37 ¹Jákob azon a földön lakott, amelyen atyja mint jövevény tartózkodott Kánaán földjén.

IV. JÓZSEF TÖRTÉNETE

József és testvérei.

²Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak. ³Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki. ⁴Mikor bátyjai látták, hogy jobban szereti, mint összes többi fiát, meggyűlölték, és nem tudtak vele barátságos szót váltani. ⁵Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek. ⁶Így szólt hozzájuk: „Hallgassatok ide, milyen álmot láttam. ⁷Kévét kötöttünk a mezőn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém előtt.” ⁸Testvérei így válaszoltak: „No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?” Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyűlölték. ⁹Más alkalommal újra álmot látott, s azt is elmondta bátyjainak. Így szólt: „Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak előttem.” ¹⁰Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: „Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?” ¹¹Bátyjai féltékenyek lettek rá, apja ellenben megjegyezte magának a dolgot.

Józsefet eladják.

¹²Amikor bátyjai elmentek, és apjuk juhait Szichemben legeltették, ¹³Izrael ezt mondta Józsefnek: „Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk.” „Készen vagyok” – felelte. ¹⁴Akkor ezt mondta neki: „Menj, és nézz utána, hogy bátyáid és a nyájak jól vannak-e, s hozz nekem hírt róluk.” Így elküldte Hebron völgyéből, s ő Szichembe érkezett. ¹⁵Amikor a mezőn bolyongott, egy ember találkozott vele, s megkérdezte: „Mit keresel?” ¹⁶„Bátyáimat keresem – felelte –, mondd meg, hol legeltetnek?” ¹⁷A férfi így válaszolt: „Elmentek innét, hallottam, amikor mondták: menjünk Dotainba.” József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta őket. ¹⁸Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg. ¹⁹Így szóltak egymáshoz: „Nézzétek, ott jön az álomlátó. ²⁰Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.” ²¹Mikor Ruben ezt meghallotta, igyekezett kimenteni kezükből, és így szólt: „Ne vegyük el az életét.” ²²Ruben még azt mondta nekik: „Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá.” (Ezt mondta), mert ki akarta menteni kezükből és vissza akarta küldeni apjához. ²³Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt, ²⁴őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne. ²⁵Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék. ²⁶Júda így szólt testvéreihez: „Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk? ²⁷Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk.” Testvérei hallgattak rá. ²⁸Amikor tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet. ²⁹Amikor Ruben később ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját, ³⁰visszament testvéreihez és így szólt: „A fiú már nincs ott, mitévő legyek?” ³¹Ők azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották. ³²Azután a ruhát elküldték, apjukhoz vitették és ezt üzenték: „Találtuk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e vagy nem?” ³³Amikor az meglátta, felkiáltott: „Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!” ³⁴Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípője köré és hosszú ideig gyászolta fiát. ³⁵Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: „Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba.” Így siratta őt az apja. ³⁶A midiániták pedig eladták őt Egyiptomban Potifárnak, a fáraó egyik kincstárnokának, az őrség parancsnokának.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet