Vala egy férfi Ramataim-szofimból, Efraim hegyéről, Elkana nevű, efratai, Jeroham fia, ki Eliu fia, ki Tohu fia, ki Szuf fia volt.
Örvend az én szívem az Úrban, és szarvam fölmagasztaltatott Istenemben; megnyílik, szájam ellenségeimre; mert vígadok szabadításodban.
A gyermek Sámuel pedig szolgál vala az Úrnak Héli előtt, és az Úr beszéde drágalátos vala azon napokban; s nem vala látható jelenés.
És lőn ama napokban, egybegyűlének a filiszteusok hadakozni, és Izrael a filiszteusok elé méne a harczra, és táborba szálla a segítség kövénél. A filiszteusok pedig Áfekbe menének,
A filiszteusok pedig fölvevék az Isten szekrényét, és elvivék azt a segítség kövétől Azotusba.
Az Úr szekrénye tehát hét hónapig volt a filiszteusok tartományában.
Eljövének tehát a kariatiarimi férfiak, és visszahozák az Úr szekrényét, és Abinadab házába vivék azt Gábaában; Eleazart pedig, az ő fiát fölszentelék, hogy őrizze az Úr szekrényét.
Lőn pedig, mikor megöregedett Sámuel, fiait tevé Izrael biráivá.
És vala egy Cisz nevű férfiú Benjaminból, Abiel fia, ki Szeror fia, ki Bekorat fia, ki Afia fia, ki egy benjamini férfiú fia vala, izmos erővel.
Sámuel pedig egy szelencze olajat vőn, és amannak fejére önté, és megcsókolá őt, és mondá: Ime az Úr fejedelemmé kent föl örökségén; és a népet kiszabadítod ellenségei kezéből, kik körűle vannak. És ez legyen jeled, hogy téged az Isten fejedelemmé kent:...
És lőn körűlbelűl egy hónap mulva, fölméne az ammonita Naasz, és hadakozni kezde a gálaádi Jábesz ellen. És mondák mindnyájan a jábeszi férfiak Naásznak: Legyünk szövetségeseid, és szolgálunk neked.
Mondá pedig Sámuel az egész Izraelnek: Ime meghallgattam szavatokat mindazok szerint, miket szólottatok nekem, és királyt rendeltem nektek.
Egy esztendeje vala, hogy Saul országlani kezdett, második esztendőre uralkodván pedig Izraelen,
És történék egyik napon, hogy Saul fia, Jonatás, mondá fegyverhordozó ifjának: Jer, és menjünk át a filiszteusok őrseregéhez, mely ama helyen túl vagyon. Atyjának pedig ezt nem jelenté.
És Sámuel mondá Saulnak: Engem küldött az Úr, hogy királylyá kenjelek téged az ő népén, Izraelen; most tehát halljad az Úr szavát.
És mondá az Úr Sámuelnek: Meddig siratod Sault, holott én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, és jőj elé, hogy téged a betlehemi Izaihoz küldjelek; mert az ő fiai közől néztem ki magamnak királyt.
De a filiszteusok egybegyűjtvén seregeiket a harczra, összejövének Júda Szókójába, és táborba szállának Szókó és Azeka között, Dommim határain.
És lőn, mikor a szólást elvégezte Saullal, Jonatás lelke egybeforrada Dávid lelkével, és szereté őt Jonatás, mint a maga lelkét.
Saul pedig szóla fiának, Jonatásnak, és minden szolgáinak, hogy öljék meg Dávidot. De Saul fia, Jonatás, igen szereti vala Dávidot.
Dávid pedig elfuta Nájotból, mely Ramatában vagyon, és elmenvén, szóla Jónatás előtt: Mit míveltem, mi az én gonoszságom, és mi az én vétkem atyád ellen, hogy életemet keresi?
Dávid pedig Nóbéba juta Akimelek paphoz, és elálmélkodék Akimelek azért, hogy oda jött Dávid. És mondá neki: Miért vagy egyedűl és senki sincs veled?
Dávid tehát elméne onnan, és Odollam barlangjába futa. Mit mikor meghallottak bátyjai, és atyja egész háza, lemenének oda hozzája.
És hírt adának Dávidnak, mondván: Ime a filiszteusok víják Ceilát, és dúlják a szérűket.
Dávid pedig fölméne onnan, és Engaddi legbátorságosabb helyein lakék.
Meghala pedig Sámuel, és egybegyűle egész Izrael, és siraták őt, és eltemeték házában, Ramatában. És fölkelvén Dávid, leméne Fárán pusztájába.
És a zifeusok elmenének Saulhoz Gábaába, mondván: Ime Dávid elrejtezett Hakila halmán, mely a puszta ellenében vagyon.
És mondá szivében Dávid: Egy nap mégis Saul kezébe akadok; nem jobb-e, ha elfutok és a filiszteusok földén megmenekszem, hogy Saulnak ne legyen reménye, és szűnjön meg engem keresni Izrael minden határaiban? Tehát elfutok kezei elől.
Lőn pedig ama napokban, egybegyüjték a filiszteusok seregeiket, hogy hadra készűljenek Izrael ellen. És Ákis mondá Dávidnak: Tudván tudjad most, hogy velem jösz a táborba te és férfiaid.
Egybegyűle pedig a filiszteusok minden serege Áfekbe; de Izrael is táborba szálla a kúton felűl, mely Jezrahelben vala.
És mikor Dávid és fiai harmadnapra Szicelegbe jutottak, az amalecíták beütöttek vala a déli részről Szicelegbe, és megvervén Sziceleget, és meggyujtották azt tűzzel,
A filiszteusok pedig harczolnak vala Izrael ellen, és Izrael férfiai megfutamodának a filiszteusok előtt, és elhullának, megöletvén Gelboe hegyén.