1 ¹Salamonnak, Dávid fiának,
Izrael királyának mondásai

²a bölcsesség és fegyelem tanulására,

³az okos beszéd megértésére,
a bölcs okulás, igazságosság,
ítélet és becsületesség elnyerésére,

⁴hogy az egyszerűeknek értelem adassék,
s az ifjúnak tudás és megfontoltság.

⁵A bölcs, ha hallgatja, még bölcsebb lesz,
s az értelmes útmutatást nyer,

⁶behatol a mondás és rejtvény értelmébe,
a bölcsek igéibe és fogós kérdéseibe.

⁷A bölcsesség kezdete az Úr félelme.
A balgák a bölcsességet és az intést megvetik.

⁸Figyelj, fiam, atyád intelmére,
s el ne hagyd anyád tanítását,

⁹mert az díszes koszorú a fejedre,
és ékes lánc a nyakadba!

¹⁰Fiam, ha bűnösök csábítanak, ne engedj nekik,

¹¹ha azt mondják: »Jöjj velünk, leselkedjünk vér után,
rejtsünk el ok nélkül csapdát az ártatlan ellen!

¹²Nyeljük el élve, mint az alvilág,
és egészen, mint a sírba szállót,

¹³szerzünk majd mindenféle drága jószágot,
megtöltjük házainkat zsákmánnyal!

¹⁴Vesd tehát közöttünk sorsodat,
mindannyiunknak egy legyen erszénye!«

¹⁵Fiam, ne menj velük egy úton,
tartóztasd lábadat ösvényüktől,

¹⁶mert lábuk gonoszra siet
és vérontásra rohan!

¹⁷Azonban hiába állítanak fel hálót
a madarak szeme előtt,

¹⁸ők is csak saját vérük ellen leselkednek,
önmaguknak vetnek tőrt.

¹⁹Ilyen minden kapzsi útja:
elveszi gazdája életét.

²⁰A bölcsesség úton-útfélen szónokol,
a tereken hallatja hangját,

²¹lármás utcafőkön kiált,
a városkapuk nyílásánál szólal meg és mondja:

²²»Ti dőrék! Meddig kedvelitek a dőreséget,
s a bolondok meddig kívánják, ami nekik ártalmas,
s a balgák meddig gyűlölik a belátást?

²³Térjetek meg feddésemre!
Íme, kiöntöm nektek lelkemet,
tudtul adom nektek igéimet:

²⁴mivel szóltam, és vonakodtatok,
kinyújtottam kezemet, és nem volt, aki odanézzen,

²⁵semmibe sem vettétek összes tanácsomat,
és nem törődtetek feddésemmel:

²⁶én is nevetek majd romlástokon,
gúnyolódom, ha rátok jön, amitől féltek,

²⁷ha hirtelen baj szakad rátok,
romlástok ott terem, mint a fergeteg,
és eljön rátok a szükség és a szorongás!«

²⁸Akkor hívnak majd engem, de nem hallom,
keresnek hajnalban, de meg nem lelnek.

²⁹Mivel gyűlölték a tudást,
és nem fogadták be az Úr félelmét,

³⁰nem hajlottak tanácsomra,
és megvetették minden intelmemet:

³¹bizony, enni fognak útjuk gyümölcséből,
és jóllaknak saját terveikből!

³²Mert a balgákat megöli elpártolásuk,
s a dőréket elveszíti szerencséjük.

³³Aki azonban rám hallgat, bátorságban lakik,
és bővelkedik baj félelme nélkül.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő fejezet