, a mit találtok.
13Az örvendetes esztendőben mindenki jusson birtokához.
14Mikor eladsz valamit polgártársadnak, vagy valamit veszesz tőle, ne szomorítsd meg atyádfiát, hanem az örvendetes esztendők száma szerint vedd meg tőle,
15és a termésnek ily számlálása szerint adja el neked.
16A mennyivel több esztendő marad az örvendetes év után, annyival növekedjék ára is; és a mennyivel kevesebb időt számlálsz, annyival olcsóbb leszen a vétel is. Mert a termés idejét adja el neked.
17Ne nyomorgassátok a nemzetségtekből valókat, hanem kiki félje Istenét, mert én vagyok a ti Uratok Istenetek.
18Cselekedjétek meg parancsaimat, és itéleteimet tartsátok meg, és teljesítsétek azokat, hogy a földön minden félelem nélkül lakhassatok,
19és a föld teremje nektek gyümölcseit, melyekből eleget egyetek, semmi megtámadtatástól nem félvén.
20Hogyha mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk, és gabonánkat be nem gyűjtjük?
21Áldásomat adom nektek a hatodik esztendőben, hogy három esztendőre teremjen gyümölcsöt;
22és a nyolczadik esztendőben vessetek, és az ó gabonát egyétek a kilenczedik esztendeig; miglen új terem az ót egyétek.
23A földet se adjátok el örökösen, mert enyém az, ti pedig csak jövevények és bérlők vagytok nálam.
24Azért minden birtokföldeteket a visszaváltás föltétele alatt adjátok el.
25Ha atyádfia elszegényedvén, eladja birtokocskáját, és rokona akarja azt, megválthatja, a mit amaz eladott.
26Ha pedig rokona nincsen, és ő maga találhat költséget a kiváltásra,
27számítsák föl a termést az eladás idejétől kezdve; és a mi megmarad, adja a megvevőnek, és igy vegye vissza birtokát.
28De ha keze nem tehet szert, hogy árát megadja, legyen a vevőé, a mit vett, az örvendetes esztendeig. Mert abban minden eladás visszatér urához és előbbi birtokosához.
29A ki eladja házát a város kerítésén belűl, szabadságában áll kiváltani esztendő eltelése alatt.
30Ha ki nem váltja, és az esztendő elforgott, bírja azt a megvevő és maradékai örökké, és ki nem váltathatik, még az örvendetes évben sem.
31Ha pedig a ház faluban vagyon, melynek nincs kerítése, a földek törvénye szerint adassék el. Ha előbb ki nem váltatik, az örvendetes évben urára jusson vissza.
32A leviták házai, melyek városokban vannak, mindenkor kiváltathatnak.
33Ha ki nem váltatnak, az örvendetes évben uraikra jussanak vissza, mert a házak a leviták városaiban birtok gyanánt vannak Izrael fiai között.
34A város körül levő mezejöket pedig ne adják el, mert örökös birtok az.
35Ha atyádfia elszegényedik és tehetetlen, és befogadod őt, mint jövevényt és zarándokot, és veled él,
36ne végy uzsorát tőle, se többet, mint adtál. Féljed Istenedet, hogy élhessen nálad atyádfia.
37Pénzedet ne add uzsorára neki, és a gabonát fölösen rajta meg ne vedd.
38Én vagyok a ti Uratok Istenetek, ki titeket Egyiptom földéről kihoztalak, hogy nektek adjam Kanaán földét, és a ti Istenetek legyek.
39Ha szegénységtől kényszeríttetvén atyádfia, magát eladja neked, ne terheld őt rabszolgai munkával,
40hanem mint béresed és zselléred legyen; az örvendetes esztendeig dolgozzék nálad,
41és azután szabadon menjen gyermekeivel, és térjen vissza rokonságához, és atyái birtokába,
42mert szolgáim ők, és én hoztam ki őket Egyiptom földéről. Ne adassanak el rabszolgai módra;
43ne nyomorgasd őket erőhatalommal, hanem féljed Istenedet.
44Szolgátok és szolgálótok a körületek való nemzetekből legyen,
45és a jövevényekből, kik nálatok tartózkodnak, vagy a kik ezektől születnek földeteken, azok legyenek szolgáitok,
46és örökség törvényével hagyjátok maradéktokra, és örökké birjátok; de rokonaitokat, Izrael fiait, el ne nyomjátok erőhatalommal.
47Ha meggazdagodik nálatok a jövevény és idegen, és atyádfia elszegényűlvén, eladja magát neki, vagy akárkinek az ő nemzetségéből,
48az eladás után megváltható. A ki atyafiai közől akarja, váltsa meg őt,
49atyja testvére és atyja testvérének fia, rokona és sógora. Ha pedig magától is telik, váltsa meg magát;
50csakhogy vegye számba az esztendőket azon időtől, midőn magát eladta volt, az örvendetes évig; és a pénz, melyen eladatott, az esztendők száma szerint, mint napszámbér, számíttassék föl.
51Ha több esztendő van hátra az örvendetes évig, a szerint adja meg a váltságot is;
52ha kevés, vessen számot vele az esztendők száma szerint, és a vevőnek fizesse meg, a mi még hátra van az esztendőkből,
53melyekben azelőtt szolgált, azok bérét oda számítván; ne nyomorgassa őt erőszakkal színed előtt.
54Hogyha ekképen ki nem váltathatik, az örvendetes esztendőben menjen szabadon gyermekeivel;
55mert ők szolgáim, Izrael fiai, kiket kihoztam Egyiptom földéről.