²Hiábavalóság, csak hiábavalóság, ezt mondja a prédikátor, hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság! ³Mi haszna az embernek minden fáradozásból, amit magára vállal a nap alatt?

ELSŐ RÉSZ

Előszó.

⁴Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké megmarad. ⁵A nap fölkel és a nap lenyugszik, a helyére siet, s ott újra fölkel. ⁶A szél dél felé fúj, északra fordul; körbejár, megfordul, visszatér – így ismétli járását a szél. ⁷Minden folyó a tengerbe ömlik, s a tenger mégsem telik meg; a folyók egyre folytatják útjukat céljuk felé. ⁸Minden fáraszt. Nem mondhatja senki, hogy a szeme eleget látott, vagy hogy a füle eleget hallott. ⁹Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt. ¹⁰Ha azt mondják valamire: „Lám, ez új”, az is rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak. ¹¹Nem törődnek az emberek a régiekkel. De a későbbiekre sem gondolnak majd azok, akik még később lesznek.

Salamon élete.

¹²Én, a prédikátor, Izrael királya voltam Jeruzsálemben. ¹³Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik. Ilyen hálátlan feladatot bízott Isten az emberek fiaira, hogy vesződjenek vele. ¹⁴Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés. ¹⁵Ami görbe, nem válhat egyenessé, ami nincs, azt nem lehet számba venni. ¹⁶Így szóltam magamban: Sok bölcsességre szert tettem, és mind felülmúltam, aki előttem Jeruzsálem fölött uralkodott. Sok bölcsességet és tudományt latra vetettem. ¹⁷Gondosan tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot. S meggyőződtem róla, hogy ez is csak szélkergetés. ¹⁸Valóban: sok bölcsességgel sok bosszúság jár együtt, és aki gyarapítja a tudást, a gyötrelmet is fokozza. 2 ¹Azt mondtam magamban: Rajta! Próbálkozzál a vigassággal és élvezd az életet! De kiderült: ez is hiábavalóság. ²A nevetésre azt mondtam: Bolondság! És a vigasságra: Mire jó ez? ³Elhatároztam, hogy testemet átengedem a mámornak, de szívemet azért megtartom a bölcsességnek; átadom magamat az esztelenségnek, míg nem látom, mi válik javára az emberek fiainak, s mit csinálnak életük folyamán az ég alatt. ⁴Nagy dolgokat vittem végbe, palotákat építettem és szőlőket ültettem magamnak. ⁵Kerteket és ligeteket telepítettem, és beültettem őket mindenféle gyümölcsfával. ⁶Víztároló tavakat létesítettem, hogy öntözhessem a fiatal fákat. ⁷Rabszolgákat és rabszolganőket vásároltam, és voltak házamban született rabszolgáim is; jószágom is volt: rengeteg marhám és juhom, több, mint bármelyik elődömnek Jeruzsálemben. ⁸Aranyat és ezüstöt is halmoztam fel magamnak, királyok és országok kincseit. Fogadtam énekeseket és énekesnőket, és megszereztem az emberek fiaitól a fölöslegüket, egyik ládával a másik után. ⁹Így nagyobb és gazdagabb lettem, mint bármelyik elődöm Jeruzsálemben, s közben a bölcsességem is megmaradt. ¹⁰A szememnek megadtam mindent, amit csak megkívánt, semmiféle gyönyört nem vontam meg szívemtől. Igen, szívem örömet merített minden fáradozásomból, és ez volt a jutalmam minden fáradozásomért. ¹¹És latra vetettem kezem minden művét, és a fáradságot is, amibe került. Ó, minden hiábavalóság és szélkergetés, nincs belőle semmi haszon a nap alatt! ¹²Elgondolkodtam a bölcsességen, az esztelenségen és a balgaságon. Hadd lám: mit csinál majd a király utódja? Azt, amit már régen is tettek. ¹³És láttam, hogy a bölcsesség felülmúlja a balgaságot, mint a világosság a sötétséget. ¹⁴A bölcs maga elé néz, a balga vaktában megy. De arra is rájöttem, hogy egy és ugyanaz a sorsa mind a kettőnek. ¹⁵Ekkor azt mondtam magamnak: Ha rám is a balgák sorsa vár, miért lettem akkor olyan mérhetetlenül bölcs? És így szóltam magamban: Ez is hiábavalóság! ¹⁶Valóban, a bölcs emlékezete éppoly kevéssé örök, mint a balgáé. A jövőben hamarosan elfelejtik mind a kettőt. A bölcs meghal éppen úgy, mint a balga. ¹⁷Meggyűlöltem az életet, mert bosszantónak találtam azt a fáradozást, ami a nap alatt folyik. Igen, minden hiábavalóság és szélkergetés! ¹⁸Meggyűlöltem minden művemet, amit létrehoztam a földön, hiszen az utódomra kell hagynom. ¹⁹Ki tudja, bölcs lesz-e vagy balga? És mégis teljesen szabadon rendelkezik majd munkám minden gyümölcsével, amire (annyi) fáradságot és okosságot pazaroltam életemben. Ez is hiábavalóság! ²⁰Odáig jutottam, hogy szívemet átengedtem a kétségbeesésnek amiatt a fáradozás miatt, amit magamra vállaltam a nap alatt. ²¹Hisz jó néhány ember munkálkodott bölcsen, okosan és sikerrel, aztán át kell engednie szerzeményét olyannak, aki mit sem fáradt érte. Ez is hiábavalóság és nagy baj! ²²Igen, mije marad az embernek minden fáradozásából és törekvéséből, amivel emésztette magát életében? ²³Valóban: minden napja csupa szenvedés és minden tevékenység csupa bosszúság. Szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Ez is hiábavalóság! ²⁴Nem tehet jobbat az ember, mint hogy egyék, igyék és kedvét lelje a munkájában. Mert beláttam, hogy ez az Isten kezéből jön. ²⁵Mert az öröm is, a gond is Istentől van. ²⁶Igen, annak, aki kedves előtte, bölcsességet, tudást és örömet ad; a bűnösnek meg a gyötrelmet adja, hogy gyűjtsön és halmozzon, hogy aztán olyannak adja, aki tetszik Istennek. Ez is hiábavalóság és szélkergetés!

A halál.

3 ¹Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: ²Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. ³Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a bontásnak és ideje az építésnek. ⁴Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak. ⁵Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak. ⁶Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. ⁷Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. ⁸Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének. ⁹Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik? ¹⁰Elnéztem a vesződséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele. ¹¹Mindent ő tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz. ¹²Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét. ¹³Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában. ¹⁴Rájöttem: amit Isten tesz, az minden időre szól. Ahhoz nem lehet sem hozzátenni, sem semmit elvenni belőle. Isten azért tesz így, hogy féljünk tőle. ¹⁵Ami van, már rég megvolt, s ami lesz, már rég megvan, és Isten szereti az üldözöttet. ¹⁶Láttam továbbá a földön az ítélet helyét – itt bűn volt; és az igazságosság helyét – itt gonoszság. ¹⁷Azt mondtam hát magamban: Isten ítéletet tart mind az igaz, mind a gonosz fölött. Mert mindennek megvan a maga ideje, ami itt végbemegy. ¹⁸Azt mondtam magamban az emberek fiairól: hogy napfényre hozza (mivoltukat), Isten láthatóvá tette, hogy egymáshoz (csak olyanok, mint az) állatok. ¹⁹Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltető lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak. Igen, mindkettő hiábavalóság! ²⁰Mindkettő ugyanarra a helyre jut. Mindkettő porból lett és minden visszatér a porba. ²¹És ki tudja, vajon az emberek fiainak éltető lehelete fölfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé, a földbe száll-e? ²²Így beláttam, hogy nincs jobb az ember számára, mint hogy örömét lelje munkájában, mert ez a sorsa. Mert ugyan ki juttathatja odáig, hogy lássa, mi lesz utána?

A közösségi élet.

4 ¹Másfelől láttam a sok elnyomást a nap alatt: az elnyomottak könnyeit, és hogy nincs, aki vigasztalná őket; elnyomóik részéről az erőszakot, és hogy nincs, aki vigasztalná őket. ²Ezért boldogabbnak mondom a holtakat, akik már rég meghaltak, mint az élőket, akik még élnek. ³De mindkettőnél jobban (dicsérem) azt, aki meg sem született, aki meg sem látta azt a (sok) rosszat, ami a nap alatt végbemegy. ⁴Láttam azt is, hogy minden igyekezet és minden siker csak az egyik féltékenykedése a másikra. Ez is hiábavalóság és szélkergetés! ⁵Az esztelen ölbe teszi a kezét, és a saját húsát emészti. ⁶Jobb egy marék nyugalomban, mint két tele marék fáradság és szélkergetés árán! ⁷Tovább nézelődtem, és megpillantottam még egy hiábavalóságot a nap alatt: ez a magányos. ⁸Nincs senkije, sem fia, sem testvére; mégsem ismer megállást a munkában, és sose lakik jól a szeme a gazdagsággal. De hát miért is töröm akkor magamat, és miért vonom meg magamtól, ami jó? Ez is hiábavalóság és iszonyú gyötrelem! ⁹Jobban járnak, akik ketten vannak, mint a magányos, mert fáradozásuk meghozza jutalmát. ¹⁰Ha elestek, az egyik a másikat fölsegítheti. De jaj a magányosnak: ha elesik, nincs senki, aki fölsegítené! ¹¹Meg aztán: ha ketten együtt hálnak, egymást melengetik; de hogy melegedne föl, aki egymaga van? ¹²És ha valaki megtámadja az egyiket, ketten szállnak vele szembe. Mi több: a háromágú kötél nem szakad el egyhamar. ¹³Jobb a szegény, de bölcs fiatalember, mint az öreg, de balga király, akinek nincs annyi esze, hogy elfogadná az intést. ¹⁴Igen, a börtönből került ki, és király lett, holott szegényen született annak a királyságában. ¹⁵Láttam, amint a nap alatt minden élő ott vonult az ifjú emberrel, az utóddal, aki a helyére lépett. ¹⁶Se vége, se hossza nem volt a népnek, a sokadalomnak, amelynek élén állt. De a későbbiek mégsem lelték benne örömüket. Valóban, ez is hiábavalóság és szélkergetés! ¹⁷Vigyázz a lábadra, amikor Isten házába mégy! Hallgatni menj oda! Jobb az áldozat, mint a balgák adománya. Mert hisz ezek ostobák és rosszat tesznek. 5 ¹Ne szóljon elhamarkodottan a szád, és a szíved ne siessen a szóval Isten előtt; mert Isten a mennyben van, te meg a földön. Ezért légy kevés beszédű! ²A sok tevés-vevés álmokhoz vezet, a sok szóbeszéd meg esztelen kijelentésekhez. ³Ha valamit megfogadtál Istennek, ne mulaszd el a teljesítését. Mert Isten nem leli kedvét a bolondokban. Amit megfogadtál, azt tartsd meg! ⁴Jobb, ha egyáltalán nem teszel fogadalmat, mint ha megfogadsz valamit, és nem tartod meg. ⁵Ne hagyd, hogy a szád bűnbe vigyen és ne mondd a követnek: „Tévedés volt!” Különben megharagszik az Isten kijelentésed miatt, és megsemmisíti kezed művét. ⁶Ennyi álom, ennyi hiábavalóság; sok a szóbeszéd és a szélkergetés. Tehát féld az Istent! ⁷Ha látod, hogy elnyomják a szegényeket, és semmibe veszik a törvényt és az igazságosságot, ne csodálkozz rajta. Azt fogják neked mondani: az egyik fölöttes fölött egy másik van, és mind a kettő fölött egy még följebb való. ⁸A közjóra fognak hivatkozni és a király szolgálatára.

A pénz.

⁹Aki szereti a pénzt, az soha sem kap elég pénzt, és aki szeret szerezni, annak sohasem elég a jövedelme. Ez is hiábavalóság! ¹⁰Ahogy nő a vagyon, szaporodnak a pusztítói. És mi haszna van a birtokosának? Csak a szeme elégül ki. ¹¹A dolgozó ember álma édes, akár keveset, akár sokat eszik. De a gazdagot jóllakottsága nem hagyja aludni. ¹²Van egy szörnyű baj, amit a nap alatt láttam: a gazdagság, amit a tulajdonosa a vesztére tartogat. ¹³A gazdagság ugyanis valami szerencsétlenség folytán elvész, és ha fia születik, ennek nem marad semmi. ¹⁴Mezítelenül született, s úgy megy el innét, amint jött. Abból, amit fáradsággal szerzett, semmi sem marad a kezében. ¹⁵Az is rettenetes nyavalya, hogy úgy kell elmennie, ahogy jött. Mit használ hát neki, hogy szelet hajszol? ¹⁶Így minden napját sötétben és gyászban, kedvetlenségben, betegségben és bosszúságban tölti el. ¹⁷Nos, megállapítom: az a jó, amiben az embernek része lehet, ennyi: egyék, igyék és érezze magát jól minden fáradozás közepette, amely adódik a nap alatt, életének azon a néhány napján, amelyet Isten ad neki, mert ez az osztályrésze. ¹⁸Igen, ha valakinek Isten gazdagságot és vagyont adott, és megengedte, hogy élvezze, és kivegye részét belőle, és örömét találja munkájában: ez Isten ajándéka. ¹⁹Mert az ilyen nem sokat törődik élete napjaival, mivel Isten örömmel tölti el szívét. 6 ¹Más bajt is láttam a nap alatt, amely súlyosan ránehezedik az emberre. ²Van, akinek Isten adott gazdagságot, kincseket, megbecsülést, és semmi sem hiányzik neki abból, amit szíve kíván. De Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen élvezi. Ez hiábavalóság és szörnyű gyötrelem! ³Lehet valakinek száz fia és ugyanannyi lánya, megérhet mégoly magas kort is, de ha nem élvezheti javait, és tisztes temetésben sincs része, akkor azt mondom: az elvetélt magzat boldogabb nála. ⁴Ez sötétségben jön és sötétben megy, sötétség borítja még a nevét is, ⁵az nem látta a napot és nem ismeri az éjszakai nyugodalmat – egyik sem több, mint a másik! ⁶Ha az kétszer ezer évig élne is, de nem volna örömére, akkor nem ugyanoda jut mind a kettő? ⁷Az ember minden fáradozása a szájáért van, de a gyomra mégsem telik meg. ⁸Mivel van többje a bölcsnek, mint a balgának? És mit tartsunk a szegényről, aki a nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot? ⁹Jobb a szem pillantása, mint a gyomor jóléte? Ez is hiábavalóság és szélkergetés! ¹⁰Ami van, azt már rég nevén nevezték; meg van az is szabva, mi lesz az emberből, és így nem szállhat perbe azzal, aki hatalmasabb nála. ¹¹Ha sok a szóbeszéd, csak szaporodik a hiábavalóság. Mit nyer vele az ember? ¹²Vajon ki tudja, mi válik javára életében az embernek, hiábavaló életének pár napján, amely elsuhan, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul az embernek, őutána mi lesz a nap alatt?

MÁSODIK RÉSZ

Előszó.

7 ¹Jobb a jó név, mint a jó olaj, és a halál napja, mint a születés napja. ²Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint ahol mulatnak, mert minden embernek ez a vége, s aki él, itt elgondolkodik. ³Jobb a szomorúság, mint a nevetés, ha komoly az arc, rendben a szív. ⁴A bölcsek szíve abban a házban van, amelyben gyászolnak; hanem a balgák szíve a vigasság házában. ⁵Jobb a bölcsek feddését hallgatni, mint a balgák dicshimnuszára figyelni. ⁶Mert olyan a balga nevetése, mint az égő tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság! ⁷Mert a nevetés bolonddá teszi a bölcset, és az öröm megrontja a szívet.

A jutalom kérdése.

⁸Jobb a dolognak a vége az elejénél; jobb a béketűrő, mint a kevély. ⁹Ne siess a bosszankodással, mert a bosszúság a balgák bensejében fészkel. ¹⁰Ne mondd: „Miért van az, hogy a régi idők jobbak voltak, mint a mostaniak?” Mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel. ¹¹Jó dolog, ha a bölcsesség vagyonnal párosul, és nyereség azoknak, akik látják a napot. ¹²Mert akit óv a bölcsesség, azt óvja a pénz is, s mint a tudás külön hasznát, a bölcsesség az életet is biztosítja azoknak, akiknek a birtokában van. ¹³Nézd az Isten művét: ki tudja kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett? ¹⁴Jó napon érezd jól magadat, rossz napon meg lásd be, hogy Isten ezt is jól alkotta, akárcsak azt, hogy ne találjon az ember maga mögött semmit. ¹⁵Mindent láttam hiábavaló napjaimban: vannak igazak, akik bár igazak, elpusztulnak, és vannak gonoszok, akik gonoszságuk ellenére is sokáig élnek. ¹⁶Ne légy túlságosan igaz, és ne mutatkozz túlságosan bölcsnek! Mire való gyötörnöd magad? ¹⁷Ne légy szerfölött gonosz, és ne légy esztelen! Mire való volna időnap előtt meghalni? ¹⁸Jó az, ha az egyiket szilárdan tartod, de a másikat sem engeded kicsúszni a kezedből. Igen, aki Istent féli, mind a kettőt végbeviszi. ¹⁹A bölcsesség nagyobb erőt ad a bölcsnek, mint amennyi (az ereje) tíz hatalmasnak a városban. ²⁰Nincs a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne és sohasem vétkeznék. ²¹Ne figyelj minden szóra, amit kimondanak, mert különben meghallod, hogy átkoz a szolgád. ²²Mert hisz – ezt magad is tudod – te is sokszor átkoztál másokat. ²³Ezt mind kipróbáltam, a bölcsességet szem előtt tartva. Így szóltam magamban: „Szeretnék szert tenni a bölcsességre!” De távol maradt tőlem. ²⁴Ami van, messze van, és mélységes mélyen! Ki tudja megtalálni? ²⁵Aztán azon fáradoztam, hogy megismerjem, kifürkésszem és felkutassam a bölcsességet és a jutalmat, hogy felismerjem, mekkora balgaság a gonoszság és mekkora őrültség a balgaság. ²⁶S úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb dolog az asszony, aki olyan, mint a hurok, a szíve háló, a karjai bilincsek. Aki Istennek tetszik, az megmenekül tőle, de a bűnöst megfogja. ²⁷Nos, ezt találtam, mondja a prédikátor, amikor mindent számba vettem. ²⁸Ezen túl is kutattam még, de nem találtam semmit. Ezer között találtam egy férfit jónak, de asszonyt az összes között sem találtam. ²⁹Lásd, csak ezt találtam: Isten az embert igaznak teremtette, de sokféle mesterkedésbe ártja magát. 8 ¹Ki ér fel a bölccsel és ki tud valamit megmagyarázni? A bölcsesség felderíti az ember arcát, és megenyhíti vonásainak szigorát. ²Azt mondtam: Tartsd tiszteletben a király szavát, mégpedig az Istennek tett eskü miatt! ³Ne siess elhagyni őt, s ne ragaszkodj olyan dologhoz, amely ellenére van. Hiszen ő azt teheti, amit akar. ⁴Mert a király szavának hatalma van, és ki mondhatná neki: „Mit csinálsz?” ⁵Aki megtartja a parancsot, azt nem éri semmi rossz, és a bölcs elme megérti az időt és az ítéletet. ⁶Mert minden vállalkozásnak megvan a maga ideje és módja, és súlyosan ránehezedik az emberre a veszély. ⁷Hisz nem tudja az ember, mi következik. Mert ki tudná előre megmondani, hogy mi lesz. ⁸Nincs ember, akinek hatalmában volna az éltető lehelet, hogy visszatartsa, és senki sem ura a halál napjának. A harcból nincs elbocsátás. A gonoszság nem menti meg elkövetőit. ⁹Ezt mind láttam, amikor figyelmemet arra a fáradozásra fordítottam, amely a nap alatt folyik, amikor az ember az emberen uralkodik, annak kárára. ¹⁰Aztán láttam: Sírjukba vitték a gonoszokat; jöttek a szent helyről, hogy megtiszteljék őket a városban, amiért ezt tették. Ez is hiábavalóság! ¹¹Mivel a gonoszságot nem éri azon nyomban utol a büntető ítélet, az embereknek nő a bátorságuk a gonosztettre. ¹²Hisz a bűnös százszor is elköveti a gonoszságot, mégis sokáig él. Jól tudom: azoknak lesz jó soruk, akik félik az Istent, mert félnek tőle. ¹³A gonosznak nem lesz jó sora, és nem fogja napjait megnyújtani, mint az árnyékot, mivel nem fél az Istentől. ¹⁴De hiábavalóság is akad a földön. Mert néha az igazak kapják, amit a gonoszok érdemeltek volna, és a gonoszok kapják, amit az igazak érdemeltek volna. Mondtam: ez is hiábavalóság! ¹⁵Ezért dicsértem az örömöt. Mert nincs más java az embernek a nap alatt, mint hogy egyék, igyék és örüljön. Ez kísérje munkájában; életének napjain, amelyeket Isten adott neki a nap alatt.

A szeretet.

¹⁶Amikor azon fáradoztam, hogy megismerjem a bölcsességet, és arra törekedtem, hogy megértsem a hajszát, amely a földön folyik – mert hiszen sem éjjel, sem nappal nem lehetett álmot látni a szemekben –, ¹⁷akkor láttam: minden az Isten műve, s az ember nem képes felfogni az eseményeket, amelyek a nap alatt lejátszódnak. Bármennyit fárad is az ember a kutatással, nem jut el a megértésig. És maga a bölcs sem tud a dolog nyitjára jönni, aki azt gondolja, hogy érti. 9 ¹Ezt mind mérlegeltem elmémben, és beláttam, hogy az igazak és a bölcsek a tetteikkel együtt Isten kezében vannak. Az ember sem a szeretetet, sem a gyűlöletet nem ismeri, ²mindkettő hiábavalóság a szemében. Mert hiszen mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra; arra, aki áldozatot mutat be, és arra, aki nem mutat be áldozatot; a jóra és a bűnösre, arra, aki esküszik és arra, aki fél az esküvéstől. ³Az a baj abban, ami a nap alatt történik, hogy mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, s hogy az ember szíve tele van gonoszsággal, és esztelenségeket eszel ki az ember – míg él, az élők számára, aztán a holtak számára. ⁴Igen, míg valaki az élők közé tartozik, addig még van reménye. Mert jobb az élő kutya, mint a holt oroszlán. ⁵Az élők ugyanis tudják, hogy meg fognak halni, de a holtak nem tudnak semmit, és jutalmuk sincs már; hisz még nevük is feledésbe merül, amelyet szereztek maguknak. ⁶Szeretetük, gyűlöletük és igyekezetük is mind odavan. Soha többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt végbemegy. ⁷Rajta hát, edd vidáman a kenyeredet és idd jókedvűen a borodat! Mert kezdettől fogva tetszik az Istennek, ha így teszel. ⁸Viselj mindig fehér ruhát, és a fejedről ne hiányozzék az olaj! ⁹Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt. Mert ez a te osztályrészed az életből, és az, amiért fáradozol a nap alatt. ¹⁰Ami tennivalót csak talál a kezed, azt mind tedd meg, amíg képes vagy rá. Mert az alvilágban, ahová mégy, sem dolgozni, sem tervezni nem lehet, ott nincs sem tudás, sem bölcsesség.

A véletlen.

¹¹Láttam továbbá a nap alatt: nem a gyorsak győznek a futásban és nem a hősök a harcban, így a kenyeret sem a bölcsek szerzik meg, s a gazdagságot sem az okosak, és nem is a hozzáértőké a kegy. Sokkal inkább az idő és a sors éri utol őket mind. ¹²Még a maga óráját sem tudja felismerni az ember. Mint a halak, amelyeket megfog az alattomos háló, s mint a tőrbe esett madarak, úgy esnek kelepcébe az emberek is a baj órájában, ha az hirtelen rájuk szakad. ¹³Ezt is bajnak láttam a nap alatt és súlyosnak látszott nekem. ¹⁴Volt egy kis város, de kevés volt benne az ember. Felvonult ellene egy nagy király, bekerítette, és nagy ostromműveket állított föl ellene. ¹⁵Mármost volt benne egy szegény, de bölcs ember, aki bölcsességével megmentette a várost. De senki sem emlékezik meg arról a szegényről. ¹⁶Azt mondtam hát: a bölcsesség jobb, mint az erő, de a szegény bölcsességét lenézik, és nem hallgatnak a szavára. ¹⁷A bölcsek nyugodtan kiejtett szavai előbb meghallgatásra találnak, mint az esztelenek uralkodójának a kiabálása. ¹⁸Jobb a bölcsesség, mint a hadi fölszerelés. De egyetlen hiba sok jót szétrombolhat. 10 ¹A döglődő legyek a kenetkészítőnek egész csésze olaját tönkreteszik; csöppnyi balgaság súlyosabban esik a latba, mint a bölcsesség és a dicsőség. ²A bölcs egyenesen jár, a balga lejtős úton. ³A balga nem tehet egyebet, mint hogy megy a maga útján: az okosság hiányzik belőle, így elárulja, hogy balga. ⁴Ha az uralkodó haragja fölgerjed ellened, ne hagyd el helyedet, mert a higgadtság elébevág a nagy eltévelyedéseknek. ⁵Még egy bajt láttam a nap alatt, s ez az uralkodó tévedése: ⁶a balgaságnak igen magas tisztségeket adnak, a gazdagok meg alacsony sorban vannak. ⁷Láttam szolgákat lóháton, a fejedelmeknek meg szolgák módjára gyalog kellett menniük. ⁸Aki vermet ás, beleesik; és aki falat bont, megmarhatja a kígyó. ⁹Aki követ fejt, megsérülhet tőle; aki fát hasogat, vigyázzon magára. ¹⁰Ha életlen a fejsze és nem köszörülik meg, akkor nagyobb erőt kell kifejteni. A bölcsesség előnye a siker. ¹¹Ha a kígyó mar, mielőtt elbűvölnék, akkor a bűvölőnek semmi haszna a művészetéből. ¹²A bölcs szájából elhangzó szavak tetszést aratnak, de a balgát elnyelik az ajkai. ¹³Szájának szavai dőreséggel kezdődnek, a beszédje vége meg végzetes őrültség. ¹⁴Szaporítja a szót a balga, de senki sem tudja, mi lesz. Ki is adná tudtára, hogy mi lesz utána? ¹⁵A balgákat elfárasztja nagy erőlködésük; aki nem ismeri az utat, nem tud eljutni a városba. ¹⁶Jaj neked, ország, ha gyerek a királyod, s ha fejedelmeid már reggel lakmároznak! ¹⁷Boldog vagy, ország, ha nemes ember a királyod, s ha fejedelmeid illő időben esznek, férfiak, nem pedig iszákosok módjára. ¹⁸A tétlenség miatt meghajolnak a gerendák, és ha nincs gondosság, beázik a háztető. ¹⁹Asztalnál vigadhat az ember, s a bor vidámmá teszi az életet. De aztán pénz jár mindenért! ²⁰Még gondolatban se átkozd a királyt, és még hálószobádban se átkozd a gazdagot! Mert hátha elviszi az ég madara a hangodat, s egy szárnyas lény jelenti a szavadat. 11 ¹Dobd kenyeredet a víz tükrére, és sok nap múltán is megtalálod. ²Adj (vagyonodból) egy-egy részt hétnek, sőt nyolcnak, mert nem tudhatod, milyen baj szakad az országra. ³Ha tele vannak esővel a felhők, a földre öntik. Akár észak, akár dél felé dől a fa, ott marad, ahová dől. ⁴Aki a szélhez igazodik, az sohasem vet, s aki a felhőket lesi, nem arat. ⁵Ahogy nem ismered a szél járását, sem a terhes asszony méhének titkait, ugyanúgy nem ismered Isten tevékenységét sem, aki mindent irányít. ⁶Már reggel vesd el vetőmagodat, és ne pihentesd kezedet napestig, hisz nem tudhatod, vajon sikerül-e ez vagy az, vagy hogy mindegyik egyformán jó-e.

Az öregség.

⁷Édes a fény és jót tesz a szemnek, ha látja a napot. ⁸Ha sok évig él is az ember, örüljön mindegyiknek, és gondoljon arra, hogy sok lesz a sötétség napja. Minden, ami következik, hiábavalóság! ⁹Örülj, ifjú ember, ifjúságod idején, légy vidám ifjú napjaidban! Menj, ahová húz a szíved, és ahová csal a szemed! De légy tudatában, hogy Isten mindenért számadásra von. ¹⁰Vesd ki a szívedből a haragot, és tartsd távol testedtől a bajt! Mert az ifjúság és a fekete haj korszaka hiábavaló. 12 ¹Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem; ²mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők; ³amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak;

amikor az őrlőlányok kevesen lévén már nem dolgoznak, és az ablakokban kinézők homályba borulnak;

⁴amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat; ⁵amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér – az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok; ⁶mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék; ⁷és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta. ⁸Hiábavalóság, csak hiábavalóság – mondja a prédikátor – minden hiábavalóság!

KNB SZIT STL BD RUF KG