A Zsoltárok könyve

143 (142). ZSOLTÁR. ALÁZATOS KÉRÉS 143 ¹(Dávid zsoltára.)
Halld meg, Uram, imámat,
te, aki hűséges vagy, halld meg kérésemet!
¹Hallgass meg igazságod szerint!
²Ne menj ítéletre szolgáddal:
az élők közül senki sem igaz színed előtt.
³Az ellenség üldözi lelkemet,
a földre tiporja életemet.
A sötétbe taszít, mint aki már meghalt.
⁴A lélek eleped bennem,
a szív szinte megdermed bensőmben.
⁵Régmúlt napokra gondolok,
elmélkedem összes tettedről,
átgondolom, amit kezed művelt.
⁶Kitárom feléd a kezem,
lelkem utánad szomjazik,
mint a kiaszott föld.
⁷Siess, Uram, hallgass meg,
nézd, eleped a lelkem!
Ne fordítsd el tőlem arcodat,
mert olyan leszek,
mint akik a sírba szállnak.
⁸Reggelente hadd érezzem jóságodat,
hiszen bízom benned.
Mutasd meg, melyik úton járjak,
hozzád emelem a lelkem.
⁹Ments meg ellenségeimtől, Uram,
hozzád menekültem.
¹⁰Taníts meg, miként teljesítsem akaratod,
hisz te vagy az én Istenem.
A te jó lelked vezessen a sima úton,
¹¹nevedért teremts belém életet, Uram,
s jóságodban vezess ki a gyötrelemből!
¹²Irgalmadban semmisítsd meg
ellenségemet, tedd ártalmatlanná,
akik szorongatják a lelkem,
mert, nézd, én a szolgád vagyok.