7 ¹Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat! ²Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét! ³Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára! ⁴Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek, ⁵hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől. ⁶Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem, ⁷és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút. ⁸Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé, ⁹esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén. ¹⁰Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel. ¹¹Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon, ¹²hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik. ¹³A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá: ¹⁴Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat, ¹⁵azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam! ¹⁶Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket; ¹⁷illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal. ¹⁸Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet! ¹⁹Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment, ²⁰a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza. ²¹Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította. ²²Az meg követte őt oktalanul, ahogyan a bika megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond. ²³De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül. ²⁴Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra! ²⁵Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire! ²⁶Mert sok embert ejtett el megsebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt. ²⁷Háza a holtak hazájába vezet, a halál kamráiba visz le.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet