A Teremtés könyve

I. AZ ŐSTÖRTÉNET

A világ teremtése.

1 ¹Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. ²A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. ³Isten szólt: „Legyen világosság”, és lett világosság. ⁴Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. ⁵A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap.
⁶Isten újra szólt: „A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között.” Úgy is lett. ⁷Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. ⁸Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel: a második nap. ⁹Isten ismét szólt: „Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz.” Úgy is történt. ¹⁰Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Isten látta, hogy ez jó. ¹¹Akkor megint szólt Isten: „Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön.” Úgy is lett. ¹²A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez jó. ¹³Este lett és reggel: a harmadik nap. ¹⁴Akkor megint szólt Isten: „Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. ¹⁵Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet.” Úgy is lett. ¹⁶Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat is. ¹⁷Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött, ¹⁸s válasszák el a világosságot meg a sötétséget. ¹⁹Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap. ²⁰Isten szólt: „A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak.” Úgy is történt. ²¹Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó. ²²Isten megáldotta őket és így szólt: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön.” ²³Este lett és reggel: az ötödik nap. ²⁴Aztán szólt Isten: „Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint.” Úgy is történt. ²⁵Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó. ²⁶Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” ²⁷Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. ²⁸Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” ²⁹Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. ³⁰A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok.” Úgy is történt. ³¹Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap. 2 ¹Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt. ²Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. ³Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után. ⁴Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt.

A második teremtéstörténet, a paradicsom.

⁴Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta, ⁵még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje. ⁶Egyszer pára szállt fel a földről és megáztatta a föld egész felszínét. ⁷Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé. ⁸Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. ⁹És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. ¹⁰Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt. ¹¹Az egyiknek a neve Pison: ez átfolyik Havilla egész földjén, ahol arany található. ¹²Ennek az országnak aranya kiváló, van ott még bdellium és ónixkő is. ¹³A második folyó neve: Gichon, ez öntözi Kus egész földjét. ¹⁴A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszurtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz. ¹⁵Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. ¹⁶Az Úristen parancsot adott az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz. ¹⁷De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.” ¹⁸Azután így szólt az Úristen: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.” ¹⁹Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. ²⁰Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. ²¹Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. ²²Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. ²³Az ember így szólt: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.” ²⁴Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz. ²⁵Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt.

A bűnbeesés.

3 ¹A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: „Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?” ²Az asszony így válaszolt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. ³Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok.” ⁴Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: „Semmi esetre sem fogtok meghalni. ⁵Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.” ⁶Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. ⁷Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefaleveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak. ⁸Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között. ⁹De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: „Hol vagy?” ¹⁰Ő így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem.” ¹¹De ő így szólt: „Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?” ¹²Az ember így válaszolt: „Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem.” ¹³Az Úristen megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony így felelt: „A kígyó vezetett félre, azért ettem.” ¹⁴Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. ¹⁵Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” ¹⁶Az asszonyhoz pedig így szólt: „Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad.” ¹⁷Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. ¹⁸Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. ¹⁹Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.” ²⁰Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja. ²¹Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket. ²²Azután így szólt az Úristen: „Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!” ²³Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. ²⁴Amikor az embert elűzte, az Éden kertjétől keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

Kain és Ábel.

4 ¹Az ember megismerte feleségét, Évát, ez fogant, megszülte Kaint, és így szólt: „Isten segítségével embert hoztam a világra.” ²Aztán újra szült: Ábelt, a testvérét. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földműves. ³Bizonyos idő elteltével történt, hogy Kain a föld terméséből áldozatot mutatott be az Úrnak. ⁴Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge bárányaiból, azok zsírjából. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára, ⁵Kainra és áldozatára azonban nem tekintett. Ezért Kain nagyon haragos lett, és lehorgasztotta fejét. ⁶Az Úr szólt Kainhoz: „Miért vagy haragos, és miért horgasztod le a fejed? Ha helyesen teszel, miért nem emeled fel a fejed? ⁷De ha nem cselekszel helyesen, nem bűn van-e az ajtó előtt, mint leselkedő állat, amely hatalmába akar keríteni, s amelyen uralkodnod kell? ⁸Kain közben így szólt testvéréhez, Ábelhez: „Menjünk a mezőre!” Amikor pedig a mezőn voltak, Kain rátámadt testvérére, Ábelre, és agyonütötte. ⁹Ekkor az Úr megkérdezte Kaint: „Hol van a testvéred, Ábel?” Ő így válaszolt: „Nem tudom; talán őrzője vagyok testvéremnek?” ¹⁰Erre ő ezt mondta: „Mit tettél? Testvéred vére felkiált hozzám a földről. ¹¹Ezért átkozott leszel, bujdosni fogsz a földön, amely megnyitotta száját, hogy beigya kezedből testvéred vérét. ¹²Ha műveled a földet, nem ad neked termést. Hontalan és bujdosó leszel a földön.” ¹³Kain így szólt az Úrhoz: „Túl nagy a büntetésem ahhoz, hogy el tudjam viselni. ¹⁴Lám, ma elűztél a föld színéről, és el kell rejtőznöm előled, hontalan és bujdosó leszek a földön, s bárki, aki rám talál, megölhet.” ¹⁵Az Úr azt válaszolta: Semmi esetre. Aki Kaint megöli, annak hétszeresen kell lakolnia. Az Úr jelet tett Kainra, hogy senki, aki találkozik vele, meg ne ölje. ¹⁶Kain azonban elbujdosott az Úr színe elől, és Nod földjén, Édentől keletre telepedett le. Kain utódai. ¹⁷Kain megismerte feleségét, az fogant, és Hénochot szülte. Várost épített, és azt fiáról Hénochnak nevezte. ¹⁸Hénoch fia Irád lett. Irád fia Mechujael, Mechujael fia Metusael, Metusael fia pedig Lámech. ¹⁹Lámech két feleséget vett. Az egyiknek Ada volt a neve, a másiké Cilla. ²⁰Ada a világra hozta Jabalt; ő lett az ősatyja azoknak, akik sátrakban laknak nyájaikkal. ²¹Testvérét Jubalnak hívták, ő lett az ősatyja azoknak, akik gitáron és fuvolán játszanak. ²²Cilla Tubalkainnak adott életet; ő az őse a bronzés vaskovácsoknak. Tubalkain húga Naama volt. ²³Lámech így szólt feleségeihez: „Ada és Cilla, halljátok szavamat, Lámech feleségei figyeljetek szavamra: Leütöttem egy embert sebemért, egy ifjút sebhelyemért. ²⁴Ha Kaint hétszer bosszulják meg, Lámechet hetvenhétszer.” Szet és utódai. ²⁵Ádám megismerte feleségét, és az fiút szült neki, akit Szetnek nevezett, „mert – úgymond – Isten más utódot adott nekem Ábel helyett, akit Kain megölt.” ²⁶Szetnek is fia született, akit Enosnak nevezett. Ő volt az első, aki Isten nevét segítségül hívta.

A vízözön előtti ősatyák.

5 ¹Ez Ádám utódainak könyve: Amikor Isten Ádámot teremtette, Istenhez hasonlónak alkotta. ²Férfinak és nőnek teremtette őket, megáldotta, s azon a napon, amelyen alkotta, embernek nevezte őket. ³Amikor Ádám 130 esztendős volt, magához hasonló, saját képmása szerinti fiút nemzett, akit Szetnek hívott. ⁴Ádám Szet születése után még 800 évig élt, s fiai meg lányai születtek. ⁵Ádám egész életkora 930 esztendőt tett ki, akkor halt meg. ⁶Szet 105 éves korában nemzette Enost. ⁷Szet Enos születése után még 807 évig élt, s fiai meg lányai születtek. ⁸Szet egész életkora 912 évet tett ki, akkor halt meg. ⁹Enos 90 éves korában nemzette Kenánt. ¹⁰Enos Kenán születése után még 815 évig élt, és fiai meg lányai születtek. ¹¹Enos egész életkora 905 évet tett ki, akkor halt meg. ¹²Kenán 70 esztendős korában nemzette Mahalaleelt. ¹³Kenán Mahalaleel születése után még 840 évig élt, és fiai meg lányai születtek. ¹⁴Kenán egész életkora 910 évet tett ki, akkor halt meg. ¹⁵Mahalaleel 65 éves korában nemzette Járedet. ¹⁶Mahalaleel Járed születése után még 830 évig élt, és fiai meg lányai születtek. ¹⁷Mahalaleel egész életkora 895 évet tett ki, akkor halt meg. ¹⁸Járed 162 éves korában nemzette Hénochot. ¹⁹Járed Hénoch születése után még 800 évig élt, és fiai meg lányai születtek. ²⁰Járed egész életkora 962 évet tett ki, akkor halt meg. ²¹Hénoch 65 éves korában nemzette Metuselachot. ²²Hénoch Isten színe előtt járt. Hénoch Metuselach születése után még 300 évig élt, és fiai meg lányai születtek. ²³Hénoch egész életkora 365 évet tett ki. ²⁴Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte. ²⁵Metuselach 187 éves korában nemzette Lámechet. ²⁶Metuselach Lámech születése után még 782 évet élt, és fiai meg lányai születtek. ²⁷Metuselach egész életkora 969 esztendő volt, akkor halt meg. ²⁸Lámech 182 éves volt, amikor fia született. ²⁹A Noé nevet adta neki, „mert – úgymond – ez hoz nekünk vigasztalást, amikor kezünk fáradságos munkájával műveljük a földet, amit az Úr megátkozott.” ³⁰Lámech Noé születése után még 595 évig élt, és fiai meg lányai születtek. ³¹Lámech egész életkora 777 évet tett ki, akkor halt meg. ³²Noé 500 éves volt, akkor nemzette Szemet, Kámot és Jáfetet.

Isten fiai és az emberek lányai.

6 ¹Amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön és leányaik születtek, ²az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik. ³Ekkor az Úr így szólt: „Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen.” ⁴Óriások éltek akkor a földön (és később is), amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idők híres hősei.

Az erkölcsi romlás.

⁵Amikor az Úr látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön és szívük állandóan a rosszra irányul, ⁶megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön és bánkódott szívében. ⁷Ezt mondta az Úr: „Eltörlöm a föld színéről az embert, akit a földön teremtettem: az embert az állatokkal, a csúszómászókkal és az ég madaraival együtt, mivel megbántam, hogy teremtettem őket.” ⁸Noé azonban kegyelmet talált az Úr szemében. ⁹Noénak ez a története: Noé igaz ember volt, kifogástalanul élt kortársai között. Noé Isten színe előtt járt. ¹⁰Noénak három fia született: Szem, Kám és Jáfet. ¹¹A föld azonban romlott volt Isten színe előtt, s a föld tele volt erőszakkal. ¹²Isten látta a földet: romlott volt, mert minden lény a rossz útjára tért.

A vízözön előzményei.

¹³Isten így szólt Noéhoz: „Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal. ¹⁴Ezért eltörlöm őket a föld színéről. Építs magadnak bárkát fenyőfából s nádfonatból, kívül és belül kend be szurokkal. ¹⁵Így kell építened: 300 könyök legyen a bárka hossza, 50 könyök a szélessége és 30 könyök a magassága. ¹⁶Csinálj a bárka fölé tetőt. Az ajtót helyezd felülre, a bárka oldalára, és csinálj alsó, középső és felső emeletet. ¹⁷Ugyanis vízözönt bocsátok a földre, hogy eltöröljek minden testet, amely az ég alatt létezik. El fog pusztulni minden, ami a földön van. ¹⁸Veled azonban szövetséget kötök. Te beszállsz a bárkába, te és veled együtt fiaid, a feleséged és fiaid feleségei. ¹⁹Minden élőlényből, minden testből vigyél kettőt a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak, egy hímet és egy nőstényt. ²⁰A madarak minden fajtájából, az állatok minden fajtájából kettőt-kettőt vigyél be, hogy életben maradjanak. ²¹Vigyél magaddal mindenféle ételt is, ami táplálékul szolgál, halmozz fel készletet, hogy nekik és neked eledelül szolgáljon.” ²²Noé úgy is tett, pontosan úgy járt el, ahogy Isten megparancsolta neki. 7 ¹Az Úr így szólt Noéhoz: „Szállj be egész családoddal a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt az egész nemzedékben. ²Minden tiszta állatból vigyél hetet-hetet, hímet és nőstényt, a tisztátalanokból pedig kettőt, hímet és nőstényt. ³(A madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt), hogy ivadékuk az egész földön életben maradjon. ⁴Mert még hét nap, és akkor negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amit alkottam.” ⁵Noé úgy tett, ahogy az Úr megparancsolta neki. ⁶Noé 600 esztendős volt, amikor a vízözön rátört a földre. ⁷Noé a vízözön előtt beszállt a bárkába: vele együtt fiai, felesége és fiainak feleségei. ⁸(A tiszta és tisztátalan állatok, a madarak és a földön élő állatok közül kettő-kettő, ⁹egy hím és egy nőstény ment Noéval a bárkába, ahogy Isten megparancsolta.) ¹⁰Hét nap elteltével a vízözön rátört a földre. ¹¹Noé 600. évében, a második hónap 17. napján, ezen a napon megnyíltak a nagy mélységek forrásai és megeredtek az ég csatornái. ¹²Az eső negyven nap és negyven éjjel zuhogott a földre. ¹³Ezen a napon Noé és fiai, Szem, Kám és Jáfet Noé feleségével és fiainak három feleségével együtt beszálltak a bárkába, ¹⁴s velük minden fajtájú vadállat, minden fajtájú háziállat, mindenféle földi csúszómászó és mindenféle madár és szárnyas. ¹⁵Minden lény, ami lélegzik, párosával ment Noéhoz a bárkába. ¹⁶Minden lényből egy hím és egy nőstény ment, ahogy Isten megparancsolta. Az Úr bezárta mögötte az ajtót.

A vízözön.

¹⁷Ezután negyven napig ömlött az eső a földre. A víz megdagadt és fölemelte a bárkát úgy, hogy a föld felett úszott. ¹⁸Az ár elhatalmasodott, és erősen megduzzadt a föld felett, a bárka azonban a vízen úszott. ¹⁹A víz még magasabb lett a földön, annyira, hogy az ég alatt minden magas hegyet elborított. ²⁰Tizenöt könyöknyivel múlta felül a víz őket, annyival emelkedett a hegyek fölé. ²¹Így minden élőlény elpusztult, amely a földön mozgott: madarak, háziállatok, vadállatok, mindenféle földi csúszómászó és minden ember. ²²Minden, ami lélegzett, ami a szárazföldön élt, elpusztult. ²³Így törölt el (Isten) minden élőlényt a földön: az embertől az állatig, a csúszómászókig és az égi madarakig. Mind eltörölte őket a földről. ²⁴Csak Noé maradt meg, és ami vele volt a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön. 8 ¹Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett. ²A mélységek forrásai és az ég csatornái bezárultak: az eső megszűnt esni az égből, ³és a víz lassan elapadt a földön. ⁴Százötven nap elteltével a víz visszahúzódott, s a hetedik hónapban, a hónap 17. napján a bárka megállt az Ararát hegyén. ⁵A víz a tizedik hónapig egyre jobban leapadt, s a hónap első napján feltűntek a hegycsúcsok. ⁶Negyven nap elteltével Noé kinyitotta a bárka ablakát, amit csinált, ⁷s kiengedett egy hollót. Az ide-oda röpdösött, amíg a víz fel nem száradt a földről. ⁸Azután kiengedett egy galambot, hogy lássa, vajon a víz visszahúzódott-e már a föld színéről. ⁹De a galamb nem talált helyet a lába számára, ezért visszatért a bárkába, mivel még víz állt az egész földön. Ő kinyújtotta kezét, megfogta, és bevitte magához a bárkába. ¹⁰Még várt további hét napot, és újra kiengedett egy galambot. ¹¹A galamb este visszatért hozzá, és íme, friss olajágat tartott a csőrében. Ebből megtudta Noé, hogy a víz eltűnt a földről. ¹²Újabb hét napig várt, és ismét kiengedett egy galambot, de ez már nem tért vissza hozzá. ¹³Noé 600. életévében, az első hónapban, a hónap első napján felszáradt a víz a föld színén. Ekkor Noé félretolta a bárka fedelét, körülnézett, s íme, a föld felszíne szikkadt volt. ¹⁴A második hónapban, a hónap 27. napján a föld száraz volt.

Noé kiszáll a bárkából.

¹⁵Ekkor Isten szólt Noéhoz: ¹⁶„Szállj ki a bárkából: te, a feleséged, a fiaid és fiaidnak feleségei. ¹⁷Minden élőlény, amely veled van, a madarak, az állatok, a földi csúszómászók menjenek ki, nyüzsögjenek a földön, legyenek termékenyek és szaporodjanak el a földön.” ¹⁸Noé kiszállt fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel. ¹⁹Minden vadállat, minden háziállat, minden madár, minden földi csúszómászó kijött a bárkából, egyik fajta a másik után. ²⁰Noé oltárt épített az Úrnak. Aztán fogott minden tiszta állatból és tiszta madárból, s égőáldozatot mutatott be az oltáron. ²¹Amikor az Úr megérezte a jó illatot, így szólt magában: „Az ember miatt nem átkozom meg többé a földet, hiszen az emberi szív vágya ifjúkorától kezdve hajlik a rosszra. Nem törlök el még egyszer minden élőlényt, ahogy megtettem. ²²Mostantól fogva, amíg a föld áll, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.”

A világ új rendje.

9 ¹Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet. ²A föld minden állata, az ég minden madara, a föld minden csúszómászója és a tenger minden hala féljen és rettegjen tőletek: a kezetekbe adom őket. ³Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt. ⁴Csak élő állatot vérével együtt nem ehettek. ⁵A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az ember életét. ⁶Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert. ⁷Tehát legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet, és uralkodjatok rajta.” ⁸Aztán így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak: ⁹„Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal ¹⁰és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal s az összes mezei vaddal, mindennel, ami kijött a bárkából, a föld minden állatával. ¹¹Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet.” ¹²Aztán így szólt Isten: „Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre: ¹³szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között. ¹⁴Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a szivárvány megjelenik a felhőkön, ¹⁵akkor megemlékezem szövetségemről, ami fennáll köztem és köztetek, meg minden élőlény és test között. A víz nem válik többé vízözönné, hogy minden lényt elpusztítson. ¹⁶Ha a szivárvány megjelenik a felhőkön, látni fogom, és megemlékezem az örök szövetségről, amely fennáll Isten és minden élőlény meg minden test között a földön.” ¹⁷Isten így szólt Noéhoz: „Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet létrehoztam köztem és minden földi lény között.” ¹⁸Noé fiai, akik kijöttek a bárkából, Szem, Kám és Jáfet voltak. Kám Kánaán atyja. ¹⁹Ezek hárman voltak Noé fiai, és tőlük származott a föld egész népessége. ²⁰Noé, a földműves, szőlőt kezdett telepíteni. ²¹Amikor bort ivott, megrészegült, és meztelenül feküdt sátrában. ²²Kám, Kánaán atyja látta apja meztelenségét, és elmondta két testvérének. ²³Akkor Szem és Jáfet fogták a felöltőt, mindketten a vállukra terítették, háttal bementek és betakarták apjuk meztelenségét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk meztelenségét. ²⁴Amikor Noé fölébredt részegségéből és megtudta, mit tett vele legkisebb fia, ²⁵így szólt: „Legyen átok Kánaánon, legyen a legkisebb szolga testvérei között.” ²⁶Azután ezt mondta: „Áldott legyen az Úr, Szem Istene és Kánaán legyen a szolgája. ²⁷Isten adjon tág teret Jáfetnek, lakjék Szem sátraiban, és Kánaán legyen a szolgája.” ²⁸Noé a vízözön után még 350 évig élt. ²⁹Noé egész életkora 950 esztendőt tett ki, akkor halt meg.

A föld benépesítése.

10 ¹Ezek Noé fiainak, Szemnek, Kámnak és Jáfetnek az utódai. Fiaik a vízözön után születtek. ²Jáfet fiai: Gomer, Magóg, Madai, Javan, Tubal, Mesek és Tirasz. ³Gomer fiai: Askenáz, Rifát és Togorma. ⁴Javan fiai Elisa és Tarsis, a kittimek és a dananimok. ⁵Ezektől ágaztak ki a népek szigetei. Ezek Jáfet fiai országuk és nyelvük szerint, törzseik és népeik szerint. ⁶Kám fiai: Kus, Micrajim, Put és Kánaán. ⁷Kus fiai: Szeba, Havila, Szabata, Ráma és Szabteka. Ráma fiai: Szeba és Dedán. ⁸Kus nemzette Nimródot. Ez volt az első uralkodó a földön. ⁹Nagy vadász volt az Úr előtt. Innen a szólás: Nagy vadász az Úr előtt, mint Nimród. ¹⁰Uralma kezdetben kiterjedt Bábelre, Erekre, Akkádra és Sineár földjén minden városra. ¹¹Erről a földről indult ki Asszur és megépítette Ninivét, Rechobot-Irt, ¹²Kalachot és Rezent, Ninive és Kalach között. (Ez a nagy város.) ¹³Micrajim fiai a luditák, anamiták, lehabiták, naftuchiták, ¹⁴patraziták, kaszlukiták és a kaftoriták, akiktől a filiszteusok származnak. ¹⁵Kánaán utódai: az elsőszülött, Szidon, azután Het, ¹⁶továbbá a jebuziták, amoriták, girgasiták, ¹⁷hivviták, arkiták és sziniták, ¹⁸arvaditák, zemariták és a hamatiták. Később a kánaániták nemzetségei szétszóródtak. ¹⁹A kánaániták határa Szidontól Gerar irányában Gázáig terjedt; Szodoma, Gomorra, Adma és Cebojim irányában pedig egészen Lesáig. ²⁰Ezek Kám fiai törzsük, nyelvük, országuk és nemzetségük szerint. ²¹Szemnek, Éber fia ősatyjának, Jáfet idősebb testvérének is születtek fiai. ²²Szem fiai: Elám, Asszur, Arpachsád, Lud és Árám. ²³Árám fiai: Uc, Hul, Geter és Mas. ²⁴Arpachsád fia Selak, Selaké pedig Eber. ²⁵Ebernek két fia született. Az egyik neve Peleg, mivel az ő idejében osztották fel a földet. A testvére neve Joktán. ²⁶Joktán fiai: Almodád, Selef, Hacarmavet és Jerách, ²⁷Hadorám, Usal és Dikla, ²⁸Obál, Abimael, Seba, ²⁹Ofir, Havila és Jobab. Mindezek Joktán fiai. ³⁰Lakóhelyük Mesától Szefárig, a keleti hegységig terjedt. ³¹Ezek Szem fiai törzsük, nyelvük, országuk és nemzetségük szerint. ³²Ezek Noé fiainak törzsei családjuk és nemzetségük szerint. Tőlük származnak a népek a földön a vízözön után.

A bábeli torony.

11 ¹Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai. ²Amikor keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy nagy síkságot és ott letelepedtek. ³Így szóltak egymáshoz: „Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki.” A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul. ⁴Azután így szóltak: „Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!” ⁵Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. ⁶Így szólt: „Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. ⁷Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!” ⁸Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését. ⁹Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön.

A vízözön utáni nemzetségek.

¹⁰Szem utódai ezek: Amikor Szem 100 éves volt, a vízözön utáni második évben nemzette Arpachsádot. ¹¹Arpachsád születése után még 500 évig élt, és fiai meg lányai születtek. ¹²Arpachsád 35 éves korában Selakot nemzette. ¹³Selak születése után még 403 évig élt, és fiai meg lányai születtek. ¹⁴Selak 30 éves korában nemzette Hébert. ¹⁵Héber születése után Selák még 403 évig élt, fiai és lányai születtek. ¹⁶Héber 34 éves korában nemzette Peleget. ¹⁷Peleg születése után Héber még 430 évig élt, és fiai meg lányai születtek. ¹⁸Peleg 30 éves korában nemzette Reut. ¹⁹Reu születése után Peleg még 209 évig élt, és fiai meg lányai születtek. ²⁰Reu 32 éves korában Szerugot nemzette. ²¹Szerug születése után Reu még 207 évig élt, és fiai meg lányai születtek. ²²Szerug 30 éves korában nemzette Nachort. ²³Nachor születése után Szerug még 200 évig élt, és fiai meg lányai születtek. ²⁴Nachor 29 éves korában Terachot nemzette. ²⁵Terach születése után Nachor még 119 évig élt, fiai meg lányai születtek. ²⁶Terach 70 éves korában nemzette Ábrámot, Nachort és Háránt. ²⁷Terach utódai ezek: Terach nemzette Ábrámot, Nachort és Háránt. Hárán fia Lót volt. ²⁸Hárán meghalt, atyjának, Terachnak életében, hazájában, a kaldeai Urban. ²⁹Ábrám és Nachor megnősültek. Ábrám feleségét Sárainak hívták. Nachor feleségét Milkának. Ő Háránnak, Milka és Jiszka atyjának lánya volt. ³⁰Sárai azonban meddő maradt, nem voltak gyermekei. ³¹Terach vette fiát, Ábrámot és unokáját, Lótot, Hárán fiát s a menyét, Sárait, fiának, Ábrámnak feleségét, s kivezette őket a kaldeai Urból. Kivándoroltak Kánaán felé. Amikor Háránba érkeztek, ott letelepedtek. ³²Terach 205 éves korában halt meg Háránban.

KNB SZIT STL BD RUF KG