21 ¹Amikor ezt Árád kánaáni király, aki a Délvidéken lakott, meghallotta, azt tudniillik, hogy Izrael idejött a kémek útvonalán, hadat indított ellene, győzött és zsákmányt szerzett tőle. ²Ám Izrael fogadalmat tett az Úrnak, s azt mondta: »Ha kezembe adod ezt a népet, eltörlöm városaikat.« ³Az Úr meg is hallgatta Izrael könyörgését, s a kezébe adta a kánaániakat, s ő megölte őket, feldúlta városaikat, a helyet pedig elnevezte Hormának, azaz Átoknak.
⁴Aztán elindultak a Hór hegyétől a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. A nép azonban unni kezdte az utat meg a fáradságot ⁵és Isten és Mózes ellen lázadt: »Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől.«
⁶Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokakat halálra martak közülük. Erre ⁷elmentek Mózeshez, és azt mondták: »Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat!« Könyörgött is Mózes a népért, ⁸mire az Úr így szólt hozzá: »Készíts egy rézkígyót, és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad.« ⁹Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.
¹⁰Aztán elindultak Izrael fiai, és Obótban ütöttek tábort. ¹¹Majd elvonultak onnan, és Jeábarimban ütötték fel sátraikat, abban a pusztában, amely kelet felől néz Moábra. ¹²Aztán felkerekedtek onnan is, és a Szered patakhoz jutottak. ¹³Miután azt elhagyták, az Arnonnal szemben ütöttek tábort. Ez a pusztában van és az amoriták területéről jön ki. Az Arnon a határa ugyanis Moábnak, az választja el a moabitákat és az amoritákat.

¹⁴Ezért mondja az Úr harcainak könyve:
»Amint a Vörös-tengerrel cselekedett,
Úgy cselekszik Arnon patakjaival is.

¹⁵Lehajlottak a patakok szirtjei,
Hogy megpihenhessenek Árnál
És letelepedhessenek a moabiták határánál.«

¹⁶Onnan feltűnt az a kút, amelyről azt mondta az Úr Mózesnek: »Gyűjtsd egybe a népet, s vizet adok neki.«

¹⁷Akkor énekelte Izrael ezt az éneket:
»Jöjj fel, kút! Énekeljetek neki!

¹⁸Kút, amelyet fejedelmek ástak,
a nép vezérei vájtak
törvénypálcával és botjukkal.«
A pusztából Mattánába,

¹⁹Mattánából Nahálielbe, Nahálielből Bámótba, ²⁰Bámótból abba a völgybe mentek, amely Moáb mezején, a sivatagra néző Fászga tetején van.
²¹Szihonhoz, az amoriták királyához pedig követeket küldött Izrael, üzenvén: ²²»Kérlek, hadd vonulhassak át földeden. Szántókra és szőlőkre nem térünk, vizet a kutakból nem iszunk, az országúton megyünk, míg át nem vonulunk területeden.« ²³Ám ő nem akarta megengedni, hogy Izrael átvonulhasson területén, sőt egybegyűjtötte seregét, s kivonult ellene a pusztába, s amikor eljutott Jászába, harcba szállt Izraellel. ²⁴Ez azonban megverte őt a kard élével, s elfoglalta földjét az Arnontól a Jabbokig, Ammon fiaiig, mert az ammoniták határát erős őrség tartotta.
²⁵Valamennyi városát elvette tehát Izrael, s megtelepedett az amoriták városaiban, Hesebonban és leányvárosaiban. ²⁶Hesebon városa ugyanis Szihoné, az amoriták királyáé volt, mert ő harcra kelt Moáb királyával, s elvette tőle az egész földet, amely uralma alatt volt, egészen az Arnonig.

²⁷Azért mondják a példabeszédben:
»Gyertek Hesebonba
Építeni, s erősítni Szihon városát.

²⁸Tűz csapott ki Hesebonból,
Láng Szihonnak városából
S megemésztette a moabita Árt
S Arnon magaslatainak lakóit.

²⁹Jaj neked Moáb!
Elvesztél Kámos népe,
Mert ő futni hagyta fiait,
Az amoriták királyának, Szihonnak
Fogságába juttatta lányait.

³⁰Elpusztult a birodalmuk Hesebontól Dibonig,
Kimerülve értek csak el Nóféig és Medebáig.«

³¹Így telepedett meg Izrael az amoriták földjén. ³²Ekkor Mózes elküldött, hogy kémleljék ki Jázert, mire elfoglalták leányvárosait, s meghódították lakosait.
³³Aztán megfordultak és felmentek a Básán felé vivő úton. Ám Óg, Básán királya kivonult ellenük egész népével együtt, hogy harcra keljen velük Edráiban. ³⁴Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: »Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt és egész népét meg földjét, s úgy elbánsz vele, mint ahogy elbántál Szihonnal, az amoritáknak azzal a királyával, aki Hesebonban lakott.« ³⁵Megverték tehát őt is a fiaival együtt, s az egész népét az utolsó szálig, a földjét pedig elfoglalták.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet