²»Minden hiúság, mondja a Prédikátor,
csupa hiúság, minden csak hiúság!

³Mi haszna az embernek minden vesződségéből,
amellyel bajlódik a nap alatt?«

⁴Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik,
a föld pedig mindig megmarad.

⁵A nap felkel és lenyugszik,
majd visszasiet helyére, s ott újra felkel.

⁶Dél felé kerül, majd északra fordul,
mindent bejárva körben kering a szél,
és visszatér körforgásában.

⁷A folyók mind a tengerbe ömlenek,
s a tenger mégsem árad meg,
a helyre, ahonnan a folyók elindulnak,
visszatérnek, hogy újra folyjanak.

⁸A dolgok megannyian fárasztanak,
úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani.
A szem nem tud jóllakni látással,
s a fül nem tud betelni hallással.

⁹Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz.
Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik,

¹⁰és semmi sem új a nap alatt.
Senki sem mondhatja: »Íme, ez új!«
Mert megvolt az már azokban az időkben,
amelyek előttünk elmúltak.

¹¹Nem gondolnak az emberek az elmúltakra,
s a jövendőre sem gondolnak majd,
akik még később lesznek.

¹²Én, a Prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben, ¹³és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele. ¹⁴Láttam mindazt, ami a nap alatt végbemegy, és íme: mindez csak hiúság és szélkergetés. ¹⁵Ami görbe, azt bajos egyenessé tenni, s a fonákságoknak nincsen számuk.
¹⁶Így szóltam, és ezt mondtam magamban: »Íme, naggyá lettem, túltettem bölcsességben mindenkin, akik előttem voltak Jeruzsálemben, és szívem sok bölcsességet és tudományt sajátított el.« ¹⁷Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot, de meggyőződtem, hogy ez is csak vesződség és szélkergetés,

¹⁸mert ahol sok a bölcsesség, ott sok a bosszúság,
s aki a tudást gyarapítja, a szenvedést is növeli.

2 ¹Azt mondtam magamban: »Megyek és átadom magamat a gyönyörnek, és élvezem azt, ami kellemes!« De láttam, hogy ez is csak hiúság!

²A nevetésről megállapítottam, hogy »esztelenség«,
a gyönyörnek pedig azt mondtam: »Miért bolondulsz hiába?«

³Azt gondoltam magamban: elvonom a bort testemtől, a szívemet pedig a bölcsességre adom. Elkerülöm a balgaságot, amíg csak meg nem látom, jó-e így tenni az emberek fiainak a nap alatt, ameddig életüknek kevés napja tart. ⁴Nagy dolgokat alkottam: palotákat építettem magamnak és szőlőket ültettem. ⁵Kerteket és ligeteket rendeztem be, és mindenféle gyümölcsfát ültettem azokban. ⁶Tavakat létesítettem magamnak, hogy megöntözzem a sarjadó erdőt. ⁷Rabszolgákat és rabnőket vásároltam, és sok házinépet tartottam; marhacsordáim és nagy juhnyájaim voltak, több, mint bármelyik elődömnek Jeruzsálemben. ⁸Ezüstöt és aranyat gyűjtöttem magamnak, királyok és tartományok gazdagságát; énekeseket, énekesnőket és az emberek fiainak gyönyörűségét: serlegeket, boroskancsókat szereztem magamnak. ⁹Felülmúltam gazdagsággal minden elődömet Jeruzsálemben, és a bölcsesség is megmaradt velem. ¹⁰Amit csak szemem megkívánt, nem tagadtam meg tőle; nem vontam meg szívemtől semmiféle gyönyörűséget, és annak élvezetét sem, amit előkészítettem. Azt tartottam osztályrészemnek, ha fáradságom hasznát veszem. ¹¹Amikor azonban néztem műveimet, valahányat kezem alkotott, és a fáradságot, amellyel oktalanul törtem magamat, láttam, hogy az egész csak hiúság és szélkergetés, és nincs maradandó a nap alatt.
¹²Akkor áttértem arra, hogy szemléljem a bölcsességet, s az esztelenséget és a balgaságot. »Mit tesz az ember – kérdeztem –, aki követi a királyt? Azt, amit őelőtte is tettek.« ¹³És láttam, hogy a bölcsesség előnyösebb ugyan a balgaságnál, akárcsak a világosság a sötétségnél.

¹⁴»A bölcsnek ugyanis szeme van a fején,
a balga pedig sötétben jár.«
De láttam azt is,
hogy egy véget ér mind a kettő.

¹⁵Erre azt mondtam magamban: »Ha a balga vége engem is utolér, mi hasznát látom annak, hogy én jobban törekedtem a bölcsességre?« Azt mondtam magamban: Rájöttem arra, hogy ez is csak hiúság! ¹⁶Mert a bölcsnek emlékezete éppúgy nem marad meg örökké, mint a balgáé, mivel a jövőben egyképpen borít mindent a feledés. A bölcs meghal éppúgy, mint a balga!
¹⁷Meguntam tehát életemet, mert láttam, hogy rossz minden a nap alatt; az egész csak hiúság és szélkergetés! ¹⁸Megvetettem minden igyekvésemet, amellyel a nap alatt oly nagyon fáradoztam, mert olyan utódom lesz, ¹⁹akiről azt sem tudom, hogy bölcs lesz-e, vagy balga. És mégis ő rendelkezik majd a fáradságommal, amellyel vesződtem és szorgoskodtam. Nemde, ez is csak hiúság! ²⁰Ezért abbahagytam, és a szívem lemondott arról, hogy a nap alatt tovább fáradozzon; ²¹hisz megesik, hogy valaki bölcsességgel, okosan és sikerrel végzi munkáját, azután keresetét átengedi olyannak, aki mit sem fáradt. Ez is hiúság, sőt nagy baj!
²²Mert mi haszna van az embernek minden fáradságából és a szíve gondjából, amellyel emészti magát a nap alatt? ²³Minden napja csupa szenvedés és bosszúság, és szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Nemde, ez is csak hiúság?
²⁴Nem marad egyéb jó az embernek, mint enni, inni és fáradsága mellett lelkét jól tartani. Ez is Isten kezéből érkezik. ²⁵Mert ki tud enni és élvezni őnélküle? ²⁶Mert annak, aki kedves előtte, Isten bölcsességet ad, tudást és örömet; a bűnösnek pedig azt a gyötrelmet és hiábavaló gondot adja, hogy gyűjtsön és halmozzon, és később olyannak juttassa, aki kedves Isten előtt. De ez is csak hiúság és szélkergetés.
3 ¹Mindennek megvan a maga órája,
és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében.

²Ideje van a születésnek és ideje a halálnak,
ideje az ültetésnek és ideje a kiszakításnak.

³Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak,
ideje a lebontásnak, és ideje az építésnek.

⁴Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek,
ideje a gyásznak, és ideje a táncnak.

⁵Ideje van a kő szétdobálásának, és ideje a kő összeszedésének,
ideje az ölelkezésnek, és ideje az ölelkezéstől való tartózkodásnak.

⁶Ideje van a keresésnek, és ideje az elveszítésnek,
ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.

⁷Ideje van az eltépésnek, és ideje az összevarrásnak,
ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.

⁸Ideje van a szeretetnek, és ideje a gyűlölködésnek,
ideje a háborúnak, és ideje a békének.

⁹Mi haszna van az embernek a fáradságából?

¹⁰Néztem azt a vesződséget, amelyet Isten az emberek fiainak adott, hogy azzal bajlódjanak. ¹¹Mindent úgy alkotott, hogy helyes legyen a maga idejében. A jövőt is beléjük helyezte. Csakhogy az ember nem tudja kifürkészni Isten művét, amelyet létrehoz kezdettől fogva mindvégig. ¹²Úgy találtam tehát, hogy nem tehet jobbat az ember, mint hogy örvendezzen és gyönyörködjön, amíg élete tart. ¹³Az emberek ugyanis mindnyájan, akik esznek, isznak és fáradságuk mellett a jót élvezik, Isten ajándékát veszik. ¹⁴Megismertem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökre úgy marad: nem lehet ahhoz hozzáadni, sem abból elvenni. Isten pedig azért tett így, hogy féljék őt. ¹⁵Ami történt, régen is megtörtént, és ami lesz, az is megesett már, és Isten megújítja azt, ami elmúlt.
¹⁶Láttam továbbá a nap alatt: hogy az ítélet helyén gonoszság, és az igazság helyén igaztalanság van. ¹⁷Azt mondtam magamban: »Az igazat is, a bűnöst is megítéli Isten, mivel mindennek eljön később az ideje.«
¹⁸Ezt mondtam magamban az emberek fiairól: Isten bebizonyítja róluk és megmutatja, hogy olyanok, mint az állatok. ¹⁹Hiszen az ember vége olyan, mint az állatoké, és mindegyikükre ugyanaz a sors várakozik: amint az ember meghal, úgy halnak meg azok is. Mindegyikben egyforma az éltető lehelet, és az embernek nincs többje, mint az állatnak, hiszen minden csak hiúság!

²⁰Minden egy helyre vándorol,
valamennyien porból lettek
és a porba térnek vissza.

²¹Ki tudja, vajon Ádám fiainak éltető lehelete felfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé száll-e? ²²Úgy találtam tehát, hogy nincs jobb az embernek, mint hogy örvendjen cselekedeteinek, mert ez az osztályrésze. Ugyan ki adja neki tudtul, mi lesz majd utána?
4 ¹Másfelől pedig láttam mindazt az elnyomást, amely a nap alatt végbemegy, és az ártatlanok könnyeit, és hogy senki sincs, aki őket vigasztalja, s nem állhatnak ellen azok erőszakosságának, mivel nincs, aki könyörüljön rajtuk. ²Az elhunytakat magasztaltam hát inkább, mint az élőket. ³De mindkettőnél boldogabbnak ítéltem azt, aki meg sem született, és meg sem látta a gonoszságokat, amelyek a nap alatt végbemennek.
⁴Aztán láttam az emberek minden munkáját, és észrevettem, hogy az iparkodás is alkalmul szolgál a másik irigykedésére. Ez is hiúság tehát és szélkergetés.

⁵A balga pedig egymásba kulcsolja kezét,
a saját húsát éli fel, és így szól:

⁶»Jobb egy marék nyugalomban,
mint két tele marok fáradság és szélkergetés mellett.«

⁷Majd tovább tűnődve egy másik hiúságot találtam a nap alatt: ⁸Van olyan, aki egyedül áll, és nincsen vele más: sem fia, sem testvére nincsen, és mégis fárad szüntelen, és szeme nem tud jóllakni a gazdagsággal. Mégsem jut eszébe, hogy azt mondja: »Kiért is fáradok és vonom meg magamtól azt, ami jó?« Ez is hiúság és hálátlan gyötrődés! ⁹Jobb tehát, ha ketten vannak együtt, mintha egy van egyedül, mert társaságukból hasznuk van. ¹⁰Ha egyikük elesik, a másik felsegíti. De jaj a magányosnak, mert ha elesik, nincs, aki felemelje! ¹¹És ugyanígy: ha ketten hálnak együtt, egymást melengetik; de hogyan melegedjék, aki egymagában van? ¹²Ha eggyel el is lehet bánni, ketten azonban ellenállnak neki; a hármas kötél pedig el nem szakad egyhamar.

¹³Jobb a szegény és bölcs ifjú,
az öreg és balga királynál,
aki nem tud eléggé óvatos lenni.

¹⁴Mert van olyan is néha, aki a tömlöcből és a láncokból is feljut a trónra; mást pedig, aki fejedelemségben született, szűkölködés emészt. ¹⁵Minden élőt, aki a nap alatt jár, ott láttam a másiknak, az ifjúnak oldalán, amikor helyébe lépett. ¹⁶Végtelen volt a száma mindazon népnek, amely előtte volt. De a később élők nem találják benne örömüket, mivel ez is csak hiúság és szélkergetés.
¹⁷Vigyázz a lábadra, amikor az Isten házába mégy! Azért járulj eléje, hogy engedelmes légy; mert sokkal többet ér az engedelmesség a balgák áldozatainál, akik észre sem veszik, ha rosszul végeznek valamit.
5 ¹Ne légy száddal elhamarkodott, és ne siessen szíved, hogy kimondd Isten színe előtt a szót, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön; ezért kevésbeszédű légy!

²A sok gondot álmok követik,
és a sok szóbeszédben balgaság van.

³Ha fogadtál valamit Istennek, ne késs azt megadni, mert nem tetszik neki a meg nem tartott, felelőtlen ígéret. Bármit fogadsz is, add meg! ⁴Sokkal jobb nem tenni fogadást, mintsem megfogadni valamit, és az ígéretet nem teljesíteni. ⁵Ne engedd, hogy szád bűnbe vigyen téged, és ne mondd Isten küldöttje előtt: »Nem gondoltam meg!«, hogy Isten beszéded miatt haragra ne gerjedjen, és meg ne hiúsítsa kezed minden munkáját. ⁶Mert ahol sok az álom, sok a hiúság is, és sok a szóbeszéd; te pedig féld az Istent!
⁷Ha látod, hogy elnyomják a szegényeket, tiporják a törvényt, és felforgatják a jogot a tartományban, ne csodálkozz rajta, hiszen az egyik nagy ember fölött van egy másik nagy ember, és fölöttük vannak mások, akik még nagyobbak. ⁸Legfelül pedig a király parancsol az egész alatta levő országnak.
⁹Aki pénzre éhes, nem telik be pénzzel, s aki szereti a gazdagságot, nem veszi annak hasznát; ez is csak hiúság! ¹⁰Ahol nagy a vagyon, sokan vannak, akik fogyasztják, és mi egyéb haszna van birtokosának, mint hogy a gazdagságot szemével nézheti!

¹¹Édes az álom a munkásnak,
akár keveset eszik, akár sokat,
a gazdagot ellenben bősége
nem engedi nyugodtan aludni.

¹²Van még egy keserves nyomorúság, amelyet a nap alatt láttam: a gazdagság, amelyet birtokosa a saját vesztére tartogat. ¹³Az ilyennek vagyona ugyanis nagy csapás folytán tönkremegy, és ha fia született, az végső ínségre jut. ¹⁴Amint mezítelenül jött ki anyja méhéből, úgy megy el innen, és semmit sem visz magával abból, amit fáradsággal szerzett. ¹⁵Már az is keserves nyomorúság, hogy amint jött, úgy is kell elmennie. Mit használ tehát neki, hogy szelet hajszolt? ¹⁶Hozzá még az, hogy élete minden napján sötétben költi el ételét, sok gondban, nyomorúságban és bánatban.
¹⁷Azt találtam tehát helyesnek, hogy mindenki egyék, igyék, és élvezze az örömet fáradsága mellett, amellyel a nap alatt küszködik élete megszámlált napjain, amelyeket Isten neki adott, mivel ez jutott neki osztályrészül. ¹⁸Sőt, ha Isten bárkinek vagyont és kincset ad, és megengedi, hogy kivegye a részét belőle, élvezze és gyönyörűségét találja fáradsága gyümölcsében, ez Isten ajándéka. ¹⁹Nem gondol ugyanis az ilyen sokat élete napjaival, mert Isten a szívét a gyönyörökkel tölti el.
6 ¹Van más baj is, amelyet a nap alatt észleltem, és amely az embert gyakran sújtja: ²az olyan ember, akinek Isten gazdagságot, kincset, megbecsülést adott, úgyhogy semmi sem hiányzik neki mindabból, amit kíván, de Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen emészti meg azt; ez is hiúság és gonosz csapás!
³Lehet valakinek akár száz gyermeke, és megérhet még oly sok esztendőt is, lehetnek élete napjai még olyan számosak is, ha ő maga nem élvezi a javait, és tisztes temetése sincsen, akkor azt mondom róla: »Az elvetélt magzat boldogabb nála!« ⁴Mert az hiába jött a világra, és elmegy a sötétségbe, a nevét a feledés eltörli, ⁵a napot nem látta, és nem ismerte a különbséget a jó és a rossz között.
⁶Még ha kétezer esztendeig élt volna is, de a jót nem élvezte: nemde egy helyre sietnek mindnyájan!

⁷»Az ember minden fáradsága csak szájáért volt,
de vágyát mégsem tudta kielégíteni.«

⁸Mivel van többje a bölcsnek a balgánál? És mivel a szegénynek, aki ért ahhoz, miként kell az élők előtt járnia? ⁹Jobb meglátni azt, amit kívánsz, mint vágyódni az után, amit nem ismersz; de ez is csak hiúság és szélkergetés! ¹⁰Ami van, azt már régen néven szólították, és tudjuk, hogy csak ember az, és nem tud perbe szállni a nála hatalmasabbal.
¹¹Sok szóbeszéd van, amely csak szaporítja az üres vitát. ¹²Mi szüksége van az embernek, hogy firtassa azt, ami nagyobb nála, amikor nem tudja, mi szolgál javára életében, zarándoksága megszámlált napjain az időben, amely elmúlik, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul neki, mi lesz majd ezután a nap alatt?
7

¹Jobb a jó név az illatos olajnál,
s a halál napja a születés napjánál.

²Jobb a gyásznak házába menni,
mint a lakoma házába térni,
mert az minden embert a közös végre figyelmeztet,
s az élő ott megszívleli a jövőt.

³Jobb a komorság a nevetésnél,
mert az arc szomorúságától javul a bűnös lelke.

⁴Ott a bölcsek szíve, ahol gyász van,
a balgák szíve pedig ott, ahol öröm lakik.

⁵Jobb a bölcsnek feddését hallani,
mint a hízelgő balgák énekét hallgatni.

⁶Mert amilyen az égő tövis ropogása az edény alatt,
olyan az oktalan kacagása! Ez is csak hiúság!

⁷A zsarolás a bölcset balgává teszi,
s az ajándék megrontja a szívet.

⁸»Jobb a dolog vége az elejénél,
jobb a türelmes a kevélynél.«

⁹Ne légy hirtelen a bosszúságra, mert a bosszúság a balgák keblében lakik. ¹⁰Ne mondd: »Miért van az, hogy azelőtt jobb idők jártak, mint most?« Mert balga az ilyen kérdés!
¹¹Jobb a bölcsesség a vagyonnál, és nagyobb előny azoknak, akik a napot látják. ¹²Mert amint megoltalmaz a bölcsesség, ugyanúgy megoltalmaz a pénz is; a tudomány és a bölcsesség mégis hasznosabb, mert életet ad a birtokosának. ¹³Szemléld Isten művét, hogy senki sem tudja egyenessé tenni, amit görbének alkotott! ¹⁴A jólét napjain élvezd a jót, a balsors napján pedig gondold meg, hogy ezt is, mint azt, Isten alkotta, azért, hogy az embernek ne lehessen jogos panasza ellene.
¹⁵Hívságos napjaim folyamán ezeket is láttam: Van igaz ember, aki igazvolta mellett is tönkremegy, és van bűnös, aki gonoszsága mellett is sokáig él.

¹⁶Ne akarj túlságosan igaz
és a kelleténél bölcsebb lenni,
hogy balgává ne légy!

¹⁷Ne légy szerfelett gonosz,
és ne légy ostoba,
hogy meg ne halj időd előtt!

¹⁸Jó, ha megőrzöd, amid van; de a többiről se vedd le kezedet, mert aki féli Istent, nem hanyagol el semmit.
¹⁹A bölcsesség több erőt ad a bölcsnek, mint a város tíz hatalmassága. ²⁰Mert nincs a földön igaz ember, aki jót tenne, és ne vétkeznék. ²¹Ne is ügyelj minden szóbeszédre, hogy meg ne halld, hogyan átkoz téged a szolgád, ²²hiszen magadban jól tudod, hogy te is gyakran átkoztál másokat.
²³Mindezt megtapasztaltam bölcsességben, s azt mondtam: »Bölcs akarok lenni!« De a bölcsesség messzire távozott tőlem, ²⁴még messzebbre, mint azelőtt volt, mert igencsak mély az! Ki tudná megtalálni? ²⁵Mindent megvizsgáltam elmémmel, hogy megismerjem, kikémleljem, hogy felkeressem a bölcsességet és a tudást, és hogy felismerjem a balga gonoszságát és a dőrék tévelygését. ²⁶Úgy találtam, hogy még a halálnál is keserűbb az asszony, aki olyan, mint a vadász csapdája: háló a szíve, karjai bilincsek. Aki Isten előtt kedves, megmenekül tőle, a bűnös azonban beleakad. ²⁷Lám, ezt találtam, mondja a Prédikátor, amikor az egyik dolgot a másikkal összevetettem, hogy eljussak a tudáshoz,

²⁸amelyet lelkem folyton keresett, de meg nem talált:
Embert ezer között egyet találtam,
de asszonyt ugyanannyi között egyet sem találtam!

²⁹Csak azt találtam,
hogy Isten az embert igaznak alkotta,
de az beleártotta magát mindenféle mesterkedésbe.

8

¹Ki olyan, mint a bölcs,
és ki találja meg a dolgok nyitját?
Az ember bölcsessége derűssé teszi arcát,
és meglágyítja a vonások keménységét.

²Azt mondom: Figyelj a király szájára, s az Istennek tett eskü parancsára! ³Ne siess, hogy a színe elől eltávozz! Ne tarts ki veszett ügy mellett, mert ő mindent megtesz, amit csak akar, ⁴mivel a király szava hatalommal teljes, és ki mondhatná neki: »Miért teszed?«
⁵Aki megtartja a parancsot, nem tapasztal rosszat, a bölcsnek szíve pedig tudja, hogy eljön a számadás ideje. ⁶Mert minden dolog számára van idő és ítélet, csakhogy súlyosan nehezedik az emberre a baj. ⁷Nem tudja ugyanis, mi fog még történni, és nincs, aki megmondja neki, miként lesz majd. ⁸Nincs az ember hatalmában, hogy visszatartsa éltető leheletét, nincs a halál napján hatalma, és nincs a háború idején felmentés, s a gonoszság nem menti a gonoszt.
⁹Mindezt láttam, amikor figyelmemet mindazokra a dolgokra irányítottam, amelyek a nap alatt végbemennek, amikor ember embertársa fölött, annak kárára uralkodik. ¹⁰Láttam továbbá, hogy díszes temetésben részesültek gonoszok, akik életükben is a szent helyen voltak, és magasztalták őket a városban, mintha cselekedeteik igazak lettek volna. – Az is hiúság, ¹¹hogy nem mondják ki az ítéletet a gonosz fölött tüstént, ezért az emberek fiai a gonoszságot minden félelem nélkül cselekszik, ¹²mivel a bűnös, aki a rosszat százszor is elköveti, sokáig marad életben irgalmasságból. Azt is tudom azonban, hogy az istenfélők, akik az ő színétől félnek, jól járnak, ¹³és hogy nem lesz jó sora a gonosznak. Napjai nem hosszabbodnak meg, hanem, mint az árnyék, úgy múlnak el azok, akik az Úr színétől nem félnek. – ¹⁴Van még egy hiúság, amely a földön adódik: Vannak igazak, akiket bajok érnek, mintha a gonoszok tetteit cselekednék, és vannak gonoszok, akik biztonságban vannak, mintha az igazak cselekedetei náluk volnának. Megállapítottam, hogy ez is hiúság! ¹⁵Dicsértem ezért az örömet, mivel az embernek úgysincs egyéb java a nap alatt, minthogy egyék, igyék és örvendezzen. A fáradsága mellett hadd kísérje őt legalább ez élete napjain, amelyeket Isten adott neki a nap alatt.
¹⁶Amint elmémet arra irányítottam, hogy megismerjem a bölcsességet, és szemléljem a hajszát, amely a földön végbemegy, úgyhogy sem nappal, sem éjjel nem jön álom az ember szemére, ¹⁷akkor Isten egész művét illetően azt láttam, hogy az ember nem tud annak végére járni, ami a nap alatt történik. Minél többet fárad az ember a keresésben, annál kevésbé tudja megtalálni, és ha a bölcs azt hiszi is, hogy tudja, mégsem jön a nyitjára.
9 ¹Mindezt forgattam szívemben, hogy jól megértsem: Az igazak és a bölcsek, s az ő cselekedeteik Isten kezében vannak, és mégsem tudja az ember, vajon szeretetet érdemel-e, vagy gyűlöletet.

²Minden, ami előttük van, hiúság,
mert mindenkire egy sors vár:
az igazra éppúgy, mint a gonoszra,
a jóra ugyanúgy, mint a rosszra,
a tisztára éppúgy, mint a tisztátalanra;
arra, aki áldoz, és arra, aki az áldozatokat megveti;
a jóra ugyanúgy, mint a bűnösre,
s a hamisan esküvőre éppúgy, mint arra, aki igaz esküt tesz.

³Mindabban, ami a nap alatt végbemegy, az a legrosszabb, hogy egy sors vár mindenre, ezért az emberek fiainak szíve betelik rosszasággal és megvetéssel, amíg élnek, utána pedig az alvilágba vezet az út. ⁴Senki sincs, aki örökké élne, s aki ebben bizakodhatna. Többet ér az élő kutya a kimúlt oroszlánnál. ⁵Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmiről sem tudnak többé, és jutalmuk sincs többé, mert emlékük feledésbe merül. ⁶A szeretet éppúgy, mint a gyűlölet és az irigység, akkor már egyaránt elmúlt, és nincs részük e világban, s abban, ami a nap alatt végbemegy.

⁷Rajta tehát! Edd jóízűen kenyeredet,
és idd jó kedvvel borodat,
mert tetteid elnyerték Isten tetszését!

⁸Legyenek ruháid mindenkor fehérek,
és ne hiányozzék az olaj fejedről!

⁹Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hívságos életed minden napján, amely neked a nap alatt jutott – összes hívságos napodon –, mivel ez a te részed az életben azon fáradság mellett, amellyel a nap alatt vesződsz. ¹⁰Amit kezed megtehet, vidd véghez serényen, mert sem cselekvés, sem tervezgetés, sem bölcsesség, sem tudás nincs az alvilágban, ahová sietsz!
¹¹Másfelől pedig láttam a nap alatt, hogy nem a fürgéké a haladás, és nem a hősöké a győzelem. Nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság; nem a hozzáértőké a kegy, hanem az idő és a véletlen éri utol mindnyájukat. ¹²Az ember nem ismeri saját végét, hanem mint a halak, amelyeket megfog a horog, és mint a madarak, amelyeket foglyul ejt a tőr, úgy kerülnek kelepcébe az emberek a baj idején, amikor az hirtelen rájuk szakad.
¹³Ezt a bölcsességet is láttam a nap alatt, és igen nagynak ítéltem: ¹⁴Volt egy kis város, és abban csak kevés férfi. Egy hatalmas király felvonult ellene, bekerítette, és erősségeket épített körös-körül, úgyhogy teljessé lett a megszállás. ¹⁵Volt benne egy szegény és bölcs férfi, s az bölcsességével megmentette a várost – de senki sem emlegeti már azt a szegény férfit.

¹⁶És azt mondtam: Többet ér a bölcsesség az erőnél,
akkor miért nézik le mégis a szegény ember bölcsességét,
és miért nem hallgatnak szavára?

¹⁷Inkább kell hallgatni a bölcsek csendes szavára,
mint a balgák vezérének kiabálására.

¹⁸Többet ér a bölcsesség a háború fegyvereinél,
de aki csak egyben vét is, számos jónak megrontója.

10

¹Az elhullott legyek tönkreteszik a kenet illatát,
bölcsességnél és dicsőségnél erősebb
egy csipetnyi s ideig való balgaság.

²A bölcsnek szíve jobbra tart,
a balga szíve pedig balra.

³A balga, amikor úton van, mivel ő esztelen, mindenkit ostobának gondol.
⁴Ha az uralkodó haragra gerjed ellened, el ne hagyd a helyedet, mivel a higgadtság nagy hibát is helyrehoz.
⁵Van egy baj, amelyet a nap alatt láttam, mely tévedés a fejedelem részéről: ⁶Balga ember magas méltóságba jut, előkelők pedig alacsony sorban ülnek. ⁷Szolgákat láttam lóháton, fejedelmek pedig gyalog jártak, mintha szolgák volnának.

⁸Aki vermet ás, beleesik abba,
aki sövényt bont, megmarja a kígyó!

⁹Aki követ fejt, megsérül attól,
aki fát vág, megsebesül általa.

¹⁰Ha a vas elcsorbul, és nem olyan, mint azelőtt, hanem életlen, sok munkával kell megélesíteni; a bölcsesség is a serénység nyomában jár.
¹¹Mint amikor titokban marna meg a kígyó, semmivel sem különb az, aki titkon rágalmaz.

¹²A bölcs szájának szava csupa kedvesség,
a balgát pedig ajka romlásba dönti;

¹³beszédének eleje dőreség,
és szája szavának eredménye gonosz tévedés.

¹⁴A balga szaporítja a szót: »Az ember nem tudja, mi volt előtte, és hogy mi lesz utána, ki mondhatná meg neki?«

¹⁵A munka kimeríti a balgákat,
úgyhogy még a városba sem tudnak eltalálni.

¹⁶Jaj neked, ország, amelynek gyermek a királya,
s amelynek főurai már reggel lakmároznak!

¹⁷De boldog az ország, amelynek királya szabad ember,
és főurai kellő időben étkeznek,
táplálkoznak és nem tobzódnak.

¹⁸A restség miatt meghajolnak a gerendák,
és tétlen kezek mellett beázik a háztető.

¹⁹A vigadozás kedvéért adnak lakomát; a bor arra való,
hogy az élőket felvidítsa,
a pénznek pedig minden engedelmeskedik.

²⁰Még gondolatban se szidalmazd a királyt,
még hálókamrádban se gyalázd a gazdagot,
mert az ég madarai elviszik szavadat,
s a szárnyasok elárulják nekik beszéded!

11 ¹Helyezd kenyeredet a folyóvíz színére, így sok nap múlva megtalálod azt.
²Oszd hét részre, vagy pedig nyolcra, mert nem tudod, milyen baj jön a földre.

³Ha a felhők megtelnek,
esőt ontanak a földre,
ha délnek dől a fa, vagy akár északnak,
azon a helyen marad, ahová ledőlt.

⁴Aki folyton a széljárást lesi, sohasem vet,
aki mindig a felhőket nézi, nem jut el az aratáshoz.

⁵Ahogy azt nem tudod, hogy merre megy a szél útja, és hogy a csontok hogyan állnak össze a várandós asszony méhében, ugyanúgy nem ismered Isten műveit sem, aki mindeneket alkotott.

⁶Vesd el vetőmagodat reggel,
és estig ne pihentesd kezedet,
mivel nem tudod, hogy ez hasznosabb-e vagy az,
vagy hogy jobb-e mindkettő együtt.

⁷Édes a fény,
és a szemnek jó, ha látja a napot!

⁸Akárhány évet ér is meg az ember,
lelje örömét mindegyikben,
de emlékezzék meg a sötét időről, és arról a sok napról,
amelyek, amikor eljönnek, hiúságnak mutatják az elmúltakat.

⁹Örvendj, ifjú, fiatal korodban,
és légy jó kedvvel ifjúságod napjain!
Kövesd szíved hajlamát, és azt,
amit szemed lát! De tudd meg,
hogy mindezekért Isten törvény elé idéz!

¹⁰Űzd el a búbánatot szívedből
és tartsd távol a bajt testedtől,
hisz az ifjúkor és az élvezet is csak hiúság!

12

¹Gondolj Teremtődre ifjúságod napjain,
mielőtt elkövetkeznek a nyomorúságos napok,
s eljönnek az esztendők, amelyekről azt mondod:
»Ezek nincsenek kedvem szerint!«

²Mielőtt elsötétül a nap,
a világosság, a hold és a csillagok,
amikor a felhők eső után újra megjönnek;

³amikor a háznak őrei reszketnek,
s az erőteljes férfiak meginognak;
az őrlő leányzók, ha kevesen vannak, felhagynak dolgukkal,
s az ablakon leskelődők homályba borulnak;

⁴amikor bezárulnak az utcára nyíló ajtók,
s a malom zaja elcsendesül;
amikor madárfüttyre felkelnek,
s az énekes leányzók mindannyian elhalkulnak;

⁵amikor a magas helyektől is félnek
s az úton ijedeznek;
amikor virágzik a mandulafa,
mikor a sáska nehezen vánszorog,
és a fűszer mit sem ér,
mert az ember elmegy örök hajlékába,
és siratók járnak körül az utcán;

⁶amíg el nem szakad az ezüstfonál,
és el nem reped az aranyedény,
amíg össze nem zúzódik a korsó a forrásnál,
és el nem törik a kerék a kútnál:

⁷visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett,
s az éltető lehelet visszatér Istenhez, aki adta.

⁸Csupa hiúság!– mondja a Prédikátor – minden csak hiúság!

KNB SZIT STL BD RUF KG