23 ¹Bileám Balakhoz fordult: „Építtess hét oltárt, s adj nekem hét fiatal bikát és hét kost.” ²Balak teljesítette Bileám kérését, és minden oltáron feláldozott egy fiatal bikát és egy kost. ³Akkor Bileám így szólt Balakhoz: „Maradj égőáldozatod mellett! Magam elmegyek, hátha találkozom az Úrral. S amit látnom enged, azt tudtodra adom.” S elment egy kopár helyre.

Bileám áldásai.

⁴Itt Isten eléje ment Bileámnak, s ő így szólt hozzá: „A hét oltárt felállíttattam, és mindegyiken feláldoztam egy fiatal bikát meg egy kost.” ⁵Ekkor az Úr szózatot adott Bileám szájába, mondván: „Menj vissza Balakhoz és beszélj!” ⁶Visszament hát hozzá, s lám, még ott állt Moáb a vezéreivel együtt az égőáldozatnál. ⁷Erre elkezdte beszédét e szavakkal: „Balak elhozatott Aramból, Moáb királya Kelet hegyei közül. Rajta! Átkozd meg kedvemért Jákobot! Rajta! Vond Izraelre az (Isten) haragját! ⁸De hogy átkozhatnám meg azt, akit Isten nem átkoz? Hogyan esdhetném le a haragot, amikor az Úr nem haragszik? ⁹Látom őt a sziklák csúcsáról, igen, látom a halmok tetejéről: Lám, ez a nép magányosan vándorol, nem tartozik a többi nép közé. ¹⁰Ki tudná számba venni Jákob porát? Ki tudná följegyezni Izraelnek csak a negyedét is? Bár az igazak halálával halhatnék meg én is, s olyan lenne a végem, mint az övék!” ¹¹Balak Bileámhoz fordult: „Mit tettél velem? Azért hoztalak magammal, hogy átkozd ellenségeimet, s te áldod őket!” ¹²De az ezt válaszolta: „Hát nem pontosan ahhoz kell-e szabnom szavaimat, amit az Úr ad ajkamra?” ¹³Erre Balak így szólt hozzá: „Gyere velem egy másik helyre, ahonnan láthatod – igaz, hogy csak egy részét látod majd, az egészet nem láthatod –, s onnan mondj átkot rá az én kedvemért.” ¹⁴S fölvitte a Piszga tetejére, az Őrök mezejére, építtetett hét oltárt, s mindegyik oltáron feláldozott egy fiatal bikát meg egy kost. ¹⁵S akkor így szólt Balakhoz: „Maradj itt égőáldozatod mellett, addig én odébb várok (az Úr) megjelenésére.” ¹⁶Az Úr megjelent Bileámnak, s szózatot adott ajkára, mondván: „Menj vissza és beszélj!” ¹⁷Ő visszament (Balakhoz), s lám, az még ott állt Moáb vezéreinek társaságában égőáldozata mellett. Balak megkérdezte: „Mit mondott az Úr?” ¹⁸Akkor fölemelte szavát, s elkezdte: „Nos, Balak, halljad! Cippor fia, figyelj rám! ¹⁹Nem ember az Isten, hogy hazudjék, nem ember fia, hogy visszakozzék. Mond-e valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené? ²⁰Nézd, az a megbízásom, hogy áldjam, így áldani fogom, s nem vonok vissza belőle semmit. ²¹Nem láttam Jákobban semmi kivetnivalót, nem tapasztaltam Izraelben semmi nyomorúságot. Vele van Istene, az Úr, fel-felharsan a királyi ének. ²²Isten, aki kivezette Egyiptomból, olyan neki, mint bivalynak a szarva. ²³Nem szól Jákob ellen semmi előjel, Izrael ellen semmi jövendölés! Mindig idejében hirdeti majd Jákob és Izrael, mit akar tenni az Isten. ²⁴Nézd, mint a nőstény oroszlán, olyan ez a nép, oroszlán módjára fölkel, s nem nyújtózik el, míg zsákmányát szét nem marcangolja, áldozata vérét ki nem issza.” ²⁵Erre azt mondta Balak Bileámnak: „Ha már nem átkozhatod, hát legalább ne áldjad!” ²⁶Bileám azonban így válaszolt Balaknak: „Nem megmondtam neked előre: mindent meg kell tennem, amit az Úr mond?” ²⁷Balak most ezt mondta Bileámnak: „Gyere, elviszlek egy másik helyre. Talán helyénvaló lesz Isten szemében, hogy onnét átkot mondj.” ²⁸És Balak fölvitte Bileámot a Peor tetejére, amely a puszta felé nézett. ²⁹Így szólt Bileám Balakhoz: „Építtess hét oltárt, s készíts ide hét fiatal bikát és hét kost.” ³⁰Balak úgy tett, ahogy Bileám mondta, s mindegyik oltáron feláldozott egy fiatal bikát meg egy kost.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet