104 (103). ZSOLTÁR.
A TEREMTÉS HIMNUSZA
104
1Áldjad, lelkem, az Urat!
Uram, Istenem,
mindennél nagyobb vagy!
Fönségbe és méltóságba öltözöl,
2a fény, mint köntös, úgy fog körül.
Az eget kifeszíted, mint a sátort,
3lakóhelyed a vizek fölött rendezted be.
A felhőket fogatként használod,
a szelek szárnyán szállsz tova.
4A szeleket követeddé teszed,
a haragos villámot szolgáddá.
5A földet biztos alapra helyezted,
nem inog meg az idők folyamán.
6Vizek árjával vetted körül,
a hegyeket is vizek borították.
7De parancsodra visszafolytak,
s megremegtek mennydörgő hangodra.
8A hegyek kiemelkedtek,
a völgyek leszorultak arra a helyre,
amelyet nekik szántál.
9Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át,
nem önthetik el többé a földet.
10Te öntöd a források vizét patakokba,
a hegyek közt csörgedeznek.
11Inni adsz a mező vadjainak,
a szomjas vadszamár merít belőlük.
12Az ég madarai partjaikon laknak,
az ágak közt zengik énekük.
13A hegyeket kamráid vizéből öntözöd,
eged gyümölcsével a földet jóltartod.
14Füvet nevelsz az állatoknak,
és növényeket, hogy az ember jóllakhasson;
hogy a földből kenyeret nyerjen,
15a szívét meg borral vidíthassa
hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére,
s a kenyér erőt kölcsönözzön neki.
16Az Úr fái is teleszívják magukat,
a Libanon cédrusai, melyeket ültetett.
17A madarak rakják ott fészküket,
tetejükön a gólya tanyázik.
18A zergéé a hegyek magaslata,
a borz a sziklák közt rejtőzik.
19Te alkottad a holdat, hogy az időt mérje,
és a nap is tudja, mikor nyugodjék le.
20Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj,
s az erdő vadjai körülhúznak.
21Az oroszlánkölykök zsákmányért
ordítanak,
Istentől követelik táplálékukat.
22De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak,
és elrejtőznek a barlangokban.
23Az ember elindul a munkája után,
hogy dolgozzék az est beálltáig.
24Milyen sokrétű a te műved, Uram!
Mindent bölcsességedben alkottál,
s a föld teremtményeiddel van tele.
25Nézd, mily nagy és széles a tenger,
benne az élőlények nyüzsgő sokasága,
kicsi és nagy állatok serege.
26Rajta járnak a hajók,
s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél,
hogy a tengerben kergetőzzék.
27Rád vár minden élő,
hogy ételt adj nekik a kellő időben.
28Megadod nekik, és ők összegyűjtik,
kitárod kezed, s eltelnek javakkal.
29De ha elrejted arcodat,
félelem szállja meg őket.
Ha megvonod éltető erődet,
elpusztulnak és a porba térnek.
30Ám ha kiárasztod lelkedet,
fölébrednek, és megújítod a föld színét.
31Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké,
örüljön az Úr műveinek!
32Ha letekint a földre, az megremeg,
ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek.
33Egész életemben az Úrnak énekelek,
zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok.
34Találjon tetszésre nála énekem,
hisz az Úrban lelem örömöm.
35A bűnösök tűnjenek el a földről,
és ne legyenek többé gonoszok.
Áldjad, lelkem, az Urat!