13 1Ha Efraim megszólalt, mindenki rettegett, naggyá lett Izráelben. De vétkezett a Baallal, ezért halál vár rá. 2Most is tovább vétkeznek, istenszobrot csináltak maguknak, ezüstbálványokat a maguk esze szerint: mesterember készítménye ez mind. Azt mondják: Ezeknek áldozzatok! Emberek borjúkat csókolgatnak! 3Azért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő és mint a korán eltűnő harmat, mint a szérűről elsodort polyva és mint a kémény füstje. 4De én, az ÚR, vagyok a te Istened Egyiptom óta. Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én. 5Én gondoskodtam rólad a pusztában, a kiszikkadt földön. 6Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem. 7Úgy bánok velük, mint az oroszlán, párducként lesek rájuk az úton. 8Rájuk támadok, mint a kölykét vesztett medve, és föltépem a mellkasukat. Felfalom őket, mint egy nőstény oroszlán, mezei vad szaggatja szét őket. 9Az vitt romlásba téged, Izráel, hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál. 10Hol van királyod? Szabadítsa meg városaidat! Hol vannak bíráid? Hiszen te mondtad: Adj nekem királyt és vezéreket! 11Adok én neked királyt, de haragomban, el is veszem felindulásomban. 12Össze van gyűjtve Efraim bűne, el van téve a vétke. 13Szülési fájdalmak jönnek, de idétlen a gyermek; nem tud idejében kijönni az anyaméhből. 14Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája? Nincs bennem megbánás! 15Bár ő a legvirágzóbb testvérei között, majd jön a keleti szél, az ÚR szele, mely a puszta felől támad, kiszárítja kútját, elapasztja forrását, megfosztja kincseitől, minden drágaságától.