³³Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. ³⁴Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. ³⁵Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, ³⁶majd leheveredtek, és őrizték. ³⁷Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: „Ez Jézus, a zsidók királya.” ³⁸Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. ³⁹Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva ⁴⁰mondogatták: „Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” ⁴¹Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: ⁴²„Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki. ⁴³Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.” ⁴⁴Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is.

Jézus halála.

⁴⁵A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. ⁴⁶Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” ⁴⁷Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: „Illést hívja.” ⁴⁸Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. ⁴⁹A többiek meg így beszéltek: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” ⁵⁰Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

Csodák Jézus halálakor.

⁵¹Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, ⁵²sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. ⁵³Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. ⁵⁴A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban Isten Fia volt” – mondták.

KNB SZIT STL BD RUF KG