Szt. János evangélioma

2 ¹És harmadnapon menyekző lőn galileai Kánában; és ott vala Jézus anyja.
²Meghivaték pedig Jézus is és az ő tanítványai a menyekzőre.
   ³És elfogyván a bor, mondá Jézus anyja neki: Nincs boruk.
   ⁴És mondá neki Jézus: Mi közöm nekem és neked? asszony! még nem jött el az én órám.
   ⁵Mondá anyja a szolgáknak. A mit nektek mond, cselekedjétek.
   ⁶Vala pedig ott hat kőveder helyezve a zsidók tisztulására, mindenik két vagy három mértékű.
   ⁷Mondá nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És színig tölték azokat.
   ⁸És mondá nekik Jézus: Merítsetek most, és vigyétek a násznagynak. És elvivék.
   ⁹A mint megízlelte a borrá lett vizet a násznagy, és nem tudta, honnét való az, de tudták a szolgák, kik a vizet merítették vala, hivá a násznagy a vőlegényt,
   ¹⁰és mondá neki: Minden ember először jó bort ad, és miután megrészegülnek, akkor azt, mi alábbvaló; te pedig mindeddig tartottad a jó bort.
   ¹¹Ez volt Jézus csodatételeinek kezdete a galileai Kánában; és kijelenté az ő dicsőségét, és hivének őbenne tanítványai.
   ¹²Azután leméne Kafarnaumba ő és anyja, atyjafiai és tanítványai; de ott nem sok ideig maradának.
   ¹³És közel vala a zsidók húsvéte, és fölméne Jézus Jerusalembe.
   ¹⁴És talála a templomban ökör- juh- és galambárusokat, és ott ülő pénzváltókat.Máté 21,12  ¹⁵És kötelkékből ostort fonván, mindnyájokat kihajtá a templomból, a juhokat és ökröket is, és a váltók pénzét elszórá, és asztalaikat felforgatá.
   ¹⁶És azoknak, kik a galambokat árúlják vala, mondá: Vigyétek el innét ezeket, és ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává.
   ¹⁷Erre megemlékezének tanítványai, hogy írva vagyon: A buzgóság házadért megemészt engem.Zsolt. 68,10  ¹⁸Megszóliták azért a zsidók és mondák neki: Micsoda jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?
   ¹⁹Felelvén Jézus, mondá nekik: Bontsátok el e templomot, és harmadnapra fölállítom azt.
   ²⁰Mondák erre a zsidók: Negyvenhat esztendeig épűlt ez a templom, és te harmadnapra fognád az fölállítani?
   ²¹Ő pedig ezt a maga testének templomáról mondotta.
   ²²Mikor tehát föltámadott halottaiból, megemlékezének tanítványai, hogy ezt mondotta vala, és hivének az irásnak és a beszédnek, melyet Jézus mondott.
   ²³Midőn pedig Jerusalemben volt húsvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván csodajeleit, melyeket cselekszik vala.
   ²⁴De Jézus nem bízta magát rájok, mert ő ismerte mindnyájokat,
   ²⁵és mert nem volt szüksége, hogy valaki bizonyságot tegyen az ember felől; mert ő tudta, mi van az emberben.