59 1A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg. 2Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól! 3Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől! 4Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó, URam! 5Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg! 6Hiszen te vagy, URam, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.) 7Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. 8Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki. 9De te, URam, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket. 10Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram. 11Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét. 12Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk! 13Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek! 14Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.) 15Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. 16Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak. 17Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok. 18Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!