27 1Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék? 2Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. 3Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom. 4Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában. 5Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. 6Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak. 7Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! 8Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, URam! 9Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem! 10Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem. 11URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak! 12Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek. 13De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén. 14Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban!