Ezek nevei Izrael fiainak, kik bementek Jákobbal Egyiptomba; kiki háza népével méne be.
Ezekután kiméne egy férfiú Lévi házából, és feleséget vőn saját nemzetségéből.
Mózes pedig legelteti vala ipának, Jetrónak, a madiáni papnak juhait; és midőn a puszta belsejébe hajtotta a nyájat, az Isten hegyéig, Hórebig juta.
Felelvén Mózes, mondá: Nem fognak hinni nekem, sem szómat meg nem hallgatják, hanem majd azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked.
Ezekután bemenének Mózes és Áron, és mondák Fáraónak: Ezt mondja Izrael Ura Istene: Bocsásd el népemet, hogy áldozzék nekem a pusztában.
És mondá az Úr Mózesnek: Majd meglátod, mit cselekszem Fáraóval; mert erős kéz által bocsátja el őket, és hatalmas kéz által űzi el őket földéről.
És mondá az Úr Mózesnek: Ime Fáraó istenévé tettelek téged; és bátyád, Áron leszen prófétád.
És mondá az Úr Mózesnek: Menj be Fáraóhoz, és mondd neki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el népemet, hogy áldozzék nekem;
Mondá pedig az Úr Mózesnek: Menj be Fáraóhoz, és szólj neki: Ezt mondja a zsidók Ura Istene: Bocsásd el népemet, hogy áldozzék nekem.
És mondá az Úr Mózesnek: Menj be Fáraóhoz, mert én keményítettem meg az ő szívét és szolgáiét, hogy ezen jeleimet cselekedjem rajta.
És mondá az Úr Mózesnek: Még egy csapást eresztek Fáraóra és Egyiptomra, és azután elbocsát titeket, és kényszerít elmenni.
És mondá az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földén:
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
Akkoron éneklé Mózes és Izrael fiai ez éneket az Úrnak, és mondák: Énekeljünk az Úrnak, mert dicsőségesen fölmagasztaltatott, a lovat és rajta ülőt levetette a tengerbe.
És elmenének Élimből, és Izrael fiainak egész sokasága a Szin pusztába juta, mely Élim és Sinai között vagyon, a második hónak tizenötödik napján, miután kiköltöztek vala Egyiptom földéről.
Elindúlván tehát Izrael fiainak egész sokasága a Szin pusztából, állomásaikként, az Úr beszéde szerint, tábort ütének Rafidimban, hol nem vala ivóvíz a népnek.
És midőn Jetró, a madiáni pap, Mózes ipa, hallotta mind, a mit Isten cselekedett Mózessel és népével, Izraellel, és hogy az Úr kihozta Izraelt Egyiptomból:
Izraelnek Egyiptom földéről való kijövetele után harmadik hónapban, ugyanazon nap a Sinai pusztába jövének.
És az Úr mondá mindezen igéket:
Ezek az itéletek, melyeket adj eléjök.
A ki ökröt vagy juhot lop, és megöli vagy eladja: öt ökröt adjon vissza egy ökörért, és négy juhot egy juhért.
Ne hajts a hazug szóra, és ne adj kezet, hogy az istentelenért hamis tanúságot mondj.
És Mózesnek mondá: Jőj fel az Úrhoz te és Áron, Nadab és Abiu, és Izrael vénei közől hetvenen, és imádjatok távolról.
A hajlékot pedig igy készítsd: Csinálj tíz kárpitot sodrott bíborból, és kék, vörös és kétszer festett karmazsin selyemből, különféle ábrázolatokkal hímezve.
Csinálj oltárt is szétimfából, öt könyöknyi legyen hossza, és annyi a szélessége is, azaz négyszegletű, és három könyöknyi magassága.
Vedd melléd bátyádat is, Áront, fiaival együtt Izrael fiai közől, hogy mint papok szolgáljanak nekem: Áron, Nadab és Abiu, Eleazar és Itamar.
Ezt cselekedd pedig, hogy nekem papságra szenteltessenek. Végy egy borjút a csordából és hiba nélküli két kost,
Csinálj oltárt is szétimfából, jóillatú szerek égetésére.
Látván pedig a nép, hogy Mózes késik lejőni a hegyről, egybegyűlvén Áron ellen, mondá: Kelj föl, csinálj nekünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert ezen emberrel, Mózessel, ki minket Egyiptom földéről kihozott vala, nem tudjuk, mi történt.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Eredj, menj föl ezen helyről te és néped, melyet kihoztál Egyiptom földéről, azon földre, mely iránt megesküdtem vala Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mondván: A te ivadékodnak adom azt.
És továbbá mondá: Vágj két kőtáblát magadnak, az előbbiekhez hasonlókat, és azokra fölírom az igéket, melyek azon táblákon voltak, miket eltörtél vala.
Egybegyűlvén tehát Izrael fiainak egész sokasága, mondá nekik: Ezeket parancsolta az Úr, hogy megcselekedjétek:
Munkálkodék tehát Bezéleel és Óliab és mindazon bölcs férfiak, kiknek az Úr bölcseséget és értelmet adott, hogy helyesen meg tudják csinálni, mik a szentély szolgálatára szükségesek, és miket az Úr parancsolt vala.
Megcsinálá pedig Bezéleel a szekrényt is szétimfából, melynek harmadfél könyöknyi vala hossza, másfél könyöknyi szélessége, magassága is másfél könyöknyi vala; és tiszta aranynyal borítá be azt kivűl belűl.
Megcsinálá az égőáldozat oltárát is szétimfából, öt könyöknyi vala mind a négy szegletére, és három magasságra;
A kék s vörös karmazsin-selyemből és biborból pedig ruhákat csinála, melyekbe öltözzék Áron, mikor a szentélyben szolgál, mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
És szóla az Úr Mózesnek mondván: