4
1Féljünk tehát, netalán az ő nyugodalmába való bemenetről tett igéretet elhanyagolván, valaki közőletek elmaradottnak találtassék.
2Mert nekünk is hirdettetett az úgy, mint azoknak; de nem használt nekik a hallott beszéd, nem egyesítvén hittel, a miket hallottak,
   3mert csak úgy megyünk be a nyugodalomba, ha hiszünk, a szerint, a mint mondotta: Megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugodalmamba; és pedig a világ teremtésének elvégzése után valóba.
   4Mert egy helyen a hetedik napról eképen szól (az írás): És megnyugovék Isten a hetedik napon minden munkájától.
   5És ama helyen ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.
   6Mivel tehát hátra van, hogy némelyek bemenjenek abba; azok pedig, kiknek először hirdettetett, nem mentek be a hitetlenség miatt:
   7ismét napot rendel …Ma… mondván annyi idő után Dávid által, mint fentebb mondatott: „Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveiteket.“
   8Mert ha Józue megszerezte volna nekik a nyugodalmat, más napról azután soha sem szólott volna.
   9Hátra van tehát még a nyugodalom az Isten népének.
   10Mert a ki bemegy az ő nyugodalmába, az is megnyugszik munkáitól, mint Isten övéitől.
   11Siessünk tehát bemenni ama nyugodalomba, nehogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába essék.
   12Mert az Isten beszéde eleven és hathatós, áthatóbb minden kétélű kardnál, és beható az elme és lélek, az ízek és velők eloszlásáig, s megitélője a gondolatoknak és a szív szándékainak.
   13És nincs semmi teremtmény előtte láthatatlan, sőt mindenek födetlenek és kitárvák annak szemei előtt, kiről a mi beszédünk szól.Zsolt. 33,16 Sirákf. 15,20 
14Azért ily nagy főpapunk lévén, ki az egeket áthatotta, Jézus, az Isten Fia, tartsuk meg e vallást.
   15Azért főpapunk nem olyan, ki ne szánakodhatnék erőtlenségünkön, hanem ki megkisértetett úgy, mint mi, mindenben, a bűnön kivűl.
   16Járúljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk alkalmas segítségre.