8 1Nem kiált-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az értelem? 2Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra. 3A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált. 4Hozzátok kiáltok, férfiak, szavam az emberekhez szól. 5Legyetek okosak, ti együgyűek, legyetek értelmesek, ti ostobák! 6Hallgassatok rám, mert fontos dolgokat mondok, ha felnyitom ajkamat, helyes, amit mondok. 7Mert szám igazságot szól, ajkam utálja a gonoszt. 8Számnak minden szava igaz, nincs bennük csalárdság vagy hamisság. 9Mind világosak az értelmeseknek, és az ismeretre vágyóknak érthetők. 10Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt, inkább a tudást, mint a színaranyat! 11Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság. 12Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás. 13Aki féli az URat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat. meg az álnok beszédet gyűlölöm. 14Enyém a tanács és a jutalom, én vagyok az értelem, enyém a hatalom. 15Általam uralkodnak a királyok, és rendelkeznek igazságosan a fejedelmek. 16Általam vezetnek a vezérek, és ítélkeznek igazságosan az elöljárók. 17Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek. 18Gazdagság és megbecsülés van nálam, maradandó vagyon és igazság. 19Gyümölcsöm drágább az aranynál, a színaranynál is, és jövedelmem a színezüstnél. 20Az igazság ösvényén járok és a törvénynek az útjain, 21hogy örökséget adjak az engem szeretőknek, és megtöltsem kincstárukat. 22Az ÚR útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. 23Az ősidőkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt. 24Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel. 25Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem; 26amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem. 27Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. 28Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai, 29amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, 30én már mellette voltam, mint kedvence, és gyönyörűsége voltam minden nap, színe előtt játszadozva mindenkor. 31Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben. 32Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik megőrzik útjaimat! 33Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt! 34Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva minden nap, ajtófélfáimat őrizve. 35Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az ÚRtól. 36De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik.