7 1Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál. (Péld 29,14) 2Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét. (Péld 4,4.3Móz;18,5) 3Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára. (Péld 13,24;Zsolt 119,71) 4Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd, 5Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől. (Péld 5,3.4) 6Mert házam ablakán, a rács mögül néztem, (Ésa 1,11-16; Hós 6,6) 7És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat, (Péld 6,32) 8A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget, (Jób 31,9) 9Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben. (Péld 10,2) 10És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében. (Péld 5,22; Jak 5,1-5) 11Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai. (Péld 5,3) 12Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik. (Péld 25,24) 13És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki: 14Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat. (Péld 19,25) 15Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam! 16Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel. (Péld 21,22) 17Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal. 18No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel. (Péld 10,23) 19Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra. 20Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza. 21És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt. (Péld 5,3) 22Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba; (Péld,7 9.) 23Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van. 24Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire. (Péld 22,9) 25Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin. (Préd 9,15-17) 26Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek. (Péld 18,21) 27Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.