Hivá pedig az Úr Mózest, és szóla neki a bizonyság hajlékából, mondván:
Midőn valamely lélek eledeláldozatot mutat be az Úrnak, lisztláng legyen az ő ajándéka. És öntsön arra olajat, és tegyen rá tömjént,
Hogyha békeáldozat leend ajándéka, és szarvasmarhából akarja azt bemutatni, akár hímet akár nőstényt, de hiba nélkülit vigyen az Úr elé.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Ha valamely lélek vétkezik, és az esküvő szavát hallja, és bizonyság leend, hogy vagy maga látta, vagy bizonynyal tudja: ha meg nem jelenti, vétkét viselje.
Szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Ez a vétekért való áldozat törvénye, mely szentséges;
Nyolczadnapon pedig szólítá Mózes Áront és az ő fiait és Izrael véneit, és mondá Áronnak:
És Áron fiai, Nadab és Abiu, vévén tömjénzőiket, tüzet tőnek azokba, és azon felűl jóillatú szert, az Úr elé idegen tüzet vivén, mi nekik nem vala parancsolva.
És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
És szóla az Úr Mózesnek, Áron két fia halála után, midőn az idegen tüzet bevivén, megölettek;
És mondá az Úr Mózesnek: Szólj a papoknak, Áron fiainak, és mondd nekik: Meg ne fertőztessék a pap polgártársainak holtteste által,
Szóla még az Úr Mózesnek, mondván:
És szóla az Úr Mózesnek Sinai hegyén, mondván:
Én vagyok a ti Uratok Istenetek. Ne csináljatok magatoknak bálványt és faragott képet, se jeloszlopokat ne emeljetek, se emlékkövet ne állítsatok földeteken, hogy azt imádjátok. Mert én vagyok a ti Uratok Istenetek.