7 1Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az ÚRnak. 2URam, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem, 3hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül. 4URam, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el, 5ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott, 6akkor ellenség üldözzön, és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.) 7URam, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem! 8Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban! 9Az ÚR ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, URam, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok! 10Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! 11Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket. 12Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet. 13Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. 14Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít. 15Ha rosszakarat fogamzik meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül! 16Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített. 17Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll. 18Hálát adok az ÚRnak, mert igaz ő, zengem a felséges ÚR nevét.