Jeremiás jövendölése

13 ¹Ezeket mondja az Úr nekem: Eredj, és szerezz magadnak len-övet, és övezd ágyékaidra, és vízbe ne vidd azt.
²És övet szerzettem az Úr igéje szerint, és ágyékaim körűl övezém.
   ³És lőn az Úr beszéde hozzám másodszor, mondván:
   ⁴Vedd elé az övet, melyet szerzettél, mely ágyékaid körűl vagyon, és fölkelvén, menj az Eufrateshez, és rejtsd el azt ott a kőszikla hasadékába.
   ⁵És elmenék, és elrejtém azt az Eufratesnél, a mint megparancsolta nekem az Úr.
   ⁶És lőn sok nap után, mondá az Úr nekem: Kelj föl, menj az Eufrateshez, és vedd föl onnét az övet, melyről parancsoltam neked, hogy ott azt elrejtsed.
   ⁷És elmenék az Eufrateshez, és kiásám és kivevém az övet azon helyről, hol azt elrejtettem vala; és íme az öv meg volt rothadva úgy, hogy haszonvehetlenné lett.
   ⁸És lőn az Úr igéje hozzám, mondván:
   ⁹Ezeket mondja az Úr: Igy rothasztom meg Júda kevélységét és Jerusalem nagy kevélységét;
   ¹⁰ezt az igen gonosz népet, kik nem akarják hallani igéimet, és szivök gonoszságában járnak, és idegen istenek után indúlnak, hogy azoknak szolgáljanak és azokat imádják; – és lesznek, mint ez az öv, mely haszonvehetlen.
   ¹¹Mert valamint az ember ágyékához foglalja az övet, úgy foglaltam hozzám Izrael egész házát és Júda egész házát, úgymond az Úr, hogy népemmé legyenek az én nevemre és dicséretemre és dicsőségemre; de nem hallgattak rám.
   ¹²Mondd azért nekik e beszédet: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Minden korsó borral töltetik meg. És majd mondják neked: Nem tudjuk-e, hogy minden korsó borral töltetik meg?
   ¹³És mondd nekik: Ezeket mondja az Úr: Ime én megtöltöm e föld minden lakóját, a királyokat, kik Dávid nemzetségéből az ő királyi székén ülnek, s a papokat és prófétákat, és Jerusalem minden lakóit részegséggel;
   ¹⁴és elszélesztem őket, kitkit atyjafiától, és hasonlóképen az atyákat fiaiktól, úgymond az Úr; nem kimélek, és nem engedek, és nem könyörűlök, hogy el ne veszítsem őket.
   ¹⁵Halljátok tehát és vegyétek füleitekbe; föl ne fuvalkodjatok, mert az Úr szólott.
   ¹⁶Adjatok a ti Uratoknak Isteneteknek dicsőséget, mielőtt besötétedik, és mielőtt megütköznek lábaitok a homályos hegyeken; várni fogjátok a világosságot, de ő azt halál árnyékává és sötétséggé teszi.
   ¹⁷Hogyha ezt nem hallgatjátok, rejtekben sírni fog az én lelkem a kevélység fölött, sírván sír, és könyezik majd szemem, mert elfogatik az Úr nyája.Siralm. 1,2  ¹⁸Mondd meg a királynak és az uralkodó asszonynak: Alázzátok meg magatokat, és üljetek a földre, mert leesett fejetekről dicsőségtek koronája.
   ¹⁹Dél felől a városok bezárattak, és nincs, ki megnyissa, elvitetett az egész Júda teljes elköltözéssel.
   ²⁰Emeljétek föl szemeiteket, és lássátok, kik éjszakról jöttök; hol van a nyáj, mely neked adatott, a te jeles jószágod?
   ²¹Mit fogsz mondani, mikor majd meglátogat téged? Te tanítottad őket magad ellen, és saját fejedre oktattad; vajjon nem környeznek-e meg téged a fájdalmak, mint a szülőasszonyt?
   ²²És ha azt mondod szívedben: Miért jöttek énrám ezek? A te gonoszságod sokasága miatt felfödöztetik szemérmed, megfertőztetnek talpaid.Jerem. 30,14  ²³Ha elváltoztathatja bőrét a szerecsen, vagy tarkaságát a párducz: ti is jót cselekedhettek, kik rosszat tanúltatok.
   ²⁴És szétszórom őket, mint a pozdorját, mely a széltől ide s tova hányatik a pusztában.
   ²⁵Ez a te sorsod és az általam neked mért osztályrész, úgymond az Úr; mert elfeledkeztél rólam, és a hazudságban bíztál.
   ²⁶Azért én is megmeztelenítem ágyékaidat orczád előtt, és meglátszik gyalázatod;
   ²⁷mert láttam házzaságtöréseidet és nyerítésedet, paráznaságod bűnét, utálatosságaidat a halmokon, a mezőben. Jaj neked, Jerusalem! leendesz-e még tiszta s hozzám hiv? és mikor?