6 1Más bajt is láttam a nap alatt, amely súlyosan ránehezedik az emberre. 2Van, akinek Isten adott gazdagságot, kincseket, megbecsülést, és semmi sem hiányzik neki abból, amit szíve kíván. De Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen élvezi. Ez hiábavalóság és szörnyű gyötrelem! 3Lehet valakinek száz fia és ugyanannyi lánya, megérhet mégoly magas kort is, de ha nem élvezheti javait, és tisztes temetésben sincs része, akkor azt mondom: az elvetélt magzat boldogabb nála. 4Ez sötétségben jön és sötétben megy, sötétség borítja még a nevét is, 5az nem látta a napot és nem ismeri az éjszakai nyugodalmat – egyik sem több, mint a másik! 6Ha az kétszer ezer évig élne is, de nem volna örömére, akkor nem ugyanoda jut mind a kettő? 7Az ember minden fáradozása a szájáért van, de a gyomra mégsem telik meg. 8Mivel van többje a bölcsnek, mint a balgának? És mit tartsunk a szegényről, aki a nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot? 9Jobb a szem pillantása, mint a gyomor jóléte? Ez is hiábavalóság és szélkergetés! 10Ami van, azt már rég nevén nevezték; meg van az is szabva, mi lesz az emberből, és így nem szállhat perbe azzal, aki hatalmasabb nála. 11Ha sok a szóbeszéd, csak szaporodik a hiábavalóság. Mit nyer vele az ember? 12Vajon ki tudja, mi válik javára életében az embernek, hiábavaló életének pár napján, amely elsuhan, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul az embernek, őutána mi lesz a nap alatt?