Jeremiás jövendölése

38 ¹Hallá pedig Szafatiás, Mátán fia, és Gedeliás, Fassúr fia, és Júkal, Szelemiás fia, és Fassúr, Melkiás fia, a beszédeket, melyeket Jeremiás szól vala az egész népnek, mondván:
²Ezeket mondja az Úr: A ki csak e városban marad, fegyverrel hal meg és éhséggel és mirigyhalállal; a ki pedig a kaldeusokhoz szalad, élni fog, és lelke mentve lesz az életben.
   ³Ezeket mondja az Úr: Bizonyosan a babiloni király hadseregének kezébe adatik e város, és ő beveszi azt.
   ⁴És a fejedelmek mondák a királynak: Kérünk, ölessék meg ez az ember; mert szántszándékkal megerőtleníti a hadakozó férfiak kezeit, kik e városban maradtak, és az egész nép kezeit, ez igék szerint szólván nekik; mert ez az ember nem keresi e népnek békeségét, hanem veszedelmét.
   ⁵És mondá Szedeciás király: Ime a ti kezeitekben vagyon ő; és nem is méltó, hogy a király valamit megtagadjon tőletek.
   ⁶Elvivék tehát Jeremiást, és veték őt Melkiásnak, Amelek fiának vermébe, mely a tömlöcz tornáczában vala, és lebocsáták Jeremiást köteleken a verembe, melyben nem vala víz, hanem sár; Jeremiás tehát a sárba sülyede.
   ⁷Meghallá pedig egy szerecsen férfiú, Abdemelek, az udvari tiszt, ki a király házában vala, hogy Jeremiást a verembe vetették; a király pedig Benjamin kapujában ül vala.
   ⁸És kiméne Abdemelek a király házából, és szóla a királynak, mondván:
   ⁹Én uram, királyom! gonoszúl cselekedték e férfiak mindazt, miket Jeremiás próféta ellen míveltek, a verembe vetvén őt, hogy meghaljon ott éhen; mert nincs már kenyér a városban.
   ¹⁰Parancsola tehát a király a szerecsen Abdemeleknek, mondván: Végy innen magaddal harmincz férfiút, és vond föl Jeremiás prófétát a veremből, mielőtt meghal.
   ¹¹Elvivén tehát Abdemelek magával a férfiakat, beméne a király házába, mely a tárház alatt vala, és onnan régi posztódarabokat vőn, és ócska, összerongyollott ruhákat, és leereszté azokat Jeremiásnak a verembe köteleken.
   ¹²És mondá a szerecsen Abdemelek Jeremiásnak: Tedd a régi posztódarabokat, és az elmetélt és összerongyollott ruhákat hónod alá és a kötelekre; és Jeremiás úgy cselekedvék.
   ¹³És kivonák Jeremiást köteleken, és kihozák őt a veremből; s azután Jeremiás a tömlöcz tornáczában marada.
   ¹⁴És elkülde Szedeciás király és maga elé hozatá Jeremiás prófétát a harmadik ajtóhoz, mely az Úr házában vala; és mondá a király Jeremiásnak: Egyet kérdek tőled, semmit el ne titkolj tőlem.
   ¹⁵Mondá pedig Jeremiás Szedeciásnak: Ha megjelentem neked, vajjon nem ölsz-e meg engem? és ha tanácsot adok neked, nem hallgatsz rám.
   ¹⁶Megesküvék tehát Szedeciás király Jeremiásnak titkon, mondván: Él az Úr! ki nekünk ezt a lelket alkotta, nem öllek meg téged, és nem adlak e férfiak kezeibe, kik a te lelkedet keresik.
   ¹⁷És Jeremiás mondá Szedeciásnak: Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ha elindúlván, kimégy a babiloni király fejedelmeihez, élni fog a te lelked, és e város nem gyujtatik föl tűzzel; és megszabadúlsz te és házad.
   ¹⁸Ha pedig nem mégy ki a babiloni király fejedelmeihez, e város a kaldeusok kezeibe adatik, és fölgyujtják azt tűzzel, és te sem menekszel meg az ő kezökből.
   ¹⁹És mondá Szedeciás király Jeremiásnak: Tartok a zsidóktól, kik a kaldeusokhoz szöktek, netalán azok kezeibe adassam, és megcsúfoljanak engem.
   ²⁰Felelé pedig Jeremiás: Nem adnak téged kezeikbe. Halljad, kérlek, az Úr szavát, melyet én neked szólok, és jól leszen dolgod, és élni fog a te lelked.
   ²¹Ha pedig nem akarsz kimenni, ez az íge, melyet az Úr jelentett nekem:
   ²²Ime mind az asszonyok, kik megmaradtak Júda királyának házában, kivitetnek a babiloni király fejedelmeihez, és ezt fogják mondani: A te békeférfiaid eltévelyítettek téged és erőt vettek rajtad, sárba sülyesztették és iszapba lábaidat, és eltávoztak tőled.
   ²³És feleségeid és fiaid mind kivitetnek a kaldeusokhoz, és nem menekszel meg kezeikből, hanem a babiloni király kezével fogatol meg, s ő e várost fölégeti tűzzel.
   ²⁴Mondá erre Szedeciás Jeremiásnak: Senki ne tudja ez igéket, és nem halsz meg.
   ²⁵Ha pedig meghallják a fejedelmek, hogy veled szólottam, és hozzád jőnek, és mondják neked: Jelentsd meg nekünk, mit szólottál a királylyal, ne titkold el tőlünk, és nem ölünk meg téged; és mit szólott veled a király?
   ²⁶mondd nekik: Leborúlva könyörögtem a király előtt, hogy ne vitessen vissza engem Jonatán házába, és ne haljak meg ott.
   ²⁷El is jövének mind a fejedelmek Jeremiáshoz, és megkérdezék őt, és szóla nekik mindazon igék szerint, melyeket parancsolt vala neki a király. És békét hagyának neki, mert semmi sem hallatszott.
   ²⁸Jeremiás pedig a tömlöcz tornáczában marada mind az napig, melyen bevétetett Jerusalem. És lőn, hogy bevéteték Jerusalem.