Keresés a Bibliában

9 1Ezután Isten megáldotta Noét és fiait, és azt mondta nekik: »Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet! 2Féljen és rettegjen titeket a föld minden állata, az ég minden madara, és minden, ami mozog a földön; a tenger minden halát is kezetekbe adtam! 3Minden, ami mozog és él, eledelül szolgáljon nektek: mint a zöld növényzetet, íme, ezeket is mind odaadtam nektek, 4csak a húst a vérével ne egyétek. 5A ti életetek vérét is számon kérem minden állattól és az embertől: számon kérem az ember életét az embertől, a testvérétől.

6Aki embervért ont,
ember ontsa ki annak vérét,
mert az ember
Isten képére alkottatott.

7Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok: járjatok-keljetek a földön, és uralkodjatok rajta!«
8Majd ezt mondta Isten Noénak, s vele fiainak: 9»Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal, 10és minden élőlénnyel, amely veletek van, a madarakkal, a lábasjószággal és a mező minden vadjával, amely kijött a bárkából, s a föld minden állatával. 11Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden test az özönvíz által, s nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet.«
12Azután Isten azt mondta: »Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet megkötök velem és veletek, és minden élőlénnyel, amely veletek van, örök időkre: 13szivárványomat a felhőkbe helyezem, s az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között. 14Amikor ugyanis felhőkbe borítom az eget, feltűnik a felhőkben szivárványom, 15és megemlékezem szövetségemről, amelyet veletek kötöttem, és az összes testet éltető élő lélekkel kötöttem, s nem lesz többé özönvíz, hogy eltöröljön minden testet. 16A felhőkben lesz tehát a szivárvány, s én látni fogom, és megemlékezem arról az örök szövetségről, amely Isten között és a földön lévő minden testet éltető lélek között létrejött.«
17Majd azt mondta Isten Noénak: »Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet közöttem és a földön levő minden test között szereztem.«
18Noé fiai tehát, akik a bárkából kijöttek, Szem, Kám és Jáfet voltak; Kám ősatyja lett Kánaánnak. 19Ők hárman voltak Noé fiai, s ezektől terjedt el minden emberi nemzetség az egész földön.
20Noé aztán, mint földművelő ember, elkezdett szőlőt ültetni. 21Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül feküdt a sátrában. 22Amikor ezt Kánaán apja, Kám meglátta, azt ugyanis, hogy apja szemérme ki van takarva, hírül adta kint levő két testvérének. 23Ám Szem és Jáfet vállukra terítették a palástot, és hátrafelé haladva betakarták apjuk szemérmét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk szégyenét. 24Amikor aztán Noé felébredt a részegségből, s megtudta, mit tett vele a kisebbik fia,

25így szólt:
»Átkozott legyen Kánaán,
legyen utolsó szolgája testvéreinek!«

26Majd ezt mondta:
»Áldott legyen az Úr, Szem Istene,
és legyen Kánaán a szolgája!

27Terjessze ki Isten Jáfetet,
lakozzék Szem sátraiban,
s Kánaán legyen a szolgája!«

28Noé a vízözön után háromszázötven esztendeig élt még. 29Aztán beteltek napjai, amelyek összesen kilencszázötven esztendőt tettek ki, és meghalt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

9,1 Noé egy új emberiség ősatyja: élete fenntartásához az ember más életeket olt ki, de a vért, amely az élet székhelye, nem fogyaszthatja. Ezt a tilalmat az Iszlám és az őskereszténység (a zsidó-keresztények iránti tolerancia jeleként; Csel 15,29) is átvette.

9,8 A szövetség megerősíti Isten igenjét a teremtésre; ennek jele az eget a földdel összekötő szivárvány.

9,20 Kám a kánaániták ősatyja. A történet magyarázatot ad a zsidók és a kánaániak közti ellenségeskedésre.

Előző fejezet Következő fejezet