1 1Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának a példabeszédei. 2Ismerd meg a bölcsességet és az intést, értsd meg az értelmes mondásokat! 3Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet! 4Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást. 5Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer, 6és megérti a példázatot és a hasonlatot, a bölcsek szavait és találós kérdéseit. 7Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg. 8Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, 9mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon! 10Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik! 11Ha ezt mondják: Jöjj velünk, álljunk lesbe vérontásra, ólálkodjunk az ártatlanra, ok nélkül is. 12Nyeljük el őket, mint a holtak hazája az élőket, tökéletesen, mint akik sírba szállnak! 13Mindenféle drága kincset találunk, megtöltjük házunkat zsákmánnyal. 14Ha ránk bízod sorsodat, egy erszényünk lesz mindnyájunknak! 15Fiam, ne járj velük egy úton, ne lépj rá ösvényükre! 16Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek. 17De hiába feszítik ki a hálót a sok szárnyassal szemben. 18Mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe, saját életük kárára ólálkodnak. 19Így jár minden haszonleső: tulajdon életét veszi el. 20A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát. 21Lármás utcasarkon kiált, a városkapuk bejáratánál mondja mondásait: 22Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet? 23Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet. 24Kiáltottam nektek, de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem figyelt. 25Semmibe vettétek minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek, 26ezért én is nevetek majd a bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek, 27ha eljön viharként, amitől rettegtek, és megjön forgószélként a bajotok, ha eljön rátok a nyomorúság és az ínség. 28Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg, 29mert gyűlölték a tudást, és nem az ÚR félelmét választották; 30nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet. 31Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és tanácsukkal laknak jól. 32Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg, és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el. 33De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.