1 ¹Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. ^{(1Móz 2,4.5; Zsolt 33,6;89,12;136,5; Csel 14,15;17,24; Zsid 11,3; Jób 33,4) 2}A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. ³És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. ^{(2Kor 4,6) 4}És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. ^{(Ésa 45,7) 5}És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap. ⁶És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől. ^{(Jer 10,12;51,15) 7}Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. ^{(Zsolt 148,4) 8}És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap. ⁹És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn. ^{(Jób 38,8; Zsolt 33,6.7.9; Zsolt 136,6) 10}És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. ^{(Zsolt 95,5) 11}Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn. ¹²Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. ¹³És lőn este és lőn reggel, harmadik nap. ¹⁴És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. ^{(Zsolt 104,19) 15}És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. ^{(Jer 31,35) 16}Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. ^{(Zsolt 136,7-9) 17}És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; ¹⁸És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó. ¹⁹És lőn este és lőn reggel, negyedik nap. ²⁰És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. ²¹És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. ²²És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön. ^{(1Móz 8,17) 23}És lőn este és lőn reggel, ötödik nap. ²⁴Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn. ²⁵Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó. ²⁶És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. ^{(1Móz 5,1.1.1Kor;11,7; Kol 3,10) 27}Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. ^{(Máté 19,4; Márk 10,6) 28}És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. ²⁹És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. ^{(1Móz 9,3; Zsolt 115,16) 30}A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn. ^{(Zsolt 104,14) 31}És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap. 2 ¹És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. ^{(Ésa 40,26) 2}Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala. ^{(2Móz 20,11) 3}És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten. ⁴Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté, ⁵Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje; ⁶Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét. ⁷És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. ^{(1Kor 15,45.47) 8}És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala. ⁹És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját. ^{(Jel 2,7) 10}Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala. ¹¹Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem. ¹²És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő. ¹³A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét. ¹⁴És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes. ^{(Dán 10,4) 15}És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt. ¹⁶És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. ¹⁷De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz. ^{(Róm 5,12) 18}És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt. ^{(Préd 4,9) 19}És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve. ²⁰És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala. ²¹Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét. ²²És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez. ^{(1Kor 11,8) 23}És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. ²⁴Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté. ^{(Máté 19,5; Márk 10,7.1Kor;6,16; Eféz 5,31) 25}Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala. ^{(1Móz 3,7)} 3 ¹A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? ²És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; ³De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. ⁴És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; ^{(2Kor 11,3) 5}Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. ^{(Ján 8,44) 6}És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. ^{(1Tim 2,14) 7}És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak. ^{(1Móz 2,25) 8}És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. ⁹Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? ¹⁰És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém. ¹¹És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél? ¹²És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém. ¹³És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém. ^{(Jel 12,9) 14}És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. ^{(Ésa 65,25; Mik 7,17) 15}És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. ^{(1Ján 3,8) 16}Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad. ^{(1Kor 14,34.1Tim;2,11.12.1Pét;3,5) 17}Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. ¹⁸Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét. ^{(1Móz 4,12) 19}Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz. ^{(Zsolt 146,4.2Thess;3,10) 20}Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek. ²¹És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket. ²²És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: ²³Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala. ²⁴És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját. 4 ¹Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól. ²És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő. ³Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. ⁴És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára. ^{(Zsid 11,4) 5}Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté. ⁶És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? ⁷Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta. ⁸És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt. ^{(Máté 23,35.1Ján;3,12; Júd 1,11) 9}És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának? ¹⁰Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről. ^{(Zsid 12,24) 11}Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből. ¹²Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön. ¹³Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám. ¹⁴Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet. ¹⁵És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál. ¹⁶És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre. ¹⁷És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szűlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak. ¹⁸És lett Hánókhnak fia, Irád: És Irád nemzé Mekhujáelt: Mekhujáel pedig nemzé Methusáelt, és Methusáel nemzé Lámekhet. ¹⁹Lámekh pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a másiknak neve Czilla. ²⁰És szűlé Háda Jábált. Ez volt atyjok a sátorban-lakóknak, és a barompásztoroknak. ²¹Az ő atyjafiának pedig Jubál vala neve: ez volt atyja minden lantosnak és síposnak. ²²Czilla pedig szűlé Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok kovácsolóját: és Tubálkain hugát, Nahamát. ²³Akkor monda Lámekh az ő feleségeinek: Oh Háda és Czilla, hallgassatok szómra, Lámekh feleségei, halljátok beszédem: embert öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött. ²⁴Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért. ^{(1Móz,4 15.) 25}Ádám pedig ismét ismeré az ő feleségét, és az szűle néki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott úgymond, énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain. ^{(1Móz 5,3) 26}Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét. 5 ¹Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt. ^{(1Móz 1,26;9,6) 2}Férfiúvá és asszonynyá teremté őket, és megáldá őket és nevezé az ő nevöket Ádámnak, a mely napon teremtetének. ^{(1Móz 1,27) 3}Élt vala pedig Ádám száz harmincz esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek. ⁴És telének Ádám napjai, minekutánna Séthet nemzette, nyolczszáz esztendőre, és nemze fiakat és leányokat. ^{(1Krón 1,1) 5}És lőn Ádám egész életének ideje kilenczszáz harmincz esztendő; és meghala. ⁶Éle pedig Séth száz öt esztendőt, és nemzé Énóst. ⁷És éle Séth, minekutánna Énóst nemzette, nyolczszáz hét esztendeig; és nemze fiakat és leányokat. ⁸És lőn Séth egész életének ideje kilenczszáz tizenkét esztendő; és meghala. ⁹Éle pedig Énós kilenczven esztendőt, és nemzé Kénánt. ¹⁰És éle Énós, minekutánna Kénánt nemzette, nyolczszáz tizenöt esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. ¹¹És lőn Énós egész életének ideje kilenczszáz öt esztendő; és meghala. ¹²Éle pedig Kénán hetven esztendőt, és nemzé Mahalálélt. ¹³És éle Kénán, minekutánna Mahalálélt nemzette, nyolczszáz negyven esztendeig; és nemze fiakat és leányokat. ¹⁴És lőn Kénán egész életének ideje kilenczszáz tíz esztendő; és meghala. ¹⁵Éle pedig Mahalálél hatvanöt esztendőt, és nemzé Járedet. ¹⁶És éle Mahalálél, minekutánna Járedet nemzette, nyolczszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. ¹⁷És lőn Mahalálél egész életének ideje nyolczszáz kilenczvenöt esztendő; és meghala. ¹⁸Éle pedig Járed száz hatvankét esztendőt, és nemzé Énókhot. ¹⁹És éle Járed, minekutánna Énókhot nemzette, nyolczszáz esztendőt; és nemze fiakat és leányokat. ²⁰És lőn Járed egész életének ideje kilenczszáz hatvankét esztendő; és meghala. ²¹Éle pedig Énókh hatvanöt esztendőt, és nemzé Methuséláht. ²²És járt Énókh az Istennel, minekutánna Methuséláht nemzette, háromszáz esztendeig; és nemze fiakat és leányokat. ^{(1Móz 6,9;17,1) 23}És lőn Énókh egész életének ideje háromszáz hatvanöt esztendő. ²⁴És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé. ^{(Zsid 11,5) 25}Éle pedig Methusélah száz nyolczvanhét esztendőt és nemzé Lámekhet. ²⁶És éle Methusélah, minekutánna Lámekhet nemzette, hétszáz nyolczvankét esztendőt; és nemze fiakat és leányokat. ²⁷És lőn Methusélah egész életének ideje kilenczszáz hatvankilencz esztendő; és meghala. ²⁸Éle pedig Lámekh száz nyolczvankét esztendőt, és nemze fiat. ²⁹És nevezé azt Noénak, mondván: Ez vígasztal meg minket munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet megátkozott az Úr. ³⁰És éle Lámekh, minekutánna Noét nemzette, ötszáz kilenczvenöt esztendőt; és nemze fiakat és leányokat. ³¹És lőn Lámekh egész életének ideje hétszázhetvenhét esztendő; és meghala. ³²És mikor Noé ötszáz esztendős volt, nemzé Noé Sémet, Khámot és Jáfetet. 6 ¹Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének. ²És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala. ^{(Máté 24,38; Luk 17,27) 3}És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. ⁴Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. ⁵És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. ^{(1Móz 8,21; Jer 17,9; Máté 15,19) 6}Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében. ⁷És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. ⁸De Noé kegyelmet talála az Úr előtt. ⁹Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé. ¹⁰És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet. ¹¹A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. ¹²Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön. ^{(Zsolt 14,2.3) 13}Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe. ¹⁴Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal. ¹⁵Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing. ¹⁶Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt. ¹⁷Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész. ¹⁸De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled. ^{(1Pét 3,20.2Pét;2,5) 19}És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek. ²⁰A madarak közűl az ő nemök szerint, a barmok közűl az ő nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közűl az ő nemök szerint; mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak. ²¹Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelűl. ²²És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék. ^{(Zsid 11,7)} 7 ¹Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben. ^{(1Móz 6,9) 2}Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, a melyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét. ³Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényét, hogy magvok maradjon az egész föld színén. ⁴Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színéről minden állatot, melyet teremtettem. ⁵Cselekedék azért Noé mind a szerint, a mint az Úr néki megparancsolta vala. ⁶Noé pedig hatszáz esztendős vala, mikor az özönvíz volt a földön. ⁷Beméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és fiainak feleségei ő vele a bárkába, az özönvíz elől. ^{(Máté 24,38; Luk 17,27) 8}A tiszta barmok közűl, és a tisztátalan barmok közűl, a madarak közűl, és minden földön csúszó-mászó állat közűl, ⁹Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény: a mint Isten megparancsolta vala Noénak. ¹⁰Lőn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre. ¹¹Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának. ¹²És esék az eső a földre negyven nap és negyven éjjel. ¹³Ugyanezen a napon ment vala be Noé és Sém és Khám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé felesége és az ő fiainak három felesége velök együtt a bárkába. ¹⁴Ők, és minden vad az ő neme szerint és minden barom az ő neme szerint és minden csúszó-mászó állat, mely csúsz-mász a földön, az ő neme szerint és minden repdeső állat az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat. ¹⁵Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába minden testből, melyben élő lélek vala. ¹⁶A melyek pedig bemenének, hím és nőstény méne be minden testből, a mint parancsolta vala Isten őnéki: és az Úr bezára utána az ajtót. ¹⁷Mikor az özönvíz negyven napig volt a földön, annyira nevekedének a vizek, hogy felveheték a bárkát, és az felemelkedék a földről. ¹⁸A vizek pedig áradának és egyre nevekedének a földön, és a bárka jár vala a víz színén. ¹⁹Azután a vizek felette igen nagy erőt vevének a földön, és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt valának. ²⁰Tizenöt singgel nevekedének a vizek feljebb, minekutánna a hegyek elboríttattak vala. ²¹És oda vesze minden földön járó test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat; és minden ember. ^{(Máté 24,39; Luk 17,27) 22}Mindaz, a minek orrában élő lélek lehellete vala, a szárazon valók közűl mind meghala. ²³És eltörle az Isten minden állatot, a mely a föld színén vala, az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földről; és csak Noé marada meg, és azok a kik vele valának a bárkában. ^{(2Pét 2,5) 24}És erőt vevének a vizek a földön, száz ötven napig. 8 ¹Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának. ²És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből. ³És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek. ⁴A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén. ⁵A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai. ⁶És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala. ⁷És kibocsátá a hollót, és az elrepűlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának. ⁸Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színéről. ⁹De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére ő hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; ő pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába. ¹⁰És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából. ¹¹És megjöve ő hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről. ¹²És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé ő hozzá vissza. ¹³És lőn a hatszáz egyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe. ¹⁴A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld. ¹⁵És szóla az Isten Noénak, mondván: ¹⁶Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled. ¹⁷Minden vadat, mely veled van, minden testből, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön. ¹⁸Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ő vele. ¹⁹Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint. ²⁰És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron. ²¹És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem. ^{(1Móz 6,5; Ésa 54,9; Máté 15,19) 22}Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek. ^{(Jer 33,20.25)} 9 ¹Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. ^{(1Móz 1,28;8,17) 2}És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; ³Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat. ^{(1Móz 1,29) 4}Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. ^{(3Móz 17,14.5Móz;12,23) 5}De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. ^{(2Móz 21,12.28.3Móz;24,17) 6}A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. ^{(Máté 26,52; Jel 13,10) 7}Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon. ^{(1Móz 1,28;8,17) 8}És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván: ⁹Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok. ^{(Ésa 54,9) 10}És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. ¹¹Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. ¹²És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: ¹³Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. ¹⁴És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. ¹⁵És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. ¹⁶Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van. ¹⁷És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van. ¹⁸Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja. ¹⁹Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld. ²⁰Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete. ²¹És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. ²²Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének. ²³Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét. ²⁴Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala: ²⁵Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. ^{(Józs 17,13; Bir 1,28) 26}Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán! ²⁷Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán! ²⁸Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig. ²⁹És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala. 10 ¹Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után. ²Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és Thirász. ^{(1Krón 1,5) 3}A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah. ⁴Jávánnak pedig fiai: Elisah, Thársis, Kitthim és Dodánim. ⁵Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő országaikban, mindenik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint. ⁶Khámnak pedig fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán. ^{(1Krón 1,8) 7}Khúsnak pedig fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh, Szabthékah. Rahmáhnak pedig fiai: Séba és Dédán. ⁸Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön. ^{(1Krón 1,10) 9}Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. ¹⁰Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén. ¹¹E földről ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht. ¹²És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város. ¹³Miczráim pedig nemzé: Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot. ¹⁴Pathruszimot és Kaszlukhimot, a honnan a Filiszteusok származtak, és Kafthorimot. ¹⁵Kanaán pedig nemzé Czídont, az ő elsőszülöttét, és Khétet. ¹⁶Jebuzeust, Emorreust, és Girgazeust. ¹⁷Khivveust, Harkeust, és Szineust. ¹⁸Arvadeust, Czemareust, Hamatheust. És azután elszéledének a Kananeusok nemzetségei. ¹⁹Vala pedig a Kananeusok határa, Czídonból Gérár felé menve Gázáig; Sodoma, Gomora, Ádmáh, és Czeboim felé menve Lésáig. ²⁰Ezek a Khám fiai családjok, nyelvök, földjök s nemzetségök szerint. ²¹Sémnek is lettek gyermekei; a ki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala. ²²Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lúd és Arám. ^{(1Krón 1,17) 23}Arámnak fiai pedig: Úcz, Húl, Gether és Más. ²⁴Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert. ^{(1Krón 1,18) 25}Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán. ²⁶Joktán pedig nemzé Almodádot, Sélefet, Haczarmávethet és Jerákhot. ²⁷Hadórámot, Úzált és Dikláth. ²⁸Obált, Abimáélt és Sébát. ²⁹Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai. ³⁰És vala ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig. ³¹Ezek a Sém fiai családjok, nyelvök, földjök és nemzetségök szerint. ³²Ezek a Noé fiainak családjai az ő nemzetségeik szerint, az ő népeik között, és ezektől szaporodának el a népek a földön, az özönvíz után. 11 ¹Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala. ²És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének. ³És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. ⁴És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. ⁵Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai. ⁶És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban. ⁷Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. ⁸És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost. ⁹Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére. ¹⁰Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után. ^{(1Krón 1,17) 11}És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat. ¹²Arpaksád pedig harminczöt esztendős vala, és nemzé Séláht. ¹³És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. ¹⁴Séláh pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert. ¹⁵És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. ¹⁶Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé Péleget. ^{(1Krón 1,19) 17}És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. ¹⁸Péleg pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Réut. ¹⁹És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. ²⁰Réu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sérugot. ²¹És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat. ²²Sérug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákhort. ²³És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. ²⁴Nákhor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Thárét. ²⁵És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. ²⁶Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt. ²⁷Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot. ²⁸Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban. ²⁹Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya. ³⁰Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke. ³¹És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének. ^{(Józs 24,3; Nehem 9,7; Csel 7,4) 32}Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.

KNB SZIT STL BD RUF KG