Keresés a Bibliában

2Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! (Préd,1 14. Préd 2,1-27.) 3Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt? (2Kir 15,29; Ésa 5,25) 4Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad. (Jer 5,3) 5És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad. (Zsolt 19,6.7) 6Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél. 7Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza. (Ésa 3,13; Jer 6,14; Máté 23,13) 8Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül. (Péld 27,20) 9A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt. (Ésa 47,14; Máté 3,12) 10Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak. (Ésa 13,9.10;Jer 16,6.9) 11Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek. (Jer 19,9) 12Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben. (Préd,1 1.) 13És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele. (1Kir 4,30-33) 14Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! (Préd,1 2. Préd 2,1-27.) 15Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható. (Ésa 7,17-20; Mik 7,4; Luk 12,20) 16Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt! (1Kir 4,31) 17Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme. (Préd 2,4;Préd 2,1) 2 1Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet. 2Mondék az én szívemben: no, megpróbállak téged a vígan való lakásban, hogy lásd meg, mi a jó! És ímé, az is hiábavalóság! (Zak 1,15; Jer 50,28.29;51,24.25; Zsolt 137,9.2Kir;18,24-33) 3A nevetésről azt mondom: bolondság! a vígasságról pedig: mit használ az? 4Elvégezém az én szívemben, hogy boritalra adom magamat, (pedig szívem a bölcseséget követé) és előveszem ezt a bolondságot, mígnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó, a mit cselekedjenek az ég alatt, az életök napjainak száma szerint. (2Kir 18,34.35;17,6;16,9) 5Felette nagy dolgokat cselekedtem; építék magamnak házakat; ülteték magamnak szőlőket. (Ésa 36,18.19) 6Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjök mindenféle gyümölcstermő fákat. 7Csinálék magamnak víztartó tavakat, hogy azokból öntözzem a fáknak sarjadó erdejét. (Ésa 10,7; Jer 50,18) 8Szerzék szolgákat és szolgálókat, házamnál nevekedett szolgáim is voltak nékem; öreg és apró barmoknak nyájaival is többel bírtam mindazoknál, a kik voltak én előttem Jeruzsálemben. (1Kir 10,23.24) 9Gyűjték magamnak ezüstöt és aranyat is, és királyok drágaságait és tartományokat; szerzék magamnak éneklő férfiakat és éneklő asszonyokat, és az emberek fiainak gyönyörűségit, asszonyt és asszonyokat. (1Kir 10,27;1Kir 10,14) 10És nagygyá levék és megnevekedém mindazok felett, a kik előttem voltak Jeruzsálemben; az én bölcseségem is helyén volt. (1Kir 4,30) 11Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkámmal gyűjtött jókban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból. (Préd,2 2. Préd 3,12. 22.) 12És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt! 13Azért fordulék én, hogy lássak bölcseséget és bolondságot és esztelenséget, az az hogy mit cselekesznek az emberek, a kik a király után következnek: azt, a mit régen cselekedtek. (Préd,2 4. Préd 1,17.) 14És látám, hogy hasznosb a bölcseség a bolondságnál, miképen hasznosb a világosság a setétségnél. 15A bölcsnek szemei vannak a fejében; a bolond pedig setétben jár; de ugyan én megismerém, hogy ugyanazon egy végök lesz mindezeknek. (Préd,2 17. 18. Zsolt. 49,11.) 16Annakokáért mondám az én elmémben: bolondnak állapotja szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb? és mondék az én elmémben: ez is hiábavalóság! (Préd,2 17. Zsolt. 49,17.) 17Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek: és miképen meghal a bölcs, azonképen meghal a bolond is. (Ésa 28,5; Róm 9,27) 18Azért gyűlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, a mi történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! 19Gyűlöltem én minden munkámat is, melyet munkálkodom a nap alatt; mivelhogy el kell hagynom azt oly embernek, a ki én utánam lesz. (Préd,2 5-9.) 20És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? és mégis uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság! (Agge 2,7.21.22) 21Annakokáért elfordulék én, megfogván reménységtől az én szívemet minden munkám felől, melylyel munkálódtam a nap alatt. (2Móz 14,27.28; Bir 7,25; Ésa 9,4) 22Mert van oly ember, a kinek munkája elvégeztetett bölcseséggel, tudománynyal és jó kimenetellel; és oly embernek adja azt örökségül, a ki abban semmit sem munkálkodott. Ez is hiábavalóság és nagy gonosz! 23Mert micsoda marad meg az embernek minden ő munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából, melylyel ő munkálódott a nap alatt? 24Holott minden napja bánat, és búsulás az ő foglalatossága, még éjjel is nem nyugodott az ő elméje. Ez is hiábavalóság! (1Sám 10,26) 25Nincsen csak e jó is az embernek hatalmában, hogy egyék, igyék, és azt cselekedje, hogy az ő szíve lakozzék gyönyörűséggel az ő munkájából; ezt is láttam én, hogy az Istennek kezében van. 26Mert kicsoda ehetnék és élhetne gyönyörűségére rajtam kivül? (Préd,2 9. 10.) 27Mert az embernek, a ki jó az ő szemei előtt, adott Isten bölcseséget és tudományt és örömöt; a bűnösnek pedig adott foglalatosságot az egybegyűjtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, a ki jó az Isten előtt. Ez is hiábavalóság és az elmének gyötrelme! 3 1Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. 2Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. (Zak 11,1.2; Ésa 37,36.2Kir;19,35) 3Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. (Ésa 6,13; Zak 6,12; Csel 13,22.23; Jel 5,5) 4Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. (Máté 3,16) 5Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. 6Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. (Zsolt 72,2-14; Jób 4,9.2Thess;2,8; Jel 2,16) 7Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. (Ésa 59,17) 8Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek. (Ésa 65,25) 9Micsoda haszna van a munkásnak abban, a miben ő munkálkodik? 10Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne. 11Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az emberek elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja mindazt a dolgot, a mit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig. (Ezék 34,25;Jer 31,34) 12Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy örvendezzen kiki, és hogy a maga javát cselekedje az ő életében. (Préd 2,11;Préd 12,15) 13De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka. 14Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az ő orczáját rettegjék. (Ésa 43,5;66,18; Jer 30,10;5,26) 15A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult. (Ésa 9,21; Hós 1,11.12; Mik 5,3) 16Láttam annakfelette a nap alatt, hogy az ítéletnek helyén hamisság, és az igazságnak helyén latorság van. 17És mondék magamban: az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden ember akaratjának ideje van, és minden dolognak ő nála. 18Így szólék azért magamban: az emberek fiai miatt van ez így, hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magokban véve az oktalan állatokhoz hasonlók. (2Móz 14,29) 19Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság. (Préd,3 20. Préd 2,17. Zsolt. 49,11-13.) 20Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz. (1Móz 1,24;2,7;3,19) 21Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é? 22Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az ő dolgaiban, mivelhogy ez az ő része e világban: mert ki hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi lesz ő utána? (Préd,3 12.) 4 1Viszont látám én mind a nyomorgatásokat, a melyek a nap alatt történnek, és ímé, nyilván van azoknak, a kik nyomorgattatnak, könnyhullatások, és vígasztalójok nincs nékik; és az őket nyomorgatóknak kezekből erőszaktételt szenvednek, és vígasztalójuk nincs nékik. 2És dicsérém én a megholtakat, a kik már meghaltak vala, az élők felett, a kik még élnek; 3De mind a kettőnél boldogabbnak azt, a ki még nem lett, a ki nem látta azt a gonosz dolgot, a mely a nap alatt történik. (Préd 46,47) 4És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irígységből rendeli; annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom! (Préd 5,26; Jer 50,1-3) 5A bolond egybekapcsolja a kezeit, és megemészti a maga testét. (Péld 21,25) 6Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel. 7Viszont láték a nap alatt más hiábavalóságot. (Jer 50,25; Ésa 10,5.6.7) 8Van oly ember, a ki egymaga van és nincs vele másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden ő fáradságának, és az ő szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, hogy azt mondaná: vajjon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet minden jótól megfosztom? Ez is hiábavalóság és gonosz foglalatosság! (Zsolt 39,7) 9Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból. (Józs 5,1;7,5;22,15; Ezék 7,17) 10Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje. (Préd 21,3; Zsolt 48,7; Jer 49,24;50,43) 11Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg? (Préd 26,21) 12Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el. (Préd 34,4; Jóel 2,10; Ámós 8,9; Máté 24,29) 13Jobb a szűkölködő, de bölcs gyermek a vén és bolond királynál, a ki nem szenvedi el az intést többé. (Préd 10,12; Jer 50,29; Dán 4,27) 14Mert az a fogságból is uralkodásra megy, holott ennek országában szegénységben született. 15Láttam a nap alatt járó minden élőket a második gyermek mellett; a ki amannak helyére lépendő vala. (Agge 2,6) 16És hogy az egész sokaságnak nincs vége, mindazoknak, a kiknek ő élén volt; mindazáltal az utánok valók már semmit nem örvendeztek ő benne. Mert ez is hiábavalóság és lelki gyötrelem! 5 1Őrizd meg lábaidat, mikor az Istennek házához mégy, mert hallgatás végett közeledned jobb, hogynem a bolondok módja szerint áldozatot adni; mert ezek nem tudják, hogy gonoszt cselekesznek. 2Ne gyorsalkodjál a te száddal, és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt; mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen; (Máté 6,7) 3Mert álom szokott következni a sok foglalatosságból; és a sok beszédből bolond beszéd. (Péld 10,19) 4Mikor Istennek fogadást téssz, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. A mit fogadsz, megteljesítsd! (5Móz 23,21.22) 5Jobb hogy ne fogadj, hogynem mint fogadj és ne teljesítsd be. (1Móz 19,25; Ésa 1,9) 6Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezze testedet, és ne mondd az angyal előtt, hogy tévedésből esett ez; hogy az Isten a te beszéded miatt fel ne háborodjék, és el ne veszesse a te kezeidnek munkáját. (2Móz 26,20.21) 7Mert a sok álomban a hiábavalóság is és a beszéd is sok; hanem az Istent féljed. (3Móz 17,7.2Krón;11,15) 8Ha a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban: ne csudálkozzál e dolgon; mert egyik felsőrendű vigyáz a másik felsőrendűre, és ezek felett még felsőbbrendűek vannak. (Ésa 3,14.15) 9Az ország haszna pedig mindenekfelett a földmívelést kedvelő király. 10A ki szereti a pénzt, nem telik be pénzzel, és a ki szereti a sokaságot nem telik be jövedelemmel. Ez is hiábavalóság. 11Mikor megszaporodik a jószág, megszaporodnak annak megemésztői is; mi haszna van azért benne urának, hanem hogy csak reá néz szemeivel? 12Édes az álom a munkásnak, akár sokat, akár keveset egyék; a gazdagnak pedig bővölködése nem hagyja őt aludni. (Préd,5 10. Jób 20,22.) 13Van gonosz nyavalya, a melyet láttam a nap alatt: az ő urának veszedelmére tartott gazdagság; 14Ugyanis az a gazdagság elvész valami szerencsétlen eset miatt, és ha fia született néki, annak kezében nem lesz semmi. 15A mint kijött az ő anyjának méhéből, mezítelen megy ismét el, a mint jött vala: és semmit nem vesz el munkájáért, a mit kezében elvinne. (Jób 1,21.1Tim;6,7; Zsolt 49,18) 16Annakokáért ez is gonosz nyavalya, hogy a mint jött, a képen megy el. Mi haszna van néki abban, hogy a szélnek munkálkodott? (Préd 37,24) 17És hogy az ő teljes életében a setétben evett, sokszori haraggal, keserűséggel és búsulással? 18Ez azért a jó, a melyet én láttam, hogy szép dolog enni és inni, és jól élni minden ő munkájából, a melylyel fárasztotta magát a nap alatt, az ő élete napjainak száma szerint, a melyeket adott néki az Isten; mert ez az ő része. (Préd,5 15. Préd 3,13.) 19És a mely embernek adott Isten gazdagságot és kincseket, és a kinek megengedte, hogy egyék abból és az ő részét elvegye, és örvendezzen az ő munkájának: ez az Istennek ajándéka! (Jób 17,13) 20Mert nem sokat emlékezik meg az ilyen az ő élete napjainak számáról, mivelhogy az ő szívének örömét az Isten kedveli. 6 1Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, és nagy baj az az emberen; (Préd 10,13;37,24.2Thess;2,4) 2Mikor valakinek az Isten ád gazdagságot és kincseket és tisztességet, és semmi nélkül nem szűkölködik, valamit kivánhat lelkének, és az Isten nem engedi néki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal: ez hiábavalóság és gonosz nyavalya! 3Ha száz gyermeket szül is valaki, és sok esztendeig él, úgy hogy az ő esztendeinek napja sok, de az ő lelke a jóval meg nem elégszik, és nem lesz temetése néki: azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek, (Ésa 14,19.20; Jer 22,19) 4Mert hiábavalóságra jött, setétségben megy el, és setétséggel fedeztetik be neve, (Préd 5,17) 5A napot sem látta és nem ismerte; tűrhetőbb ennek állapotja, hogynem amannak. (Jób 3,16) 6Hogyha kétezer esztendőt élt volna is, és a jóval nem élt: avagy nem ugyanazon egy helyre megy-é minden? (Zsolt 89,49; Zsid 9,27) 7Az embernek minden munkája szájáért van; mindazáltal az ő kívánsága be nem telik. 8Mert miben különbözik a bölcs a bolondtól, és miben a szegény, a ki az élők előtt járni tud? (Préd 22,16; Jób 18,17-21) 9Jobb, a mit ember szemmel lát, hogynem a lélek kivánsága; ez is hiábavalóság és a léleknek gyötrelme! 10Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, a ki hatalmasb nálánál. (Jób 9,2.3.14.19.32) 11Mert van sok beszéd, a mely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek abban? 12Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt? (Zsolt 144,4) 7 1Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál. (Péld 22,1) 2Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról. (Préd 9,12.17.21;10,4;5,25) 3Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív. (2Kor 7,10.11) 4A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában. 5Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését. (Zsolt 141,5) 6Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság! (Zsolt 58,10) 7Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs embert is, és az elmét elveszti az ajándék. (Préd 5,26) 8Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tűrő, hogynem a kevély. 9Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik. 10Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségből származik az ilyen kérdés. (Jer 48,37.38; Ezék 7,18) 11Jó a bölcseség az örökséggel, és előmenetelökre van az embereknek, a kik a napot látják. 12Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, és a gazdagságnak árnyéka alatt egyformán nyugszik az ember! de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az ő urainak. (Péld 13,14) 13Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit ő görbévé tett? (Jer 48,5.34) 14A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, a mi reá következik. (Ésa 45,7) 15Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az ő igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki az ő életének napjait meghosszabbítja az ő gonoszságában. (Zsolt 63,4-17) 16Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet? (Róm 12,3.16) 17Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg időd előtt? 18Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektől megszabadul! 19A bölcseség megerősíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak. 20Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék. (1Kir 8,46.1Ján;1,8) 21Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged. 22Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek. (Mik 5,3.4; Ésa 9,7) 23Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. Mikor azt gondolám, hogy bölcs vagyok, én tőlem a bölcseség távol vala. (Jer 48,29-31) 24Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt? 25Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát. 26És találtam egy dolgot, mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól. (Péld 5,4;6,26;22,14) 27Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést, (Ámós 5,17) 28A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam. 29Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást. (1Móz 1,27) 8 1Kicsoda hasonló a bölcshöz, és ki tudja a dolgok magyarázatát? Az embernek bölcsesége megvilágosítja az ő orczáját; és az ő ábrázatjának erőssége megváltozik. (Péld 16,22) 2Én mondom, hogy a királynak parancsolatját meg kell őrizni, és pedig az Istenre való esküvés miatt. (Péld 24,21) 3Ne siess elmenni az ő orczája elől, ne állj rá a gonosz dologra; mert valamit akar, megcselekszi. 4Mivelhogy a király szava hatalmas; és kicsoda merné néki ezt mondani: mit mívelsz? 5A ki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind időt, mind ítéletet; (Róm 13,3) 6Mert minden akaratnak van ideje és ítélete; mert az embernek nyomorúsága sok ő rajta; 7Mert nem tudja azt, a mi következik; mert ki mondja meg néki, mimódon lesz az? (Jóel 4,12.13; Jel 14,15) 8Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él. (Zsid 9,27; Jób 14,5) 9Mindezt láttam, és megfigyeltem minden dolgot, a mely történik a nap alatt, oly időben, a melyben uralkodik az ember az emberen maga kárára. 10És azután láttam, hogy a gonoszok eltemettettek és nyugalomra mentek; viszont a szent helyről kimentek, és elfelejttettek a városban olyanok, a kik becsületesen cselekedtek. Ez is hiábavalóság! 11Mivelhogy hamar a szentenczia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve ő bennök, hogy gonoszt cselekedjenek. (Zsolt 10,6.7) 12Bár meghosszabbítja életét a bűnös, a ki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélőknek lészen jól dolgok, a kik az ő orczáját félik; (Péld 1,33; Ésa 3,10.11) 13A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az ő életét, olyan lesz, mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orczáját. (Jób 20,5.28) 14Van hiábavalóság, a mely e földön történik; az, hogy vannak oly igazak, a kiknek dolga a gonoszoknak cselekedetei szerint lesz; és vannak gonoszok, a kiknek dolga az igazaknak cselekedetei szerint lesz; mondám, hogy ez is hiábavalóság. 15Annakokáért dicsérem vala én a vígasságot, hogy nincsen embernek jobb e világon, hanem hogy egyék, igyék és vígadjon; és ez kisérje őt munkájában az ő életének napjaiban, a melyeket ád néki Isten a nap alatt. (Préd 5,18) 9 1Mikor adám az én szívemet a bölcseségnek megtudására, és hogy megvizsgáljak minden fáradságot, a mely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal az emberek szeme álmot nem lát): 2Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, a mely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sőt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére. 3Mert mindezt szívemre vettem, és pedig azért, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak és bölcsek és azoknak minden cselekedetei Isten kezében vannak; szeretet is, gyűlölet is, nem tudják az emberek, mind ez előttük van. 4Minden olyan, hogy mindenkit érhet, egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak, mind annak, a ki áldozik, mind a ki nem áldozik, úgy a jónak, mint a bűnösnek, az esküvőnek úgy, mint a ki féli az esküvést. 5Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlő szerencséjök van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjökben minden bolondság van, a míg élnek, azután pedig a halottak közé mennek. 6Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán. 7Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett. (Ezék 39,4.17; Jer 7,33;12,9; Jel 19,17) 8Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik. 9No azért egyed vígassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid! (Zsolt 18,11;104,3; Dán 7,13;Máté 24,30; Jel 1,7;14,14) 10A te ruháid mindenkor legyenek fejérek, és az olaj a te fejedről el ne fogyatkozzék. 11Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt. 12Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy. 13Fordítván magamat látám a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek. 14Mert nem is tudja az ember az ő idejét; mint a halak, melyek megfogatnak a gonosz hálóban, és mint a madarak, melyek megfogatnak a tőrben, miképen ezek, azonképen megfogatnak az emberek fiai a gonosznak idején, mikor az eljő reájok hirtelenséggel. 15Ezt is bölcseségnek láttam a nap alatt, és ez én előttem nagy volt. 16Tudniillik, hogy egy kicsiny város volt, és abban kevés ember volt, és eljött az ellen hatalmas király, és azt körülvette, és az ellen nagy erősségeket épített. 17És találtatott abban egy szegény ember, a ki bölcs volt, és az ő bölcseségével a várost megszabadította; de senki meg nem emlékezett arról a szegény emberről. (Péld 21,22) 18Akkor én azt mondám: jobb a bölcseség az erősségnél; de a szegénynek bölcsesége útálatos, és az ő beszédit nem hallgatják meg. (Préd,9 16. 17.) 19A bölcseknek nyugodt beszédét inkább meghallgatják, mint a bolondok közt uralkodónak kiáltását. 20Jobb a bölcsesség a hadakozó szerszámoknál; és egy bűnös sok jót veszt el. (Préd,9 17.) 21A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; azonképen hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság. (Zak 10,4.1Sám;14,38; Bir 20,2) 22A bölcs embernek szíve az ő jobbkezénél van; a bolondnak pedig szíve balkezénél. (Préd 28,8; Péld 26,11) 23A bolond, mikor az úton jár is, az ő elméje hiányos, és mindennek hirdeti, hogy ő bolond. (Préd 9,15) 10 1Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít. 2Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, a mely a fejedelemtől származik. 3Hogy a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony sorsban ülnek. (5Móz 6,13) 4Láttam, hogy a szolgák lovakon ültek; a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák. (Malak 1,11) 5A ki vermet ás, abba beesik; és a ki a gyepűt elhányja, megmarja azt a kígyó. (Zsolt 7,16; Péld 26,27;28,10) 6A ki a köveket helyökből kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; a ki hasogatja a fát, veszedelemben forog a miatt. (Zsolt 87,4) 7Ha a vas megtompul, és annak élit meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcseség pedig minden dolognak eligazítására nagy előmenetel. (Zak 14,21) 8Ha megharap a kígyó, a míg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak. 9A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik őt. 10Az ő szája beszédinek kezdete bolondság, és az ő szája beszédinek vége gonosz balgatagság. (1Móz 12,23; Ésa 2,4) 11És a bolond szaporítja a szót, pedig nem tudja az ember, a mi következik, és a mi utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki? 12A bolondnak munkája elfárasztja őt, mert a városba sem tud menni. (2Kir 1,8; Zsid 11,37) 13Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermek; és a te fejedelmid reggel esznek. (Ésa 3,5.6) 14Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmid idejében esznek a testnek erejéért és nem az italért. (Préd 3,18) 15A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház. (Préd 30,2;31,4; Hós 12,1) 16Vígasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vídámítja meg az élőket: és a pénz szerzi meg mindezeket. (Zsolt 104,15) 17Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet. 11 1Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap mulva megtalálod azt. (Préd 33,1) 2Adj részt hétnek vagy nyolcznak is; mert nem tudod, micsoda veszedelem következik a földre. (Zsolt 112,9) 3Mikor a sűrű fellegek megtelnek, esőt adnak a földre; és ha leesik a fa délre vagy északra, a mely helyre leesik a fa, ott marad. (Jób 7,3) 4A ki a szelet nézi, nem vet az; és a ki sűrű fellegre néz, nem arat. (2Sám 1,21; Jer 51,11) 5Miképen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképen nem tudod az Istennek dolgát, a ki mindeneket cselekszik. 6Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet; mert nem tudod, melyik jobb, ez-é vagy amaz, vagy ha mind a kettő jó lesz egyszersmind. 7Valóban, édes a világosság és jó a mi szemeinkkel néznünk a napot. 8Mert ha sok esztendeig él is az ember, mindazokban örvendezzen; és megemlékezzék a setétségnek napjairól, mert az sok lesz. Valami eljövendő, mind hiábavalóság. (Préd 12,3) 12 1Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von! (Préd,12 16.) 2Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság. (1Móz 25,14.1Krón;1,30) 3És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket! 4A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után. 5Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők. (Bir 8,5; Jób 6,19.20) 6És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok. 7Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók. (Jer 9,17.18) 8Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba, (Préd 10,19)

KNB SZIT STL BD RUF KG