19 (18). ZSOLTÁR.
ISTEN NAGYSÁGA
19
1(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.)
2Az egek hirdetik Isten dicsőségét,
az égbolt vallja kezének művét.
3A nap továbbadja a szót a másik napnak,
az éj jelenti a hírt az éjnek.
4Nem beszéd ez, nem szó,
hang nem hallható,
5a hír mégis terjed, szerte a világon,
a szózat elhangzik a föld határáig.
Ott vert sátrat a napnak:
6mint a vőlegény, lakából úgy kel fel,
s ujjong, akár a hős,
aki megfutja pályáját.
7Az ég egyik szélén kel
és siet a másik szélére,
tüze elől semmi sem rejtőzhet el.
8Az Úr törvénye tökéletes, enyhíti a lelket.
Az Úr tanúsága megbízható,
a balgát bölccsé teszi.
9Az Úr parancsai egyenesek,
földerítik a szívet,
útmutatása érthető,
megvilágítja a szemet.
10Az Úr félelme tiszta s örökké megmarad.
Az Úr ítéletei igazak és mind jogosak,
11értékesebbek az aranynál,
a tiszta aranykincsnél,
szavai édesebbek a méznél,
a lépből kicsordult méznél.
12Szolgád hűségesen megtartja őket,
hisz követésük bő jutalmat terem.
13De ki látja meg saját hibáit?
Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt!
14Őrizd meg szolgádat a kevélységtől,
nehogy hatalmába ejtsen!
Akkor mentes maradok a bűntől
és tiszta a súlyos vétektől.
15Teljék örömöd számnak szavaiban,
s engedd, hogy szívem szándéka
elérjen hozzád,
Uram, menedékem, üdvözítőm!