Zsidóknak írt levél

1 ¹Sok rendben és sokféleképen szólván hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, legutóbb
²e napokban Fia által szólott hozzánk, kit mindenek örökösévé rendelt, ki által a világot is teremtette;
   ³ki mivel az ő dicsőségének fénye és valójának képmása, s hatalmának igéjével mindent föntart, a bűnöktől megtisztúlást eszközölvén, a Fölség jobbján ül a magasságban,
   ⁴annyival méltóságosabb lévén az angyaloknál, mennyivel külömb nevet öröklött azoknál.
   ⁵Mert melyik angyalnak mondotta valaha: Fiam vagy te, én ma szültelek téged? És megint: Én Atyja leszek, és ő fiam leszen?
   ⁶És midőn ismét bevezeti elsőszülöttjét a föld kerekségére, azt mondja: És imádják őt az Isten minden angyalai.
   ⁷Az angyalokra nézve ugyan mondja: Ki az ő angyalait szélvészszé teszi, és szolgáit tűz lángjává;
   ⁸Fiához pedig (így szól): A te királyiszéked, Isten, mindörökön örökké áll; igazság pálczája a te országod pálczája.
   ⁹Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot; azért kent föl téged az Isten, a te Istened, vígaság olajával társaid fölött.
   ¹⁰Továbbá: Kezdetben, Uram, te alapítottad a földet, és az egek kezeid alkotmányai.
   ¹¹Ezek elmúlnak, te pedig megmaradsz, mind elavúlnak, mint a ruha,
   ¹²és mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak; te pedig ugyanaz vagy, és esztendeid nem fogynak el.
   ¹³Kinek mondotta valaha az angyalok közől: Ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem?
   ¹⁴Nem mindnyájan szolgáló lelkek-e, szolgálatra küldetve azokért, kik az üdvösség örökségét elnyerik?