1 1Ez volt az ÚR igéje, amely a móreseti Mikeáshoz szólt Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében. Ezt látta Samáriáról és Jeruzsálemről. 2Halljátok meg mind, ti népek, figyeljen a föld, és aki rajta él! Mert az én Uram, az ÚR tanúskodik ellenetek, igen, az Úr az ő szent templomából. 3Az ÚR eljön szent helyéről, leszáll, és a föld magaslatain lépked. 4Megolvadnak alatta a hegyek, és a völgyek meghasadoznak, mint a viasz a tűztől, vagy mint a lejtő a lezúduló víztől. 5Jákób bűne miatt történik mindez, és Izráel házának vétkei miatt. Honnan ered Jákób bűne? Nem Samáriából? Honnan ered Júda vétke? Nem Jeruzsálemből? 6Samáriát romhalmazzá teszem, mezővé és szőlőskertté, lezúdítom köveit a völgybe, még az alapjai is előtűnnek. 7Bálványszobrai mind összetörnek, és minden szerzeménye tűzben ég el. Minden bálványát megsemmisítem, mert paráznák béréből gyűjtötte azokat, paráznák bérévé lesznek ismét. 8Emiatt gyászolok és jajgatok, mezítláb és ruhátlanul járok. Üvöltök gyászomban, mint a sakálok, és jajgatok, mint a struccok. 9Mert halálos a csapás, amely Júdát érte, egészen népem kapujáig, Jeruzsálemig eljutott. 10Ne mondjátok el Gátban, ne is sírjatok! A Bét-Afrában lakók porban fetrengjenek! 11Vonulj el, Sáfír lakossága, szégyenkezve, mezítelenül! Nem mer kijönni a lakosság Caanánból, Bét-Écel gyásza miatt nem lehet ott megmaradni. 12Mennyire várja a jó hírt Márót lakossága! Milyen veszedelem jött az ÚRtól Jeruzsálem kapujára! 13Fogj lovat harci kocsid elé, Lákis lakossága! Itt kezdődött el a vétke Sion leányának, bizony benned találhatók Izráel bűnei! 14Ezért adj válólevelet Móreset-Gátnak! Akzíb házai megcsalják Izráel királyait. 15Elhozom, aki meghódít téged, Marésa lakossága! Adullámig terjed csak Izráel dicsősége. 16Vágd le a hajad gyászodban drága gyermekeid miatt! Olyan kopaszra nyírd magad, amilyen a keselyű nyaka, mert fogságba mennek a tieid!