Sok rendben és sokféleképen szólván hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, legutóbb
Azért annál szorgalmasabban kell megtartanunk, a miket hallottunk, nehogy elenyészszünk.
Annakokáért szent atyámfiai, a mennyei hivatás részesei! nézzetek a mi vallásunk követére és főpapjára, Jézusra,
Féljünk tehát, netalán az ő nyugodalmába való bemenetről tett igéretet elhanyagolván, valaki közőletek elmaradottnak találtassék.
Mert minden főpap, ki az emberek közől választatik, az emberekért rendeltetik Isten előtti ügyeikben, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért,
Annakokáért mellőzvén a Krisztus tanítmányának elemeit, a tökéletesebbekre megyünk át, nem kezdvén a beszédet ismét az alapról, úgymint, a holt cselekedetekből való megtérésről és a hitről Istenben,
Mert ezen Melkizedek, Sálem királya, a fölséges Isten papja, ki eléje méne a királyok legyőzéséből visszatérő Ábrahámnak, és megáldá őt,
Azoknak pedig, miket mondottunk, főtartalmok ez: Oly főpapunk vagyon, ki a Fölség székének jobbján ül mennyekben,
Voltak ugyan az elsőnek is szertartásai istenitiszteletre, és földi szentélye;
Mert a törvény, árnyéka lévén a jövendő jóknak, nem valóságos képe a dolgoknak, ugyanazon áldozatokkal, melyeket minden esztendőben szűntelen áldoznak, az azokhoz járulókat tökéletesekké soha nem teheti.
A hit pedig a reménylendő dolgok alapja, a láthatlanok bizonyítása.
Annakokáért mi is, miután ennyi tanú felhője van közöttünk, letévén minden terhet és a minket környező bűnt, béketűréssel fussunk az elénk nyitott viadalra;
Az atyafiúi szeretet maradjon bennetek.