Korintusiaknak írt II. levél

9 ¹Mert a szenteknek való szolgálatról fölösleges nektek írnom;
²mivel ismerem a ti szíves készségteket, melyért tifelőletek dicsekszem a macedoniaknál, hogy Akája is kész a múlt esztendőről, és a ti buzgóságtok sokakat felindított;
   ³de mégis elküldöttem az atyafiakat, hogy a mi dicsekvésünk felőletek e részben meg ne hiusúljon, és (a mint megmondottam), készen legyetek;
   ⁴nehogy, mikor eljőnek velem a macedoniak, és titeket készületlen találnak, pirúlnunk kelljen nekünk (hogy titeket ne említsünk) e dologban.
   ⁵Szükségesnek véltem azért kérni az atyafiakat, hogy előre menjenek hozzátok, és elkészítsék az igért adományt, hogy az úgy legyen kész, mint áldás, nem mint fösvénység.
   ⁶Azt mondom pedig: A ki szűken vet, szűken is arat; és a ki áldással vet, áldással is arat.
   ⁷Kiki a mint eltökélette szivében (úgy adjon), nem kedvetlenséggel vagy kénytelenségből; mert Isten a jókedvű adakozót szereti.Sirákf. 35,11  ⁸Hatalmas pedig az Isten minden jót bőven adni nektek, hogy mindenben, mindig teljes elégségtek lévén, bővelkedjetek, minden jótéteményre,
   ⁹a mint írva vagyon: Bőven ad a szegényeknek igazsága megmarad örökön örökké.
   ¹⁰A ki pedig magot ad a vetőnek, kenyeret is ad eledelűl, és megsokasítja magvatokat, és megszaporítja igazságtok terményeit;
   ¹¹hogy mindenben meggazdagúlván, bővelkedjetek minden jószivűségre, mely általunk hálaadást szerez az Istennek.
   ¹²Mert ezen adakozás szolgáltatása nemcsak a szentek szükségeit pótolja, hanem bőven gyümölcsözik is sokak hálaadása által az Úrban,
   ¹³kik e megpróbált jótékonyságért dicsőítik az Istent azon engedelmességért, mellyel Krisztus evangéliomát valljátok, és azért, mit nekik és mindeneknek jószivűséggel adakoztatok;
   ¹⁴sőt (dicsőítik) tiértetek való könyörgésökben is, szeretvén titeket Istennek bőséges malasztjáért, mely bennetek vagyon.
   ¹⁵Hála legyen Istennek az Ő kimondhatlan ajándékáért.