9 1Isten megáldotta Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! 2Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. 3Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt. 4De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek! 5A benneteket éltető vért pedig számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az embertől is. Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét. 6Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert. 7Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta! 8Isten azt mondta Nóénak és fiainak: 9Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal, 10meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, állattal és minden földi élőlénnyel; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel. 11Szövetségre lépek veletek, és semmi sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz a föld elpusztítására. 12Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre: 13szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. 14Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, 15akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására. 16Ha ott lesz az ív a felhőn, látni fogom és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön. 17Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet minden földi élővel kötöttem. 18Ezek voltak Nóé fiai, akik kijöttek a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Hám Kánaán ősatyja. 19Ezek hárman Nóé fiai, és ezek népesítették be az egész földet. 20Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. 21Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. 22Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. 23Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. 24Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, 25ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt! 26Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! 27Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája! 28Az özönvíz után Nóé még háromszázötven évig élt. 29Nóé teljes életkora kilencszázötven év volt, amikor meghalt.