Mózes II. könyve. Exodus

14 ¹Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
²Szólj Izrael fiainak: hogy visszafordúlván, táborozzanak Fihahirót előtt, mely Magdalum és a tenger között vagyon, Belszefon átellenében, ez előtt szálljatok táborba a tenger mellett.
   ³Majd azt mondja Fáraó Izrael fiairól: Megszorúltak azon földön, a puszta berekeszti őket.
   ⁴És megkeményítem szívét, és űzőbe vesz titeket; és megdicsőíttetem Fáraóban és egész seregében; és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekvének.
   ⁵És hirűl vivék az egyiptomi királynak, hogy a nép elfutott; és elváltozék Fáraó szíve és szolgáié a nép iránt, és mondák: Mit akartunk mi cselekedni, hogy elbocsátók Izraelt szolgálatunkból?
   ⁶Befogata tehát szekerébe, és melléje vevé egész népét.
   ⁷És vőn hatszáz válogatott szekeret, és a mennyi szekér csak volt Egyiptomban, és az egész sereg hadnagyait.
   ⁸És megkeményíté az Úr Fáraónak, az egyiptomi királynak szívét, ki űzőbe vevé Izrael fiait; ezek pedig hatalmas kéz által költöztek vala ki.
   ⁹És mikor az egyiptomiak követék az előttök menők nyomdokait, táborban találák őket a tenger mellett; Fáraó minden lovassága és szekere és egész serege Fihahirótban vala Belszefon átellenében.Makk. I. 4,9 Józ. 24,6  ¹⁰És mikor Fáraó közelgetett, Izrael fiai fölemelvén szemeiket, láták az egyiptomiakat magok után, és igen megfélemlének; és kiáltának az Úrhoz,
   ¹¹és mondák Mózesnek: Talán nem voltak sírok Egyiptomban, azért hoztál el minket, hogy a pusztában haljunk meg? miért kivántál így cselekedni, hogy kihozz minket Egyiptomból?
   ¹²Nem azon beszéd-e ez, melylyel neked Egyiptomban szóltunk vala, mondván: Távozzál tőlünk, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? mert sokkal jobb lett volna nekik szolgálnunk, mintsem a pusztában meghalnunk.
   ¹³És mondá Mózes a népnek: Ne féljetek, álljatok veszteg, és lássátok az Úr nagy tetteit, melyeket ma fog cselekedni; mert az egyiptomiakat, kiket most láttok, többé soha sem látjátok mindörökké.
   ¹⁴Az Úr fog harczolni értetek, és ti csendesen lesztek.
   ¹⁵És az Úr mondá Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? szólj Izrael fiainak, hogy indúljanak meg.
   ¹⁶Te pedig emeld föl vessződet, és nyujtsd ki kezedet a tengerre, és válaszd el azt kétfelé, hogy Izrael fiai a tenger közepén szárazon menjenek.
   ¹⁷Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szivét, hogy űzzenek benneteket; és megdicsőíttetem Fáraóban az egész hadseregében, szekereiben és lovagjaiban.
   ¹⁸És megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, mikor megdicsőíttetem Fáraóban és szekereiben és lovagjaiban.
   ¹⁹És az Isten angyala, ki Izrael táborát megelőzte, fölemelkedvén, utánok mégyen vala, és vele egyetemben a felhőoszlop is, elűlről elvonúlván, hátúl álla meg
   ²⁰az egyiptomiak tábora és Izrael tábora között; és a felhő sötétes vala, és megvilágosítá az éjt, úgy hogy egymáshoz egész éjjel nem juthattak.
   ²¹És mikor Mózes kinyújtotta kezét a tengerre, elvivé ezt az Úr, erős és égető szél fúván egész éjjel, és szárazzá változtatá, és a víz kétfelé válék.
   ²²És Izrael fiai a száraz tenger közepén menének; mert a víz olyan vala, mint a kőfal jobb- és balkezök felűl.Zsolt. 77,13  104,37  113,3 Zsid. 11,29  ²³És kergetvén őket az egyiptomiak, utánok menének, Fáraó minden lovassága, szekerei és lovagjai a tenger közepébe.
   ²⁴És már eljött a reghajnal, és íme az Úr az egyiptomiak táborára tekintvén a tűz- és felhőoszlopból, megveré hadseregöket,
   ²⁵és felforgatván a szekerek kerekeit, ezek megfeneklének. Akkor mondák az egyiptomiak: Fussunk Izrael elől, mert az Úr harczol érettök ellenünk.
   ²⁶És mondá az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az egyiptomiakra, az ő szekereikre és lovagjaikra.
   ²⁷És mikor Mózes kinyujtotta kezét a tengerre, ez jókor reggel visszatére az előbbi helyre; és midőn az egyiptomiak futottak, megelőzé őket a víz, és az Úr elborítá őket a habok között.
   ²⁸S igy térének vissza a vizek, és elboríták Fáraó egész hadseregének szekereit és lovagjait, kik utánok eredvén, bementek vala a tengerbe; csak egy sem marada meg közőlük.
   ²⁹Izrael fiai pedig a száraz tenger közepén menének, és a víz kőfal gyanánt vala nekik jobb és bal felűl.
   ³⁰És az Úr megszabadítá az napon Izraelt az egyiptomiak kezéből.
   ³¹És láták a megholt egyiptomiakat a tenger partján, és a nagy kezet, melylyel az Úr harczolt vala ellenök; és a nép félé az Urat, és hivének az Úrnak és az ő szolgájának, Mózesnek.