Krónikák második könyve

26 ¹Júda egész népe pedig az ő tizenhat esztendős fiát, Oziást rendelé királylyá atyja, Amaziás helyett.Kir. IV. 14,21  ²Ez építé föl Ailatot, és visszaadá azt Júda birodalmának, miután a király elaluvék atyáival.
   ³Tizenhat esztendős vala Oziás, midőn országlani kezdett, és ötvenkét esztendeig országla Jerusalemben; anyja neve Jekélia vala Jerusalemből.
   ⁴És cselekvé, a mi igaz vala az Úr szemei előtt mindazok szerint, miket atyja, Amaziás cselekedett vala.
   ⁵És keresé az Urat az értelmes és Istent látó Zakariás napjaiban; és valameddig az Urat kereste, igazgatá őt mindenekben.
   ⁶Végre kiméne, és a filiszteusok ellen hadakozék, és lerontá Get kerítését és Jabnia kerítését és Azotus kerítését; és városokat építe Azotusban és a filiszteusoknál.
   ⁷És az Isten megsegíté őt a filiszteusok ellen és az arabsok ellen, kik Gurbaalban laknak vala, és az ammoniták ellen.
   ⁸És az ammoniták Oziásnak ajándékokat adának; és elhiresedék neve Egyiptom bemenetéig a gyakor győzedelmek miatt.
   ⁹És tornyokat építe Oziás Jerusalemben a szeglet kapuján és a völgy kapuján, és a többit a kerítés ugyanazon oldalán, és megerősíté azokat.
   ¹⁰Tornyokat építe a pusztában is, és igen sok kutat ása, mivelhogy sok barma vala mind a mezőségeken, mind a kietlen pusztában. Szőlői is valának és szőlőmunkásai a hegyeken és a Karmélon, mert oly ember vala, ki a földművelést szerette.
   ¹¹Az ő hadakozói serege pedig, a harczokra menők, Jehiel irnok keze alatt valának, és Maaszia tanító keze alatt, és Hananiás keze alatt, ki a király vezérei közől vala.
   ¹²És a fejedelmek egész száma az erős férfiak családjai szerint kétezer hatszáz vala.
   ¹³És alattok az egész hadsereg háromszázhétezer ötszáz, kik alkalmasok valának a hadakozásra, és a királyért az ellenség ellen harczolának.
   ¹⁴És Oziás azoknak, vagyis az egész hadnak paizsokat és dárdákat készíte, és sisakokat és pánczélokat, kézijjakat és parittyákat kőhajításra.
   ¹⁵És Jerusalemben különféle hadi szereket csinála, melyeket a tornyokba helyeze és a kőfalak szegleteire, hogy azokkal nyilakat lőjenek és nagy köveket; és az ő hírneve messze kiterjede azért, hogy az Úr segíté és megerősíté őt.
   ¹⁶De midőn megerősödött, felfuvalkodék szive az ő veszedelmére, és elhagyá Urát Istenét; és bemenvén az Úr templomába, jóillatszert akara gyujtani a füstölő-oltáron.
   ¹⁷De mindjárt beméne utána Azariás pap és vele az Úr papjai nyolczvanan, igen erős férfiak,
   ¹⁸ellenállván a királynak, és mondák: Nem a te tiszted, Oziás, jó illatszert gyujtani az Úrnak, hanem a papoké, azaz Áron fiaié, kik fölszenteltettek ezen szolgálatra; menj ki a szentélyből, s ezt ne véld semminek, mert nem lesz ez neked dicsőségedre az Úr Istentől.Móz. II. 30,7  ¹⁹És megharaguván Oziás, kezében tartva a tömjénzőt, hogy jóillatszert gyujtson, fenyegeté a papokat. És azonnal poklosság támada homlokán a papok előtt az Úr házában a füstölő-oltárnál.
   ²⁰És midőn rátekintett Azariás főpap és mind a többi papok, láták a poklosságot homlokán, és csakhamar kiüzék őt. De maga is megrettenvén, siete kimenni, mivelhogy érzette vala mindjárt az Úr csapását.
   ²¹Poklos lőn tehát Oziás király halála napjáig, és külön házban lakék, rakva lévén poklossággal, mely miatt kivettetett az Úr házából. És fia, Joatam igazgatja vala a király házát, itélvén a föld népét.Kir. IV. 15,5  ²²Oziás többi dolgait pedig, az elsőket és utólsókat megirta Ámosz fia, Izaiás, a próféta.
   ²³És Oziás elaluvék atyáival, és eltemeték őt a királyi sírboltok mezején, mivelhogy poklos volt, és fia, Joatam lőn király helyette.