68 (67). ZSOLTÁR. AZ ÚR DIADALMENETE

68 ¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) ²Fölkel az Isten, ellenségei szétszóródnak, futnak színe elől, akik gyűlölik. ³Eloszlanak, mint a füst eloszlik. Ahogy a viasz elolvad a tűznél, úgy semmisülnek meg a bűnösök Isten színe előtt. ⁴Az igazak ellenben örülnek, ujjonganak Isten színe előtt, ujjonganak örömükben. ⁵Énekeljetek az Úrnak, zengjetek nevének dicséretet, készítsétek neki az utat, amely átvezet a felhők fölött! Örüljetek az Úrban, ujjongjatok színe előtt! ⁶Az árvák atyja, özvegyek védelmezője – ez az Isten szent hajlékában. ⁷Isten otthont ad a hontalannak, a fogolynak visszaadja szabadságát. Csak a lázadók maradnak a kietlen pusztán. ⁸Istenünk, te néped előtt vonultál, amikor a pusztában áthaladtál: ⁹megremegett akkor a föld, Isten színe előtt szétfolytak az egek, Istennek, Izrael Istenének színe előtt. ¹⁰Örökségednek bő esőt adtál, Istenünk, amikor elgyengült, erőre kapattad. ¹¹Itt adtál nyájadnak, Istenünk, hazát, jóságodban szerezted azt a szegénynek. ¹²Az Úr üzenetet bíz a hírvivőkre: ¹²„A Mindenható elűzött ¹²hatalmas sereget.” ¹³Királyok menekülnek, seregek futottak, a ház szépe zsákmányt osztott. ¹⁴Amikor ott táboroztak a karámok között, a galamb szárnyát ezüsttel rakták ki, zöldellő arany csillogott szárnyain. ^{15 15}Ékszerük, mint hó a Calmonon. ¹⁶Básán hegye Isten hegye, Básán hegye magas csúcs. ¹⁷Miért nézitek irigykedve, ti magas kúpok, azt a hegyet, amit Isten lakóhelyül választott? Igen, az Úr ott lakik örökre. ¹⁸Isten kocsija tömérdek, ezerszer ezer. Így vonul az Úr a Siontól a szentélybe. ¹⁹Felszálltál a magasba, foglyaidat magaddal vitted, embereket tettél magadévá, ó Isten, olyanokat is, akik konokul ellenálltak házadnak, Uram. ²⁰Áldott legyen az Úr mindennap, ő viseli terhünket. ²¹Isten a mi üdvösségünk! Üdvösség Istene a mi Istenünk, az Úr, a Hatalmas megóv a haláltól.

KNB SZIT STL BD RUF KG