A Zsoltárok könyve

146 (145). ZSOLTÁR. A SEGÍTŐ ISTEN 146 ¹(Alleluja!)
Dicsérd, lelkem, az Urat!
²Áldom az Urat, ameddig élek,
dicsőítem Istent, ameddig vagyok.
³Ne építsetek a nagyokra, az emberre,
aki nem tud segíteni!
⁴Az élet elhagyja, visszatér a porba,
s odavan minden terve.
⁵Jó annak, akinek Jákob Istene a gyámola,
aki az Úrba, Istenébe veti reményét,
⁶aki mindent alkotott: az eget és a földet,
a tengert és minden élőlényét.
Hűséges marad mindörökké,
⁷az elnyomottaknak igazságot szolgáltat,
az éhezőknek kenyeret osztogat.
Az Úr megszabadítja a foglyokat,
⁸az Úr megnyitja a vakok szemét,
az Úr fölemeli a megalázottakat,
az Úr szereti az igazakat,
⁹az Úr megőrzi az idegent,
pártját fogja az özvegynek és árvának,
de a gonosz ember útját zsákutcába viszi.
¹⁰Az Úr király mindörökké,
a te Istened, Sion, minden nemzedéken át!