Horma elfoglalása.

21 ¹Amikor a kánaáni Arad királya, aki a déli országrészen lakott, megtudta, hogy Izrael az Atarim felőli úton odaért, megtámadta Izraelt, s néhányukat foglyul ejtette. ²Erre Izrael fogadalmat tett az Úrnak, e szavakkal: „Ha kezembe adod ezt a népet, betöltöm rajta az átkot és a városain is.” ³Az Úr meghallotta Izrael kiáltó szavát, s (kezébe adta) a kánaánit, ez meg betöltötte rajta és városain az átkot. A helyet elnevezték Hormának.

A rézkígyó.

⁴Hór hegyétől a Sás-tenger felé vezető úton indultak tovább, hogy megkerüljék Edom országát. A nép azonban belefáradt a vándorlásba ⁵és zúgolódott az Úr és Mózes ellen: „Miért hoztatok ki Egyiptomból? Hogy elpusztuljunk a pusztában? Hisz se kenyér, se víz nincs! Ez a nyomorúságos eledel utálattal tölt el minket!” ⁶Erre az Úr tüzes kígyókat küldött a népre, ezek megmarták őket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak. ⁷Ennek láttára a nép Mózeshez járult, s megvallották: „Vétkeztünk, amikor zúgolódtunk az Úr ellen és te ellened. Járj közben értünk az Úrnál, hogy vigye el ezeket a kígyókat rólunk!” Mózes tehát közbenjárt a népért. ⁸S az Úr így válaszolt Mózesnek: „Csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad!” ⁹Mózes tehát csinált egy rézkígyót és egy póznára tette. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt.

Állomások a Jordánon túlra vivő úton.

¹⁰Izrael fiai továbbvonultak, és Obotban ütöttek tábort. ¹¹Obotból ismét elindultak, s a Moábtól keletre eső pusztában ütöttek tábort, Ijje-Habarim mellett. ¹²Innen is továbbvonultak, és a Zered-pataknál vertek tábort. ¹³Innét tovább indultak, s az Arnonon túl táboroztak le… Ez a patak az amoriták földjén ered, s végigfolyik a pusztán; az Arnon volt Moáb határa a moábiták és az amoriták között. ¹⁴Ezért mondja az Úr háborúiról szóló könyv: „…Váheb Szufában és Arnon patakja ¹⁵meg a vízmosás, amely Árnál kezdődik s Moáb határára támaszkodik.” ¹⁶…Innét Berbe mentek… Ez az a kút, amelyről ezt mondta az Úr Mózesnek: „Gyűjtsd egybe a népet, hogy vizet adjak nekik!” ¹⁷Akkor énekelte Izrael ezt az éneket: „Törj fel víz! Zengjetek dalt róla! ¹⁸Te kút, téged a vezérek ástak, a nép fejei fúrtak jogarukkal és botjukkal!” …Berből Mattanába, ¹⁹Mattanából Nachalielbe, Nachalielből Bamotba, ²⁰Bamotból pedig abba a völgybe (húzódtak), amely Moáb rónáira nyílik a pusztaságra néző Piszgánál.

A Jordánon túli vidék meghódítása.

²¹Közben Izrael követeket küldött az amoriták királyához, Szichonhoz, ezzel az üzenettel: ²²„Át szeretnénk vonulni országodon, anélkül, hogy letérnénk a földekre és a szőlőkbe, vagy innánk a kutakból. Csupán a királyi úton haladnánk, míg át nem vonulunk országodon.” ²³De Szichon nem engedte meg Izraelnek, hogy átvonuljon országán. Sőt, Szichon egybegyűjtötte egész népét, és kivonult Izrael ellen a pusztába. Amikor Jahachoz ért, megtámadta Izraelt. ²⁴Izrael azonban legyőzte kardja élével, s meghódította országát az Arnontól egészen Jabbokig, vagyis Ammon fiaiig. Mert Jazer volt a határ az ammoniták felé. ²⁵Izrael elfoglalta az összes ottani várost, s Izrael megvetette lábát az amoriták minden városában, így Hesbonban, s az összes alá tartozó helységben. ²⁶Hesbon volt ugyanis az amoriták királyának, Szichonnak a székhelye. Ő Moáb első királya ellen hadat viselt, s egész országát hatalmába ejtette egészen az Arnonig. ²⁷Ezért éneklik gúnyosan a költők: „Rajta Hesbon! Szichonnak jól megépített, szilárd alapra helyezett városa! ²⁸Igen, tűz csapott ki Hesbonból, lángtenger Szichon várából, elpusztította Ar-Moábot, elnyelte Arnon magaslatait! ²⁹Jaj neked, Moáb! Kamosnak népe, elvesztél! Menekülésre késztette fiait, fogságba vetette lányait Szichon, az amoriták királya. ³⁰Hesbon elpusztult, a kisgyerekek Dibonig, az asszonyok Nofachig, a férfiak Medbáig.” ³¹Mikor Izrael megtelepedett az amoriták földjén, ³²Mózes Jazert is kikémleltette, aztán elfoglalták a neki alárendelt helységekkel együtt, és kiűzték az ott lakó amoritákat. ³³Majd megfordultak és Básán felé tartottak. Ám Básán királya, Og, egész népével kivonult ellenük, hogy Edreinél harcba szálljon velük. ³⁴De az Úr azt mondta Mózesnek: „Ne félj tőle, mert kezedbe adom egész népével és országával együtt, hogy azt tedd vele, amit az amoriták királyával, Szichonnal tettél, aki Hesbonban székelt.” ³⁵Így legyőzték fiaival és egész népével együtt, úgyhogy senki sem volt, aki élve maradt vagy megmenekült volna, országát pedig elfoglalták.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet